Interjú Lea Mónikával

Bemutatkoznál röviden? Mit érdemes tudni rólad? Mivel foglalkozol a mindennapokban?

Lea Mónika vagyok, legbelül gyerek ;), egyébként feleség, anyuka (van egy majdnem 8 éves, gyönyörű kislányunk), részmunkaidős ikeás alkalmazott, ifimunkás. Ezek mellett – nem mellékesen 🙂 – foglalkozom énekléssel, dalírással, és az a cél, hogy idővel elmaradjon a részmunkaidő és maradjon a Zene.

Hogyan és mikor jelent meg a zene az életedben? Hogyan kezdtél el dalokat írni?

Ez elég csavaros dolog, mert bár egy nagyon muzikális családból származom – 12-en vagyunk testvérek és szinte mind a tizenkettőnknek kimagasló zenei tehetsége és énekhangja van, és ez a kettő az otthoni és gyülis életünknek is szerves része volt –, de szüleink azt nem tartották jó ötletnek, ha bármelyikünk zenei – vagy más művészi – pályára lépne (féltve a bizonytalan megélhetéstől). Ezért például gyerekként soha nem tudatosították bennünk, hogy van affinitásunk, nem foglalkoztak a tehetség kibontakoztatásával, nem bátorítottak, sőt. Így csak később, már picikét önállósodva, tudtam én is komolyabban foglalkozni az énekléssel, aztán valahogy csak bevetődtem egy zenesuliba… 🙂 

A dalírással is hasonló utat jártam be: érettségire írtam az első épkézláb éneket, az osztályunknak, amit elő is adtunk ballagáskor – ezt magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy csak „úgy jött”. 🙂 Valamivel később írtam a Fontos Dolgok című dalt, de az akkor se fordult meg a fejemben, hogy ez esetleg egy mutató, hogy van rá „tehetségem”. Csak nem olyan régen kattant be a dolog és tudatosult bennem, hogy akkor ez lehet nem is egy „véletlen” volt, hogy kipottyant 1-2 dal, hanem sokkal inkább egy forrás, amit engedhetek buzogni. 🙂

Milyen előadók voltak és vannak rád hatással?

Ez nehéz lesz :)) Szólisták közül az örökzöld listások Whitney, Mariah, Beyonce és David Phelps – ők voltak és vannak rám a legnagyobb hatással – , de volt Babyface-es, Lauryn Hill-es, Incognito-s, Michael Buble-s, Esperanza Spalding-os, Lalah Hathaway-es, P J Morton-os korszakom is. Túl sok jó van, lehetetlenség mindenkit felsorolni! Keresztény előadók közül az abszolút nr. 1. az Kirk Franklin, aztán J Moss, és általában a (kortárs) fekete gospel zene az úgy nagyon szíven tud ütni meg át tud járni.

Mennyire határozza meg az életedet a hited, Istennel való kapcsolatod?

Abszolút meghatározza. Nem tudnék egy olyan területét se mondani az életemnek, ami ne lenne több és stabilabb Tőle, vagy egy olyan élethelyzetet se, ami ne alakult volna jobban akkor, amikor az Úrra hallgattam és nem magamra vagy másokra. Innentől kezdve számomra nem is kérdés, hogy bevonom-e Őt minden dolgomba vagy sem. Naná, hogy be! 🙂

Mit jelent számodra a dicsőítés?

Számomra két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy ha egyszerűen merek az lenni, akinek Ő teremtett, se több, de se kevesebb, ha teszem, amiről legbelül érzem, hogy tennem kell, akkor a puszta létezésemmel és a mindennapi csip-csup dolgaimmal is Őt dicsőítem, mert megélem, amire személy szerint engem kitalált. Másrészt jelenti azt a konkrét cselekedetet, amikor a figyelmemet teljesen Rá fordítom, amikor kifejezem a hódolatom, imádatom, szeretetem, rajongásom; amikor teljesen meghajolok előtte… Ő az Úr.

Nemrég jelent meg legújabb dalod, a Hallelujah (So Many Reasons to Worship You!). Mit érdemes tudni erről a dalról? Miről szól, hogyan született, kik működtek közre benne?

Talán érdekes lehet, hogy ennek a dalnak a dallamát egy álomban hallott számból „mentettem”. 😀 Mikor felébredtem, konkrétan emlékeztem a refrénre! Izgalmas élmény volt! Mintha Isten direktbe megajándékozott volna egy dallammal, hogy most már igazán kezdjek vele valamit!

Aztán később, mikor mutattam a teljes dallamot Tóth Marcellnek, a produceremnek, ő egyből azt mondta, hogy szerinte ennek dicsi dalnak kellene lennie. Kicsit megszenvedtem a témaválasztással (mert én eredetileg másban gondolkodtam), szövegírással, volt némi kínlódás, míg végül kialakult, hogy magyarul, vagy angolul… de aztán csak megszületett, közös erőfeszítések árán, a végleges, angol szöveg, ami szerencsére az alkotás kínjait nem hordja magán, szerintem természetesen „könnyed” lett. A szólista benne egy fantasztikus énekes srác, Teo Spiriev (örök hálánk!); ezt is így képzeltem a legelejétől, hogy egy férfihang vigye a lead-et, szerintem megtaláltuk a tökéleteset hozzá. És végül tényleg dicsi dal lett belőle, ahogy azt Marci előre megmondotta!

Azt szerettük volna kifejezni a szövegben, hogy ha picikét is belegondolunk, akkor tulajdonképpen annyi okunk van a hálára és dicsőítésre, hogy nem csak, hogy egy dalt ki lehet vele tölteni, de igazából egész addig „kitart”, amíg végül meg is látjuk Őt, akit dicsőítünk! És persze szeretnénk, ha a hallgatót is magával ragadná a hála, öröm, jókedv, lendület, és minimum dalra, de lehetőleg táncra is perdül tőle!

Mi az, amin mostanában dolgozol? Vannak újabb dalok születőben? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mióta felfedeztem, hogy a dalírás nem csak egy, két alkalmas „szerencsés véletlen” volt, hanem ez egy forrás, vagy egy csap, amit meg kell/lehet nyitni, és el is mertem ezt hinni, azóta rengeteg dalkezdeményezésem született; csomó téma van, ami motoszkál bennem, amiket szeretnék kiírni magamból. Úgyhogy igen, vannak újabb dalok születőben, és remélem, hogy szép fokozatosan mindegyiket sikerül véglegesíteni, csoportosítani és hallgatható formába is önteni! 🙂

Végezetül, milyen felületeken találhatnak rád és dalaidra az érdeklődők?

Lea Mónika név alatt fut a YouTube csatornám (érdemes feliratkozni… :D), ott fenn vannak az eddig megjelent saját dalaim és feldolgozásaim is klipestől, de a dalok az összes streamelhető oldalon/-ról elérhetőek, vagy letölthetőek (spotify, deezer, itunes, amazon, amit akarsz ). Szóval lehet bátran hallgatni, letölteni, ajánlani, repeat-re rakni! 😛 😀

Nagyon Szépen Köszönöm! 🙂