Palánta Misszió

Mikor mozdult először a lelked a gyermekek felé?

Házasságkötésem után két nagy tervem volt: szakmát tanulni és bibliaiskolát végezni. Mindkettőre sor került, és 1986-ban már ott találtam magam a Pünkösdi Közösség Országos Gyülekezeti Munkásképzőjén, ahol nagyon sokat tanultam. A tanáraink kiváló emberek voltak, és a tananyag is jó alapot jelentett. Itt került sor a Gyermekmisszió tananyag átadására is, és e tantárgy első órájának első perceiben Makovei János bácsi így szólt:

“Minden gyereknek el kell mondani, hogy Jézus szeret téged, és én is szeretlek téged!”.

Ahogy ezt a mondatot hallottam, valahol nagyon mélyen, belül, tudtam, hogy ezt tényleg minden gyereknek el kell mondani, és ebben nekem is részem lesz. Ekkor még nem indult el semmi a gyakorlatban, de a lelkemet az Úr már elkezdte felkészíteni. Gondolkodásomat, a hozzáállásomat, egyszerűen nem hagyta nyugodni. Az Úr dolgozott a mélyben.

Hogyan indultak az első gyakorlati lépések?

1987-88-tól kezdve az evangélium előtt egyre inkább megnyíltak a kapuk. Egyre többen tértek meg, és kapcsolódtak be a szolgálatba. Így került sor arra, hogy többször eljutottunk egyik friss megtérőnk húgához, az ő nevelőintézetébe. Ez volt az első “szervezett” gyermekmissziós bevetésünk. Még nem volt “nevünk”, csak tűz és készség volt bennünk, és sokféle kreativitás, amit az akkori megtért fiatalok hoztak magukkal.

A Vasárnapi Iskolai Szövetséghez is beiskoláztuk ezeket a fiatalokat. Őszintén szólva korábbi drogos múltjukkal, és néha öltözetükkel is, kilógtak a gyülekezetben felnőtt keresztények sorából. Teli voltak élettel, fiatal megtértek voltak, még nem nyertek mindenben bölcsességet. Egy tanulmányi felkészítő évet követően tovább kellett lépjünk. A VISZ már nem fogadott bennünket, azt javasolták “csináljuk meg a saját kiképző iskolánkat”, amit meg is fogadtunk. Úgyhogy a következő évektől kezdve rendszeresen tanítgattuk a gyermekmisszióra a frissen megtérteket, és utána már szélesebb körből is azokat, akik készen álltak a kiképzésre.

Milyen próbákon ment át a gyülekezet ebben az időszakban?

Palánta Misszió
Kültéri előadás

A 90-es évek legelején nagyon sokan elmentek a közülünk, és ez nekem, mint gyülekezeti pásztornak, mély megrázkódtatást jelentett. Egy ponton megértettem: mi sokat vethetünk emberekbe, mindent megadhatunk nekik, ami rajtunk áll, kaphatnak tőlünk olyan szeretetet, amit soha életükben nem felejtenek el, és megkaphatják a legjobb bibliai alapokat is, de mégis elmehetnek. Egyetlen egyet nem tud elvenni senki, soha, semmiképpen: és ez az, amit gyerekekbe vetünk el. Lehet, hogy sok év telik majd el, de az Ige azt mondja, hogy ha mi helyesen, bölcsen, a “nekik megfelelő módon” tanítjuk a gyerekeket, még, “amikor megvénhednek”, sem fogják elhagyni azt. Más szóval: az igazán biztos befektetés, amit a gyerekeknek adunk oda. Vetni kell a gyerekekbe, annyit, amennyit csak lehet… és emellett, ha a nagyobbaktól rosszat is fogunk esetleg visszakapni, ezt senki nem veheti majd el.

Úgyhogy, a szívemben, a döntésemben, a belső elhatározásban, a tervezésben, a gyerekek felé fordultunk, ebből született meg hamarosan a Palánta Gyermek- és Ifjúsági Misszió.

