Néhány kérdés, amely az utóbbi időben komolyan foglalkoztat, és arról fogok írni, amit megértettem, megtanultam és amit igyekszem is alkalmazni.

Van néhány kifejezetten tehetséges zenész ismerősöm. Közülük többen kiváló zongoristák. Amikor odaülnek a hangszer mögé és elkezdenek játszani, olyan természetesnek és könnyűnek hat az egész. Ahogyan könnyedén járnak az ujjak a billentyűn. Lenyűgöz! Többször gondoltam már, hogy ha ez ilyen könnyű, akkor én is meg tudnám csinálni! Úgy látszik, hogy ők erre születtek. Mégis, amikor elkezdek próbálkozni, nagyon másképpen szólal meg a zongora. Könnyen levonhatom a tanulságot, hogy én meg nem erre születtem. De tényleg így van? Azok, akik kifejezetten magas színvonalat képviselnek a zenében vagy éppen a sportban több ezer óra fegyelmezett gyakorlással a hátuk mögött, számunkra magabiztosnak tűnnek.

Ami nekünk könnyednek és természetesnek hat, az valójában az önfegyelem, a gyakorlás és a tanulás eredménye. Vagyis ezek az emberek a szokásukká tették, hogy egy adott területen újra és újra gyakorolni fognak. Ettől lettek sikeresek?

Amikor leírom ezt a szót: „siker”, rengeteg definíció és asszociáció jelenik meg. Mégis azért szeretnék hatékonyabb lenni, azért szeretnék egy adott területen gyakorolni, mert ott van valami, amit sikerként határozok meg és szeretném elérni. Meglátásom szerint a sikert a Biblia érettségnek vagy gyümölcstermő életnek nevezi. Érdemes tehát ezt célként kitűzni. Ez pedig arra utal, hogy valamiféle folyamatról van szó. Ha ez így van, akkor a lelki érettség irányába tett lépések eredménye lesz a „gyümölcstermő” élet. Másképpen, a hitünkhöz kapcsolódó szokások  eredménye a lelki érettségünk. Amit nap mint nap megteszünk, végső soron azok vagyunk. Tehát ha más eredményt szeretnénk elérni, érdemes megnézni, nap mint nap mit teszünk. Ez pedig a szokások területére vezet bennünket.

Miért olyan fontos erről beszélni?

James Clear egyik megfigyelése, hogy a győztesnek és a vesztesnek ugyanazok a céljai. Az olimpiai futók közül mindenki szeretne érmet nyerni. A különbség nem a célokban, hanem sokkal inkább a rendszerben van, azokban az apróbb dolgokban, amelyeket másképpen tesznek. A gyakorlás minőségében és mennyiségében.

Elton Trueblood írja: „Aki sportoló szeretne lenni, de nem hajlandó rendszeres gyakorlással és önmegtartóztatással fegyelmezni a testét, annak nem lesz meg a szabadsága ahhoz, hogy kiemelkedő teljesítményt érjen el a pályán. A szigorú edzés hiánya megfosztja őt attól a szabadságtól, hogy a kívánt sebességgel és kitartással fusson… a szabadság ára a fegyelem.” Micsoda paradoxon!

Egy adott területen tanúsított fegyelem eredménye a szabadság.

Gondoljunk csak a zongoristára. Évek fegyelmezett gyakorlásának eredménye, hogy olyan könnyedén és szabadon tud egy-egy darabot felszabadultan eljátszani.

Mit tehetünk?

1. Gondolkodásmód-változás 

Az egyik kedvenc történetem ez a gondolkodási csapdákról:

Négy idős hölgy utazik egy kocsiban. Az autó vezetője és az utasai is jóval elmúltak már nyolcvanévesek. Egyszer csak leinti őket egy rendőr. Megállnak.

– Asszonyom – szólítja meg a sofőrt az őrmester. – Tudja ön, hogy mindössze 15 km/h-ás sebességgel halad?

– Persze, biztos úr! – felel nyugodtan a nő.

– És megtudhatnám, miért megy ilyen lassan?

– A tábla miatt. Ennyi van ráírva.

– Valamit félreértett, hölgyem. Az nem a sebességhatár, hanem az út száma. A 15-ös úton vagyunk – szögezi le a rendőr, majd benéz a kocsiba. – És ha már itt tartunk, megtudhatnám, miért vágnak ilyen ijedt képet az utasai?

– Most, hogy így mondja… Talán azért, mert az imént kanyarodtunk le a 195-ös útról…

A viccel persze nem az a célom, hogy kigúnyoljam akár az időseket, akár a női vezetőket, hanem az, hogy felhívjam a figyelmedet a gondolkodási csapdákra. Olyan sokszor rosszul értelmezzük a jeleket. A kudarc nem azt üzeni, hogy nem vagyunk képesek a változásra, hanem azt, hogy erőfeszítéseket tettünk valamiért. Tehát nem feladni kell, hanem sokkal inkább másképpen próbálni.

2. Miért? 

Simon Sinek nagy sikerű könyve, a Kezdj a miérttel! elméletének középpontjában éppen az aranykörök (golden circle) modellje áll. Egyszerű és lenyűgöző magyarázatot ad ebben arra, hogy olyan legendás vezetők, mint Steve Jobs, Martin Luther King vagy éppen a Wright testvérek hogyan tudták elérni azt, ami másoknak – hasonló körülmények között – nem sikerült.

Meggyőzően érvel amellett, hogy a „miért” kérdésre adott válasz sokkal mélyebbre vezet bennünket, és sokkal fontosabb, mint gondoltuk eddig.

Ez határozza meg, miért kelünk fel reggel. Miért akarunk eredményesek lenni. Miért akarunk a szokásainkon változtatni. Ha jól végiggondoljuk, a miért kérdésre adott válaszunk legbelül az identitásunkról szól. Arról, kik vagyunk. Az identitásunk pedig nagy mértékben azon áll, amit nap mint nap teszünk. Ha naponta futunk, akkor futók vagyunk. Ha naponta sakkozunk, akkor sakkozók, és még lehetne folytatni a sort. Vagyis amikor változnak a szokásaim, változik az identitásom is.

Szóval miért akarunk eredményesebbek lenni? Miért akarunk növekedni? Miért akarunk gyümölcstermő életet élni? 

Forrás: Bacsó Benjámin, Igeidők Magazin