Noel Richards: Inspiráló, prófétai és különleges nap lesz július 24-e!

A Roadshow-n a közönség nagy örömére magyarul is énekeltél. Nehéznek találod a magyar nyelvet? Hogyan tanultad meg a szöveget?

Mindenki azt mondja, hogy a magyar nyelv, különösen a kiejtés nagyon nehéz. Szerencsére egy jó barátom, Prazsák Laci sokat segített abban, hogy megtanuljam az All Heaven Declares (Én hirdetem) című dalom magyar sorait. Bízom benne, hogy amit a közönség hall az érthető, s ahogy egyre többször éneklem, talán egyre tisztábbá és elfogadhatóbbá is válik.

Sokszor jártál már nálunk, milyen a kapcsolatod a magyarokkal? Hogyan látod az Ez az a nap! mozgalmat?

Több mint 20 éve tart ez a kapcsolatom Magyarországgal. A 90-es évek végén ismerkedtem meg László Viktorral, akinek a mi Wembley stadionban tartott dicsőítő alkalmunkhoz hasonló víziója volt az akkori Népstadionnal. Viktor nagyon jó barátom lett, s az elmúlt két évtizedben sokszor jártam Magyarországon: kisebb-nagyobb koncerteken, rendezvényeken, keresztény találkozókon. Megtiszteltetés itt lennem és hogy részese lehetek ennek a látásnak.

Úgy gondolom az egyházon belül az Ez az a nap!-nak nagyon fontos szerepe van, mert összegyűjti az embereket, közösségeket különböző forrásokból. Nagy élmény volt számomra az egyik Budapest Arénában megrendezett Ez az a nap!, amikor az alkalom előtt különböző gyülekezetek vezetői egységben imádkoztak. Csodálatos, ahogy az Ez az a nap! katalizátora annak, hogy felekezeteket összefog, erősíti az egységet a hívők között Magyarországon és azon túl is. A csapatnak nagyszerű szerepe van az egyházban, de talán még több is vár rájuk, amiről még nem is tudunk.

Ott voltál az új Puskás Aréna nyitómérkőzésén. Milyenek a benyomásaid az épületről és hogyan tetszett a meccs hangulata, atmoszférája?

Az új stadion egy gyönyörű építmény, s nagy élmény volt látni ahogy tele van lelkes focirajongókkal. Hihetetlen volt hallani azt a hangot, mellyel buzdították kedvenceiket, s felemelő érzés volt belegondolni, hogy 2021-ben szerte Európából érkező sok tízezer Istent dicsőítő emberrel fognak ugyanígy megtelni a lelátók. Lelkesítő volt részt venni a megnyitón, látni a gyönyörű stadiont. Egyszer valaki azt mondta, hogy ez a stadion dicsőítésre épült. Hiszem, hogy ez lesz 2021. július 24-én, és biztatok mindenkit, hogy ne hagyja ki ezt a történelmi alkalmat!

Milyen elképzeléseid vannak ezzel a stadionos dicsőítéssel kapcsolatban?

Amikor Isten népe ilyen nagy számban összegyűlik, akkor a legszebb a dicsőítők hangja, s ez nagyon inspiráló. Úgy gondolom, hogy akik ott lesznek, azok igazán megérezhetik Isten jelenlétét, mert Isten szeret azokkal az emberekkel lenni, akik imádják őt. Azon a napon bátorítást fogunk kapni, s hiszem, hogy egy egész generáció fog motivációt nyerni arra, hogy kilépjen és szolgálja Istent. Arra számítok, hogy ennek a monumentális eseménynek az utóhangja sok évig fog tartani és nagyon sok ember életére lesz hatással. Bizakodom, hogy számos olyan ember lesz ott a Puskás Arénában, aki még sohasem volt templomban, de most egyegy barát hívására eljön. Imádkozom, hogy a szívüket megérintse Isten és megváltozzon az életük. Inspiráló, prófétai és különleges nap lesz!

Mesélnél röviden hogyan vezetett az út a londoni Wembley stadionban, 1997-ben tartott dicsőítő összejövetelig?

Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor 1986-ban láttam a tévében a Queen együttes Wembley-ben tartott koncertjének felvételét. Hetvenezer ember előtt énekelték a We Are the Champions című dalukat, s arra gondoltam, hogy bár színvonalas a zene és minőségi a produkció, azonban egyszerűen nem igaz. Egyetlen bajnok van ugyanis, s ez nem más, mint Jézus Krisztus. Úgy éreztem Isten szólt hozzám, s ő ültette el a fejemben azt az ötletet, hogy milyen jó lenne egyszer dicsőítőkkel megtölteni ezt a stadiont. A következő években olyan eseményeken keresztül, mint a felvonulások Jézusért – melyeken egyre nagyobb tömegek jelentek meg –, döbbentünk rá, hogy egy nap valóság lehet a Wembley-s dicsőítés. Abban az időben nagy mozgolódás volt a brit keresztények körében, s meglovagoltuk ezt a hullámot. Nem volt közösségi média, Facebook, YouTube, egyszerűen csak hirdettük az embereknek bárhol jártunk. Tizenegy éves készülődés után 1997-ben megvalósult az álom, s 45 ezren imádtuk Istenünket a legnagyobb londoni arénában.

Kicsit személyesebb vizekre evezve: mesélnél arról, hogy ismerted meg Jézust, hogyan fogadtad be őt a szívedbe?

A megtérésemnek egyszerű a története. Keresztény családban nőttem fel, szüleim szerették Istent, így megélni az ő jelenlétét az életünkben természetesnek számított. Gyerekként ugyan sokszor nyűg volt vasárnaponként gyülekezetbe járni, de mégis ezek az évek alapozták meg a hitemet. Tizenöt éves koromban meghalt a nagyapám, ez hozott fordulópontot az életemben, mert közel állt hozzám és istenfélelme példaértékű volt számomra. A temetés után új, fiatal lelkipásztor érkezett a közösségünkbe, aki felkarolt, s sokat segített a hitem növekedésében. Ösztönzött a zenélésben és a dalírásban is, s ekkor jöttem rá, hogy Istent akarom szolgálni egész életemben. Nem sokkal később voltam az első keresztény koncertemen, ahol a nagyon fiatal Graham Kendrick énekelt. Őt látva fogalmazódott meg bennem, hogy én is így szeretném Istent szolgálni egész életemben. Nagyon áldottnak érzem magam, hogy a hitfejlődésem útján fontos szerepe volt a zenének is. Hogyan látod a zene szerepét az egyházban? Úgy gondolom, hogy nemcsak az egyházban, hanem az egész életünkben a zenének nagyon fontos szerepe van. A zene a hátsó kapuja sok megtapasztalásunknak és élményünknek. Ha hallunk egy dalt a rádióban rögtön emlékeztet egy eseményre, érzésre, ami ahhoz kapcsol bennünket amikor először hallottuk azt a számot. Luther Márton mondta:

„A gyönyörű zene a próféták művészete, amely megnyugtathatja a lélek izgalmát; ez az egyik legcsodálatosabb és legszebb ajándék, amelyet Isten adott nekünk.”

Évszázadokkal ezelőtt így fejezte ki az egyik legnagyobb reformátor, hogy milyen jelentősége van a zenének életünkben. Az éneklés, a zene tehát természetes része mindennapi életünknek, ezért magától értetődő, hogy ez egy jó formája annak, hogy kifejezzük Isten felé hódolatunkat és imádatunkat. A zene emellett kitűnő a tanításra is. Az egyház korai éveiben, amikor az emberek még nem tudtak írni és olvasni, akkor sokszor dalokon keresztül jutottak el Jézus tanításai az emberek szívéhez és elméjéhez. A zene tehát kapcsol bennünket Istenhez, van feladata a tanításban, emellett prófétai szerepe is fontos és inspirál bennünket. Úgy gondolom, hogy Isten ajándéka a zene az embereknek, s nekünk, akik kapcsolatban vagyunk a Teremtővel, feladatunk a legjobb dalokat és zenéket szereznünk.

Végezetül mi az üzeneted, bátorításod a magyar keresztények felé?

Ne féljetek kockázatot vállalni! Ne kényelmesedjetek el, merjetek kilépni a komfortzónátokból. Engedjétek Istent, hogy vezessen benneteket, induljatok el és formáljátok a történelmet! Mindenkiben megvan a lehetőség, hogy elinduljon, s valamilyen formában történelmet írjon. Ne hagyjátok másokra, induljatok el és hozzatok változást valahogyan valaki életében!