Hogyan és mikor lett ebből tervezett szolgálat?

1991-ben bementünk Budapesten több általános iskolába, és megkértük, hadd érjük el a szülőket és a gyerekeket, és hadd hirdessük meg nekik a Palánta zenés bibliai foglalkozásokat. A jelentkezőkből csoportokat szerveztünk, és elindultak a Palánta bibliai foglalkozásai.

Kezdettől fogva felekezet-semleges jellegben gondolkodtunk. Fel sem merült, hogy mi “saját gyülekezetünket” akarjuk építeni a gyermekmisszió útján, hanem el akartuk érni a gyerekeket, ameddig kicsit, az evangéliummal, hogy meghallják, megértsék, megkívánják, és odaadják az életüket az Úr Jézusnak. Vagy most, vagy később, de megszülessen bennük a döntés.

Ehhez mindenféle anyagot kitaláltunk, használtuk a VISZ csodálatos gyermekanyagait is, flanell képeket, füzeteket, stb. De idővel megszületett a saját tananyag is, mely tele volt illusztrációval, dallal, játékkal, és mellette tiszta evangéliummal. A Barangoló c. foglalkoztató füzetben és a hozzá készült tanítói kézikönyvben mindezeket az anyagokat össze is foglaltuk. Gyönyörű és gazdag munka volt, és mindenképpen megértette a gyerekek helyzetét, és lehetővé tette, hogy a gyerekek az Úr Jézushoz jöjjenek, és beteljenek Szentlélekkel, megváltozzon az életük, sőt, ez a családjukra is kihasson.

Hogyan jutottatok el a gyerekkazetták kiadásáig, melyeket kisdiákok sokasága kaphatott meg?

1995-ben új dolgokat kezdtünk. Addigra megszülettek a Mahanaim Dicsőítések – ezek kazetták voltak, I-IV részig, megszülettek a gyerekdalos kazetták, a “Mondd, ki a dzsungel Királya?” és a “Legnagyobb ajándék” c. kazetta is. Ezekből elkezdtünk az iskolákban ajándékozni. Ekkor jött az ötlet: az általános iskolai beiratkozáskor, miért ne lehetne a frissen beiratkozó gyermekeket megajándékozni egy-egy hangkazettával? Az első évben 5000 “Mondd, ki a dzsungel Királya” c. kazetta került gyermek-kezekbe. A következő évre kifejezetten erre az ajándékozási célra született meg a “Tavaszi kirándulás” c. mesejáték, amiben az evangélium olyan gyönyörűen bontakozik ki a gyerekek szeme előtt, hogy erről még a leghitetlenebb felnőtt sem nagyon tud rosszat mondani.

Mondd, ki a dzsungel király – teljes album

Hogyan alakultak a következő évek? Hány gyermekhez sikerült ilyen módon eljutni?

A folyamat nem állt le. A következő évben 10.000 és utána megint 10.000, majd 12.000 példány került a gyerekek kezébe, és utána volt, hogy felment a szám 33.000-re is. Most, a 26. évben kb. 45.000 példány kerül a gyerekek kezébe, és árnyalja a képet, hogy amikor elkezdtük ezt a fajta megajándékozó munkát, kb. 140 ezer kis beiratkozó volt, minden évben, míg most kb. 90 ezer van. Tehát, majdnem minden második kisgyermek, minden évben, minden generációból, megkapja az evangéliumot hanganyag és foglalkoztató füzet útján. Az elmúlt öt évben már a ballagó ovisokat is megajándékozzuk, egy másik hanganyaggal és füzettel, az “Állatkerti séta” c. hangzókönyvvel.

Miként lehet felvenni a kapcsolatot egy iskolával, és elérni, hogy befogadják az ajándékaitokat?

