A Dal harmadik elődöntőjében láthattuk, hallhattuk Grétát is, és hasonlóan történt vele, mint Jotával: a dala nem kapott elég magas pontszámot, de a közönség szavazataival továbbjutott. Ugyanakkor érdekes volt a zsűritagok véleménye, ami egy állandó kérdés is egyben. Előző héten úgy Rita és Jota is hívő témájú dalt énekeltek, de egyikük sem mondta ki konkrétan, hogy kiről is szól, és ezt a zsűri szóvá is tette. Most viszont már a felvezető filmből egyértelmű volt, hogy miről (kiről) szól ez a dal, nem kellett egy pillanatig sem gondolkoznia senkinek. A zsűri díjazta is ezt a nyílt fogalmazást, bár a pontjaik nagyjából ugyanott maradtak, mint egy hete, de aztán jöttek a továbbvivő sms-ek.

Érdekes volt látni, milyen egyetértés volt a zsűri különböző hátterű tagjai között, hogy értékelendőbb az a modern gospel dal, amelyikben kimondják Isten vagy Jézus nevét. Ám ez nincs így. Maga Isten is szabad volt ettől a kényszertől, hiszen nagyvonalúan egy olyan könyvet is betetetett a Bibliába, ahol ő meg sincs említve. Mégis ez a könyv prédikációk, teológiai cikkek és könyvek ezreinek adott már muníciót. A Ha én rózsa volnék énekben egy szó sincs a szabadságról, mégis az 1969-ben írt dal a szocialista-kommunista diktatúra elleni szépséges lázadás remekműve. Azért vannak a sugallatok és az áthallások.

Vannak, akik azt szeretik, ha mindent hallanak és látnak, de vannak olyanok is, akik szeretnek maguk rájönni mondjuk egy film üzenetére. Akik ilyenek, azoknak becsesebb és tartósabb az a felismerés, melyre ők jönnek rá, és nem más fogalmazza meg nekik. Sok keresztény együttes élte már át, hogy az indirekt szövegű számokból álló koncertjeik végén csoportosan odajöttek hozzájuk, és akár órákig beszélgettek – akkor már nyíltan – a hitről. Ahogy köztünk is vannak olyanok, akik könnyebben beszélnek nyíltan a hitükről, míg mások a példájukkal tesznek bizonyságot, és ha annak nyomán kérdezik őket, akkor szívesen elmondják, kiben is hisznek. Persze a nyílt tanúságtevés tanulható és fejleszthető képesség, és tudunk olyanról, akit visszahúzódó alkatként Isten egy csoport élére állított beszélni. Aztán, amikor belejött, akkor más feladatot kapott, de addigra megtanult feszélyezettség nélkül beszélni a hitről mások előtt.

A direkt és az indirekt művészi megközelítést soha nem szabad kijátszani egymás ellen vagy szembeállítani egymással. Ahogy olvassuk is a Bibliában: “Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. “(Róma 14:5). Mindkét habitus képviselőinek meg kell tanulniuk értékelni és becsülni a másikat. Mert aki harsányabb, az lehet, hogy megbízhatatlanabb, s aki csendesebb, az lehet, hogy stabilabb a nehézségek idején – és fordítva. Az Úr ismeri a szíveket, és ama napon a valós teljesítményünk szerint kapunk jutalmakat, s lehet, hogy nézünk majd nagyokat, amikor kiszólítanak valakit. A Petra direkt volt, Michael W. Smith pedig indirekt. Mindkettő milliókra volt hatással, és vitte őket közelebb Istenhez. A direkt az aratás műfaja, az indirekt pedig a vetésé. Mindkettőre szükség van. Vetés nélkül nincs aratás, és ha nincs aratás, minek a vetés?

Bizonyságok százaival találkoztunk már, melyeknél szerepe volt az indirekt és a direkt hatásoknak is. Hagyjuk meg minden előadónak a szabadságot, hogy milyen formában fejezi ki az örök Igazságot. Ez az ő szabadságuk és felelősségük egyaránt. Bíznunk kell a Szentlélekben, hogy kinek-kinek leadja a jelzéseket, tekintettel van az alaphabitusunkra, mellyel beléptünk ebbe a világba, s ha kell, még bővítheti is a látókörünket. Ahogy senkinek sincs joga eldöntenie, hogy melyik zenét kedveli Isten, úgy azt sem lehet elvárni vagy ráerőltetni, hogy milyen mértékben nyíltan vagy áttételesen fogalmazzon.

Gréta ismerős a személyes evangélizációval, és ezért is tud nyílt és direkt lenni. Meg ő most így döntött, és ez szíve joga. Ha utalt volna rá, az is rendben lett volna. Volt egy ismert gyógyító-evangélista, akit időnként meginterjúvoltak riporterek. Amikor megkérdezték, akkor a legelső válaszmondata előtt elmondta a János 3,16-ot. Gréta is a hasonlóképpen reagált, amikor a szavazás előtt kérdezték, hogy mit üzenne. Hát elmondta a legfontosabb üzenetet, hogy közeledjünk Istenhez. De nem kevésbé értékes Jota vagy Rita üzenete sem, mert sokfélék a hallgatók, és azok ízlései. És könnyen elképzelhető, hogy ama napon odalép valaki hozzájuk, és megköszöni nekik az éneküket, mert az indította el benne az érdeklődést, váltotta ki a keresést, mely nyomán aztán haza is talált.

Van még egy szempont a végére. Egy hívő előadó nemcsak evangélista, hanem időnként pásztor vagy próféta is, és a hívőknek közvetít bátorítást, biztatást, jelzést, útmutatást. Mert ez is fontos. Egy dalnak sokféle leágazása lehet, ne nézzük csak egy irányból. Írjunk olyan dalokat, melyek belülről jönnek, és nyugodtak lehetünk afelől, hogy Isten meg fogja találni a címzetteket, és eljuttatja a szívükbe az üzenetet.

“Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató.”

János 4,37