Martin Smith

A világszerte sokak által ismert és szeretett Delirious? 2009-ben, 17 évnyi közös munka után feloszlott. Az általuk képviselt hittel és üzenettel több, mint 40 országban – köztük Új-Zélandon, az USA-ban, Argentínában, és Európa számos nagyvárosában – barátságosan közeledtek az emberek felé. Emellett egy színpadra léphettek Bon Jovi-val és Bryan Adams-szel; fellépéseik alatt pedig olyan arénákat töltöttek meg, mint a brit Wembley Stadium, vagy éppen a cardiffi Millenium Stadium. Búcsúturnéjuk során Budapestre is ellátogattak 2008 decemberében.

Martin a Delirious? feloszlása utáni időszakban több időt töltött a családjával; új dalokat írt; segített elkészíteni barátjának, Tim Hughes-nak ’Love Shine Throught’ című lemezét; könyvet írt; valamint beállt a néhány éve alakult brightoni Szent Péter gyülekezet szolgálói közé. Érzése szerint ezek az évek egyfajta tesztként is szolgáltak számára, hogy mennyire tud bízni Istenben, az ő vele kapcsolatos terveiben és az ő gondoskodásában. A Delirious? feloszlása utáni évek elég időt adtak arra, hogy megpihenve kicsit visszagondoljon a turnékkal eltöltött évekre, és az akkori életvitelére. Ezzel kapcsolatban jelent meg 2011-ben az előadó első személyes könyve a ’Delirious: My Journey with the Band, a Growing Family, and an Army of Historymakers’. A több mint 220 oldalas műben Martin leírja dicsőítésvezetőként szerzett tapasztalatait – és azt, hogy egy keresztény számára milyen veszélyeket rejt a zenei ipar; beszél családi életéről és az apai kihívásokról, emellett pedig próbál egyfajta útmutatást és buzdítást nyújtani az embereknek, hogy ne csak nézők, hanem Isten cselekvő harcosai legyenek.

Három évvel később, 2012-ben azonban bejelentette, hogy saját nevén indított projekttel tér vissza a zenei életbe. Új csapatának fiatal tagjaira a gyülekezetében figyelt fel, akiket már korábbról ismert. Az azóta felnőtt emberek tehetségüket használva szolgáltak, amelyet látva Martin felkérte őket a közös munkára. A férfi szerint nem csak ő, hanem családja is nagyon élvezte ez az időszakot. A gyerekeket is inspirálta, hogy a felvételek a házi stúdióban készültek, így az otthonuk tele volt kreatív és őrült fiatalokkal; a felesége pedig egyfajta háttér-producerként érezte magát, és sokszor szeretettel látta vendégül a többi zenészt. „Megalakult egy közösség, amely nem arról szólt, hogy készítsünk egy ’ragyogó’ kiadást. Mi mind egy sebezhető helyre tettük magunkat abban a reményben, hogy sikerülni fog, és hiteles lesz” – írta a dalszerző a kezdetekről a honlapján.

Az énekes első szóló kislemeze 2012 márciusában jelent meg ’God’s Great Dance Floor Movement One’ címen. Az alternatív rock stílusban megszólaló dicsőítést a következő pár hónapban ugyanezzel a címmel három másik EP követte, amelyek az elsőhöz hasonlóan négy-négy új dalt tartalmaztak. Ezek a kiadások egyfajta folyamatot követtek végig, amelyben az énekes-dalszerző azt dokumentálta, hogy mi történik az életében, milyen dolgokon megy keresztül a „visszatérés” alatt, és hogy milyen érzések formálják az életét. Ennek a sorozatnak az utolsó darabja 2013 februárjában jelent meg, amelyet áprilisban Martin első szóló nagylemeze – a ’God’s Great Dance Floor Step 01’ követett. Ezen az albumon tíz dal kapott helyet; nyolc régebbi mű – melyek megtalálhatóak a korábbi kislemezeken, illetve két új szerzemény – a ’Shepherd Boy’, és a ’Jesus of Nazareth’. Utóbbit jóbarátjával – Chris Tomlinnal írta, de szóló karrierje alatt születtek olyan dalok is, melyek Tim Hughes közreműködésével valósultak meg – ilyen például a ’God is Coming’.

„Isten nagyszerű táncparkettje mindenkié, nem számít, hogy honnan jöttél. Most itt az ideje, hogy visszamenj a táncparkettre. Ez nem a profizmusról szól! Ennek az a lényege, hogy csatlakozz. […] A God’s Great Dance Floor a kegyelemről is szól. Arról, amely mindenkit vár. Mindenkit! És ez a nagyszerű dolog a’Dance Floor”-nál; nem számít mennyire vagy jó, vagy rossz… […] Úgy gondolom, hogy a táncparkett egy szérű, ahol Isten sok gyógyulást visz véghez bennünk.”  – mondta Martin a Songfacts portálnak adott interjújában. A nagylemez folytatásaként a ’God’s Great Dance Floor, Step 02’ még abban az évben, októberben megjelent, amelyen régebbi dalok válogatása mellett új szerzemények is fellelhetőek.