Az iskolákat több módon is megkeressük. Régebben levelet küldtünk nekik, ma már inkább e-mailt, de a leghatásosabb a telefonos kapcsolatfelvétel. Ez nagyon sok időt és erőt igényel, nagyon tudatosan kell rá felkészüljünk, és nem is mindenki alkalmas erre a feladatra, de elvégezzük, mert az iskolák így adják meg 90%-ban a válaszukat. A felhívott iskolák kb. 50%-a mond igent. Szóval, a telefonálás – ez hónapokat vesz igénybe tőlünk, és egy-egy ilyen izgalmas helyzet, mint ami most a Covid kapcsán idén is kialakult, képes felborítani a terveket – úgyhogy mindig rugalmasan, az Úrra figyelve, nagyon sokat és tudatosan imádkozva, keressük a legjobb megoldásokat. Ahol a telefonon igent mondtak, oda kiküldjük emailben most pl. a húsvéti bábelőadás komplett, gyönyörű, 45 perces anyagát. Ahol nem jött válasz, oda egy másik levélben ugyancsak kiküldjük. Ahol elutasították, oda nem küldjük.

Palánta Misszió

A Palántát sokan a bábmisszióval azonosítják. Hogyan indult szolgálatotoknak ezen része?

Amerikai testvérek jöttek el a Thököly úti pünkösdi testvérekhez 1996-ban, és tanították őket bábozni. Odaadták a muppett bábok szabásmintáját is nekik. Mi is részesültünk ebből a nagyszerű lehetőségből és ajándékból és elkezdtünk bábdarabokban gondolkodni. Így indult a Palánta bábmissziója. A bábdarabokat studióban felvettük, majd háttér készült hozzájuk, paraván, és az iskolák fogadókészsége is megszületett. Persze a gyakorlatban ennél sokkal több nehézségen mentünk át. Az első paravánjaink egyikét pl. két embernek kellett a háttérben tartania, mert különben előadás közben összedőlt volna.

A Palánta munkatársai, már 1996-tól kezdve, minden karácsonykor, minden húsvétkor kint voltak a gyerekeknél, iskolákban, óvodákban, szabad helyszíneken, mindenhol, ahol csak lehetett bábozni. Mire eljutottunk a következő akadályig, amit meg kellett lépnünk, már egy-egy bábidőszakban kb. 10 ezer gyermeket értünk el.

2004 karácsonyán elindult az Országjáró Bábmisszió (OBM). Előbb az iskolákat ösztönöztük, jelezzék, fogadnának-e karácsonyi szünet előtt ingyenes bábelőadásokat, majd pedig a gyülekezeteket, hogy küldjenek önkénteseket, hadd képezzük ki őket, hadd induljon el a bábozás, az ő saját környezetükben. Az elmúlt időkben már évről-évre, legalább 35 önkéntes bábcsoport ment ki, úgy 3-400 iskolába, hogy bábidőszakonként úgy 30-40 ezer kisgyermeket megajándékozzon a csodás bábműsorokkal, és ennyi szívbe egyúttal magot is vessen. A megmentés üzenetének magvát.

A kisvárosban, ahol élek, van egy lelkes, bábos csoport. Minden decemberben tucatnyi előadást vállalnak óvodákban, iskolákban. Hogyan alakultak ki ezek a kis csapatok, és mennyi lehet belőlük országosan?

Minden egyes csoportért külön harc megy. Az ördög nem akarja, hogy megszülessenek, és nem akarja, hogy létezzenek, működjenek. Meghirdetjük, egymásnak is továbbadják, néha, egy-egy beszélgetésben kitérünk erre a témára, és mindig meglátom, a szívekben Isten elkezdte, elkezdi a fellángoltatást, elülteti a gondolatot, és idővel megszületik a látás, és azt kivitelezés követi. Egy-egy csoport a saját költségvetéséből fedezi a nem olcsó felszereléseket és utána a csapat saját időzítéssel, saját kommunikációs rendszerrel megszervezi saját próbáit. A próbákhoz “OBM-es oktató anyagot” kapnak, ami videó anyagot jelent, ahol bemutatjuk a bábdarabot, elmagyarázzuk a technikai tudnivalókat, begyakorolni valókat, megkapják a hanganyagot, amire a bábdarabot betanulják, és amit azután az előadásokon is bekapcsolnak, és a gyerekek ezt hallják.

