Az Ez az a nap! huszadik születésnapjára készülve a Kárpát-medence számos városában tartott koncertet, így 2019. november 27-én Kárpátalján, Ungváron is. Ezen a napon mintegy 3500 fő dicsérte együtt az Urat többek között Pintér Béla és Csiszér László vezetésével. A szervezésben a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet vállalta a főszerepet. A Roadshow-ról és annak megszervezéséről kérdeztük Sipos Józsefet, a KRISZ elnökét.
Hatalmas feladat lehetett az Ez az a nap! kicsinyített másának megszervezése. Ti ezt szervezőként hogyan vállaltátok be?
Amikor legelőször hallottam, hogy ilyesmit akarnak csinálni itt, Kárpátalján, alig hittem el. Tudtam, hogy soha nem volt még itt ilyen volumenű keresztyén koncert. A KRISZ-el minden évben szervezünk mega-rendezvényt, de lehetett sejteni, hogy itt többen lesznek a valaha volt legnagyobbtól is. Nagyon nagy volt a felelősség a vállamon, amikor bevállaltam. Ráadásul az elmúlt években voltam néhány Ez az a nap!-on, és tudtam, hogy a színvonal, az a technika mind ki kell kerüljön Kárpátaljára. Van egy ukrán-magyar határ, amelyen való átkelés nem egyszerű dolog még magánemberként sem, nemhogy ennyi felszereléssel.
Milyen áldásokkal és nehézségekkel szembesültetek a szervezés során?
Csodálatos volt, hogy amikor László Viktor csapatával megérkezett Ungvárra az első helyszínelésre, minden olyan olajozottan elindult. Ott volt az Isten áldása a kezdetektől, tetszett a Sportkomplexum, nagyon rugalmasak voltak a körülmények. Lika Roman személyében az ukrán evangéliumi gyülekezetek felé is volt egy szál. Az első nehézségek a nyelvi különbségek voltak, de már a legelső találkozáskor tudtunk úgy imádkozni együtt, hogy valaki angolul, valaki ukránul, valaki magyarul beszélt. S valahogy mindenki mindenkit értett. Később volt olyan, hogy azt sem tudtam, honnan jutott eszembe egy szó, egy mondat, s elég jól tudtam boldogulni ukránul – Isten adta a szavakat a számba, hatalmas csoda volt ez is.
Aztán jött a regisztráció. Az az érdeklődés, ami körül vette az alkalmat, egy újabb áldás volt. Az esemény előtt néhány nappal le kellett zárni a jelentkezést, s tudtuk, hogy sok olyan ember is jön, aki nem regisztrált előre, csak a helyszínen fog. Nagyon gyorsan elfogytak a helyek! Érezni lehetett a levegőben azt a vágyat, ami körül vette a Roadshow-t. Csodásak voltak az önkéntesek és segítők, akik nélkül nem sikerült volna az egész.
Sokkal több akadályt kellett leküzdeni az ungvári helyszínnel kapcsolatban, mint máshol. Ide nem jöhetett ki az a kamion, ami a magyarországi és többi uniós helyszínen megfordult. Más színpad, más hangtechnika. A határon való átkelést még sokáig fogjuk emlegetni, mert rémálmainkban ez fog előjönni. Amikor 15:00 órakor még az egész előadói csapat bent ült a határon, s 18:00-kor teljes harci díszben kellene a színpadon állni (persze próba után) – senki ne kérdezze, mit éreztünk. Könyörögtem az Úrhoz, hogy perceken belül küldjön valami segítséget, s azok a szálak, melyeken keresztül segítséget kértem, gyorsan működjenek. Nagy kő esett le a szívemről, amikor (úgy tűnt) mindenki átjött. Aztán elkezdődött…
Mi az amire különösen szívesen emlékszel vissza az estéből?
Volt egy meghatározó pillanat, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Most is futkározik a hátamon a hideg, ha csak rá gondolok, vagy amikor visszanézem a felvételeket. A „Lelkem áldd az Urat” című sláger szólt, s a közönség úgy énekelt, mintha a mennyben lettünk volna (már csak a dob szólt, és az a harsogás, ami szívből jött, s énekeltek, ahogy kifért a torkukon), és potyogtak a könnyeim örömömben, hogy ennyi embernek okoztunk ilyen nagy lelki élményt. Tapintható volt a dicsőítésben Isten jelenléte!
A rendezvény lebonyolítása hatalmas feladat volt, amelyet Isten kegyelméből sikerült végrehajtani, s végül egy áldásokban gazdag alkalom kerekedett ki. A jó szervezést és Isten áldását a koncerten nem is bizonyíthatja más jobban, mint a résztvevők véleménye, így közülük is megkérdeztünk némelyeket, hogy ők miként élték meg az egészet:
Hogy tetszett az alkalom?
Timi, Gut: A budapesti arénai produkcióhoz nem hasonlítható, de így is áldásokban gazdag lelki élmény volt. Hálás vagyok, hogy ott lehettem!
Erzsike, Bótrágy: Örülök, hogy részt vehettem a Roadshow szervezésében és levezetéseben önkéntesként. Hálás vagyok azokért az emberekért, akiket ott ismertem meg. Hálás vagyok a fellépőkért! Remélem legközelebb is részt vehetek ebben.
Mennyire volt jól megszervezve az alkalom?
Veronika, Tiszaújfalu: Szerintem egy remek koncert résztvevői lehettünk. Az utazás remekül meg volt szervezve, a szervezők és kisegítőik kedvesek és segítőkészek voltak. Az egyetlen negatívumként talán az énekek szövegének ukrán fordítását tudnám megnevezni, néhol látszott, hogy ez a rész egy picit szervezetlenebb volt.
Tudsz-e olyanokról, akik a Roadshow alatt vagy annak következtében tértek meg, vagy újult meg kapcsolatuk Istennel?
Emília, Tiszaújlak: Igen, az egyik legjobb barátnőm ott fogadta be az Úr Jézust a szívébe!
Milyen lelki élményeid voltak az alkalmon?
Miklós, Beregszász: Hatalmas lelki erőt kaptam az alkalom során. Az Úr feltöltött engem az ő Igéje által, hogy tovább folytathassam szolgálataimat.
Noémi, Bene: Az Úr megszólított engem a koncertek alatt. Most már én is bátran mondhatom, hogy az ő megváltott gyermeke vagyok!
Daniella, Beregszász: Számomra lelki örömöt szerzett az alkalom, sok olyan ismerősömmel találkoztam, akiket már évek óta nem láttam.
Gabi, Jánosi: Hatalmas csodaként éltem meg azt, hogy ennyi ember egyszerre dicsérte az élő Istent körülöttem. Az Úr ismét megmutatta nekem, hogy a nyelvi különbség sem akadály!
Sipos József