A kislemezek kiadásában gazdag időszakot album megjelenéseket tekintve néhány csendesebb év következett az énekes életében, ám sokkal aktívabb volt külföldi szolgálatokat és fellépéseket tekintve. Martin gyakran járta Európát, és közte szinte évente megfordult hazánkban is az Ez az a nap! rendezvényeken. Később aztán újabb felvételeket rögzített, és folytatásként 2019-ben (’Iron Lung’) és 2020-ben (’Exalt’) is megjelent egy-egy stúdióalbuma, amelyek a klasszikus dicsőítés irányát vették fel. Talán kevésbé váltak ismerté, de ez semmit nem von le az énekes minőségi munkájából és szívből jövő, Isten imádó dalainak értékéből.

2022 februárjában megjelent a legfrissebb szerzeményeiből álló ’Dancing In The Fire’ album, amely jól ötvözi a Delirious? korát idéző alternatív vonalat, a himnusszá váló dicsőítő dalokat, és a Martintól már megszokott lazaságot és modern stílusjegyeket. A lemez története az elmúlt időszak történéseire vezethető vissza, hiszen a covid-helyzet komoly hatással volt az énekesre. Mindig félig tele volt a bőröndje, szinte folyamatosan utazott, koncertezett, de a járvány miatt ez teljesen megváltozott, és egy identitásválságba keveredett, meg kellett kérdeznie magától, hogy: ki vagyok én? „Ezeknek a daloknak a kontextusa az volt, hogy többet voltam otthon, és hihetetlenül hálás voltam a családomért. De a bizonytalanság, a szorongás, a félelem érzéséből is írtam. Minden munkámat törölték. Volt sok könny és sok pánik – mindaz, amit keresztényként nem szabad érezned. Viszont jó, ha felismerjük, hogy bőr és csont vagyunk, porból származunk és porrá leszünk. Minél többet tudok a helyemen maradni, annál nagyobb az Istenről szóló kinyilatkoztatásom, és ezen a helyen szeretnék maradni. Ő az, aki elképesztő, mindenható, én csak egy srác vagyok Littlehampton-ból”– kezdte így az stúdió album bemutatását a Premier Christianity online magazinnak adott interjújában.

„Annyira kedves ez az album a szívemnek, mert ennek a megírása saját magam, az emberi mivoltom, szomorúságom és örömöm kinyilatkoztatása volt. Felemelő, és azt hiszem hallani is lehet ezekben a dalokban a hálaadást. Remélem, hogy most már őszintébbek, közvetlenebbek a dalok. Talán magabiztosabb leszel abban, aki vagy, és biztosabb leszel abban, amit mondani akarsz. Határozottan kevésbé aggódom amiatt, hogy mit gondolnak az emberek, így ez lehetővé teszi számodra a kísérletezést és a bátorságot.” – osztotta meg gondolatait a dalszerző a megjelenés után a közösségi oldalán. A dalok hallgatása közben pedig tovább erősödnek bennünk azok a jellemvonások – hiteles, szenvedélyes, őszinte, emberi – ahogyan eddig is ismertük Martin Smith-et.

Martin 1994-ben vette feleségül Anna Thatcher-t, akivel azóta is boldog házasságban él. A brit dalszerző a Delirious? évei alatt nagyon sokat turnézott, és sokszor volt távol a családjától. A nehézségek és a megpróbáltatások ellenére azonban felesége mindvégig hűségesen támogatta, és ha tehette, akkor a férjével tartott missziója során. A házaspárnak hat gyermeke – két fiút és négy lányt – és egy unokája van, és az angliai partoknál, Brighton városában élnek.

A családapaként is példaértékű férfi zenei karrierjével párhuzamosan egy másik figyelemreméltó misszióért is felel. Martin 2008-ban a feleségével megalapította a Compassion Art nevű zenei projektet. A zenészek összefogásából és közös dalaiból készült munkának a célja, hogy a szegény emberek életminőségén javítsanak. Ennek érdekében az elkészült lemezek teljes bevételét jótékonyságra fordítják. A projekt megvalósításához eddig olyan előadók csatlakoztak, mint Matt Redman, Michael W. Smith, Israel Houghton vagy éppen Darlene Zschech.

Az egykori frontemberrel rengeteg interjút készítettek, melyekben sokszor előkerült a dalírás, a zenekari- és a családi élet, és az, hogy tulajdonképpen mi is a célja, vágya a földi életben. Ezekre a kérdésekre az alábbi módon válaszolt: „Mindössze annyit akarok, hogy hatással legyek valakire, de nem kell ehhez nemzetközi színpad. […] Imádkozom azért, hogy Isten felhasználja ezt az új zenét, hogy emlékeztesse az embereket az ő kegyelmére, a szívére – amely a szegényekért és a megtörtekért van, és a királyságának az eljövetelére. […] Tudok írni bármiről, amiről szeretnék. Tudok írni arról, hogy mit akarok, és milyen érzések vannak bennem. Nem kell, hogy beleférjen egy dobozba, nem kell, hogy illeszkedjen egy tíz dalos lemezhez Amerikában.„