Kb. 40 ilyen bábcsoport működött 2019 karácsonyán szerte az országban. Felszerelés már több, mint 100 helyen van kint, hiszen az évek – évtizedek – során sokan indultak el, de kitartani, végig vinni, nem mindenkinek sikerült az egész folyamatot. Persze nem adtuk fel, imádkozunk értük, megtalálják a segítőket.

Lehet ezt a missziót a környező országokba is exportálni?

A határon túli magyar anyanyelvű testvérek már elkezdték a bábmissziót. Felvidéken két bábcsoport működik, Kárpátalján 5 felszerelésre 8 bábcsoport jutott, és van három ukrán nyelvű bábcsoport is. Erdélyben is működik 4 bábcsoport, és születőben van 2 új. Délvidéken már 2004 telétől, az OBM születésétől kezdve működik bábcsoport, összesen 5 felszerelés van itt, és 3 szerb bábcsoport is dolgozik.

Ausztriában egy német nyelvű bábcsoport indult el, Németországban is van egy, most itt tartunk. Angol nyelven a bábdarabjaink közül 8 érhető el, rengeteg dallal, amik fel is vannak véve, és franciául is meg van a Szeretetre vágyó süni. Jártunk Írországban, több gyülekezetet meglátogattunk, bemutattuk a missziót, elvittünk két bábfelszerelést, de még nem találtuk meg a bábcsoportot, aki működtetni fogja.

Palánta Misszió

Hogyan győzitek ezt a szerteágazó munkát? Hogyan lehet a teendőket delegálni?

Ahogy az előzőekben is említettem, kiváló munkatársakra van szükség. Kell a tűz is, a missziós odaszánás is, a háttérmunkatársaknál is. Kell, hogy átjárja mindannyiunkat, hogy milyen hatalmas munkában veszünk rész, milyen pótolhatatlan, amit teszünk, és ahogy ez meg van, és ott az alkalmasság is, már csak a hűség kell, a megbízhatóság, a megtalálhatóság, és az, hogy a saját területét átlássa ki-ki, és meg legyen a rugalmasság is, és az a készség, hogy együtt munkálkodjon a csapattal, és ha kell, ne húzza ki magát, ráhagyva a többiekre az elhordozhatatlan munkát.

Jelenleg 13 főállású munkatársunk van, és sok-sok önkéntesünk, akikkel együtt dolgozva mégis el tudjuk érni ezer számra az iskolákat, óvodákat, és bábcsoportok útján tízezer számra a gyerekeket.

A munkatársaim ismerik egymást, és ki-ki a másikat gyengeségeivel együtt fogadja el, ha lehet, nem bosszantjuk egymást, sokat nevetünk, amikor egy-egy megbeszélést tartunk, utána kiértékeljük, mit lehetett volna jobban. A csapat nagyon klassz, nagyon sok szeretetet adnak egymásnak a testvérek, és amikor munkák vannak, jobbára felmérik, mi az, amivel a másik munkáját tudják segíteni, amivel ki tudják szabadítani őket az eszméletlen terhek alól.

Milyen nehézségek akadályozzák a szolgálatot?

Nagy nehézséget jelentett amikor 2012-ben egy törvényhozási változás folytán a Palántát is erőteljesen sújtó módon az 1989-től elnyert egyházi státustól megfosztottak bennünket. Sok gyermektanítónk elment a fix, megnyugtató fizetéssel kecsegtető nagyegyházi hitoktatói alkalmazásba, sok iskolába már nem tudtunk küldeni hitoktatókat, anyagilag majdnem beleroppantunk, de egyet nem engedtünk el: a bábmissziót. Ha nem is tudunk jelen lenni hétről-hétre minden iskolában, ahol eddig ott voltunk palántás bibliai csoportjainkkal, ha minden összeomlani látszik is, a bábmisszióból nem fogunk engedni.

A jelenlegi járványhelyzetben milyen kihívásokkal találkoztok?

Ma sem szűnünk meg munkálkodni, pedig a COVID időszak nem teszi könnyűvé a helyzetünket. Az iskolák zárva vannak, így nem tudunk élő bábelőadásokkal bejutni. De ilyenkor is lehet tenni valamit, ezért megcsináljuk a bábelőadásokat jó minőségű bábfilm formájában, az előttük zajló énektanítással és az utánuk következő összefoglalással együtt. Ezeket elküldjük az iskolákba, óvodákba, és így érhetjük el a gyerekeket. Számban lehet, hogy messze felülhaladó módon a korábbi kézzel-lábbal való bábozás és jelenléten felül. Így, tavaly karácsonykor, a Panov apó c. bábdarabot kb. 100.000 kisgyermek nézte meg, de lehet, hogy ennél többen is, hiszen a határon túli magyar-lakta területeken is megkapták, saját iskolájukban és otthonaikban.

Egy biztos: nem adjuk fel, és keressük az Urat, mikor, hogyan, mit tudunk végezni, hol vannak az Ő terveiben foglalt következő lépések, hogyan készüljünk fel ezekre hogyan találjuk meg ezekhez a forrásokat. Ez zajlik most is – amellett, hogy a húsvéti bábmissziót akkor is végigcsináljuk, ha törik, ha szakad. És persze várjuk a járvány enyhülését, hogy ismét tudjunk napközis táborokat tartani a nyáron, ismét tudjunk jövendő gyermektanítókat képezni, akik saját környezetükben elérik a gyerekeket. Ez is zajlik, készülünk, építjük a kapcsolatokat, és amint rés nyílik, lépünk.

Bizonyára sok visszajelzést kaptatok az évek során. Melyek voltak ezek közül a legemlékezetesebbek?

Volt egy kisfiú, akinek az apukája, még a 90-es években tűzharcba keveredett, valamiféle maffia-ügyben. A kisfiú rettegett, nagyon sokkos állapotba került. Megtudtuk, hogy amíg mások macival alszanak esténként, ez a kisfiú egy kazetta tokjával aludt. Egy kemény, szögletes kazetta-tokkal. A Tavaszi kirándulás kazettáéval. Miért? Mert minden este, ahogy betették neki ezt a kazettát, átjárta a menny békessége, az elrejtettség érzése, az Isten közelségének érzése, és így tudott elaludni. Hálás volt, hogy van ez a kazetta, ez a mese, hogy ott van Isten vele, és biztonságot ad.

Egy másik gyerek került hozzánk még a kétezres évek elején, az akkor működő “Habos kakaóparty” nevű tinirendezvényünkre. Ez a lány elég vad háttérből származott, állami gondozásból, intézetből jött. Amikor elkezdte megsejteni, hogy hová is került, elkezdte beazonosítani, hogy az a CD, amit ő minden este meghallgat lejátszójáról, a Panov apó CD, innen, tőlünk származhatott. Elmesélte, hogy évek óta mindig ezt a CD-t hallgatja, mert csak így tud elaludni. Ez jelent neki “jó érzést”. Milyen érdekes, ez volt az a CD, amit az OBM indulásakor adtunk ki, amit még ingyen kaptak a bábcsoportok, ami lehet, hogy százezer számban is megjelent, és amit ez a kislány, akkor, valami kapcsán, ajándékba megkapott, és amit soha, bárhová sodorta is az élete, nem hagyott el, nem engedett elveszni, hanem hallgatta és hallgatta.

Egy harminc év körüli hölgy írt nekem Amerikából. Kint élnek, és ahogy kiköltöztek, elkezdte keresni a “gyökereit”… vágyott haza, vágyott mindenféle bizonyosságra, ami összekapcsolhatja őt gyermekkora messzeringó világával. És így jutott el oda, hogy az interneten elkezdte megkeresni a Tavaszi kirándulás hanganyagát. Rá is talált. És azt mondta, hogy onnantól kezdve (harminc év feletti hölgy) minden este ezt hallgatja, ezen alszik el, és nem csak a gyermekkora jut eszébe erről, hanem az is, hogy mi minden van benne ebben a hanganyagban… Jézus, az Ő szeretete, az a biztonság, amit Ő jelent az embereknek.

Egy kislányról láttam egy videót – a nagymamája készítette róla telefonnal. Ez a nagymama, Erdélyben, minden nap lejátszotta ennek a kicsi ovisnak a Tavaszi kirándulás kazettát. A kis ovis, se írni, se olvasni nem tud még, megtanulta ezt a mesét. Szóról-szóra. Ahogy nézed a videót, látod, és tudod, hogy “nem beleverték a fejébe”, hanem egyszerűen átjárta őt az üzenet, az övé lett, és ezt, csak úgy, magától mondja, biztonságot és elrejtettséget jelent neki. Ez a videó jelzi nekem, mennyire, de mennyire csodálatos, ha a gyerekek megkapják Isten Igéjét.

Az egyik legszebb történetem Fülöp Miki és Erika története. Ők baptista háttérről egy csodálatos kárpátaljai missziós időszakot követően, “mint Palántások” kerültek le Petőfibányára, hogy ott gyülekezetet plántáljanak. Ezen a településen sem történelmi egyházi, sem szabadegyházi gyülekezet egyáltalán nem működött, egyházi létesítmény sem volt. Úgyhogy abszolúte “szűz terület” volt az evangélium előtt. Hogyan kezdjék el a munkát? Miki és Erika – munkatársi csapatukkal – imádkoztak, és arra jutottak, hogy a legjobb kapcsolat a szülőkhöz a gyerekeken keresztül vezet. Elkezdték hát a gyermekmissziót. Csoportokat szerveztek a környező iskolákban és rendszeresen foglalkoztak a gyerekekkel. De nem csak a sulikban, hanem otthon is, tinipartikon, habos kakaópartykon, játszóházakban, amiket ők szerveztek. És a bábmisszió. Ez elmaradhatatlan volt. Minden bábidőszakban – karácsonykor, húsvétkor – 2000 gyereket értek el a környék iskoláin keresztül. Nyaranta azután jöttek a napközis táborok, jött a tinifoglalkozás, és ahogy nőttek a gyerekek, nőtt a gyülekezet is. Miklóséknak már nem csak Petőfibányán van gyülekezetük, hanem újabbat is elkezdtek, és ha meg akarnád számolni, mennyi gyermeket értek el az elmúlt csaknem húsz év alatt, és mennyi ajándékot adtak oda a gyerekeknek és szüleiknek, nem nagyon tudnád megszámolni. Egy biztos. A magvetés gyümölcsözéssel járt és jár. A mai napig. 🙂

Palánta Misszió

Mik a távlati elképzelések? Mi lehetne ezek után?

Családvédelem, hogy a gyerekeket ne bizonytalanítsák el nemük kérdésében, az egészséges, bibliai családmodell tekintetében. Újabb kiadványok – most születik a Lárkisz király c. új rajzos film, ami a csodálatos mese aranyos hanganyagára készült rajzokból fog állni. A járvány után a bábcsoportok ismét mehetnek iskolákba, de a videóra felvett bábelőadásokat már innentől mindig szeretnénk küldeni azokba az intézményekbe, ahová nem jutunk el élő műsorral. Idén a Pax tv is elkezdi játszani azokat a bábfilmeket, amiket együtt veszünk fel náluk.

Ezek talán nem annyira távlatiak. Szereténk több bábcsoportot. Szeretnénk több ajándékot küldeni a pedagógusoknak és a gyerekeknek. Mindig frisset, mindig szükségletet betöltőt. Ösztönözzük a bábcsoportokat, falunapokon, fesztiválokon, nyaralóhelyeken, legyenek jelen, adják az evangéliumot, művészi kivitelben, bábmisszió útján. Egyszerűen a vágyunk az, hogy terjedjen az evangélium a gyermekek között!