Ali egyike a legismertebb női alakja a modern keresztény zenének. Sok éneket szerzett, melyekkel a gyülekezetekben dicsőítünk, a szociális médiában is aktív, és kitágította eddigi elképzeléseinket a hívő női énekesekről. Gareth pedig mintegy 100 dicsőítő éneket írt már, és az együttes egyik tagjával (Chris Llewellyn) írt My Lighthouse számát több, mint egymillióan vették már meg. Alival megjelentettek egy gyermekalbumot is (Sparkle, Pop, Rampage) címmel, és gyerekkönyvet is írtak.

Rend Collective Ali Gilkeson  Budapest Ez az a nap! 2017
Ali a Budapest Arénában 2017-ben

Ali, te részben az alapítója és elindítója voltál a Rend Collective csapatnak. Az évek során dalokat írtál, énekeltél, turnéztál, mint egyetlen női tag. Hogyan írnád le a stílusotokat, és milyen nőként énekelni, frontembernek lenni?

Ali: Nem nagyon láttam női énekest korábban színpadokon, így amikor ebbe a helyzetbe kerültem, akkor szerettem volna az együttesben és a dicsőítő mozgalomban is olyan nőként jelen lenni, aki szabadon dicsőít, mint frontember. Azt hiszem én voltam az első nő, akit dobolni láthattak, s mindenféle különös ír hangszeren játszani. Ez talán megnyitotta az utat más nőknek is, hogy szabadon kifejezhessék magukat, hogy ne féljenek kiállni a színpadra. Emlékszem, amikor először turnéztunk, az emberek azt kérdezték, hogy vajon miért üti a szeméttartályt az a nő. Ez aztán szabadságot adott a dicsőítésben.

Gareth, a Lighthouse éneketek nagyon népszerű lett. Hogyan írod a dalaidat?

Gareth: Minden ének egy ötletből vagy egy dallamból születik. Az ír tengerparton nőttem fel, ahol akármerre sétáltál, legalább tíz világítótornyot láttál. Arra mindig figyeltem, hogy ne másoknak, hanem magamnak írjam meg az énekeket, hogy hitelesek legyenek. Sokat olvasok, és gondolkodom. A zongorám a vendég fürdőszobában van felállítva, ahol jó az akusztika, és mókás hely zenét írni, és itt jól át is imádkozhatom a szövegeket. Ha őszintén fogalmazok a hitemről és a küzdelmeimről, akkor remélem mások is tudnak kapcsolódni hozzá.

Ali, te voltál a második albumotok (Homemade Worship) számainak a társszerzője. Ekkor alakult ki igazán a zenei stílusotok, és ez indította el a nemzetközi ismertségeteket is 2012-ben. Hogyan születtek ezek az énekek?

Ali: Mindig is szerettem énekeket írni. Nagyon izgalmas volt az albumunk dalait hallani a rádióból. A “Build Your Kingdom Here” dalt máig játsszuk minden koncertünkön. Nagy megtiszteltetés volt dalokat szerezni, s hogy énekelhettem is őket. Mint előadóművésznek is sokat jelentett ez számomra.

Build Your Kingdom Here a 2015-ös Ez az a nap!-on

Gareth, te vagy az együttes vezetője. Mi indított arra, hogy létrehozd ezt a csapatot? Elég nagy a felhozatal keresztény együttesekből, így kellett, hogy legyen valami eredeti hangzás, amivel előállhattok.

Gareth: Mi senkivel sem gondoltunk versenyezni az ismertségért. Ez a szó eszünkbe sem jutott, amikor elindultunk. Azért kezdtük el ezeket a fajta dalokat írni, mert láttuk, hogy a fiatalok sorra hagyják el a közösségeket. Szerettünk volna egyediek lenni, és ezzel hatással lenni úgy általában a dicsőítésre. Ezzel persze akkor még nem voltunk annyira tisztában, csak most értjük meg, amikor mások mondják, hogy hasonló zenét szeretnének játszani, mint mi. Aztán Chris Tomlin hívott bennünket a turnéjára, mert olyan egyedi volt a hangzásvilágunk. Szeretnénk, ha a zenénk újszerű és friss tudna maradni, hogy elérje a fiatalokat.

Zenei körökben az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ha Ferenc pápa előtt játszhat valaki. Ti Dublinban éltétek ezt meg, egy óriási tömeg előtt. Mennyiben volt más ott fellépni, összevetve más koncertekkel? Mit mondtatok a hallgatóságnak az énekeitek között?

Ali: Különleges pillanat volt ekkora tömeghez beszélni az Úr öröméről, és átélni, ahogyan a Szentlélek hat rájuk. Az én művészeti törekvésem mindig arra irányul, hogy az emberek megértsék, mennyire különlegesek, s hogy átvehessék az üzenetünket. Az is különleges volt, hogy egyedüli protestáns nőként léphettem színpadra.

Gareth: Engem, mint előadót az vezérel, hogy az emberek rátaláljanak a szabadságra, és felfedezzék az örömöt, melyek azután egész életre szóló vágyat ébresztenek bennük Isten iránt. Mert az Úr öröme a mi erősségünk, és őt követve leszek szabad, hogy igazi önmagam lehessek. Dublinban az emberek odavoltak, hogy láthassák a pápát. Nem akármi volt, hogy egy Észak-írországi csapat egyedüli protestánsként játszhatott előtte. Ez tényleg eddigi pályánk egyik csúcspontja volt.

12 éves pályafutásotok alatt koncerteztetek, felvételeket készítettetek, sokat voltatok úton. Melyik a kedvenc albumotok, amelyik a legtöbbet jelenti nektek?

Ali: AHomemade Worship by Handmade People indított el igazán bennünket. Ez azóta is sokat jelent nekem. Ez tette lehetővé, hogy több emberhez eljuthassunk, s hogy Amerikában turnézhassunk.

Gareth: Visszatekintve, a The Art of Celebration, amin rajta volt a My Lighthouse és a Good News, melyen rajta volt a Counting Every Blessing a két kedvenc albumom. A mi dalaink nem tűnnek különösebben rádió-barátnak, és amikor ott népszerű lett valamelyik, akkor az áldás a számunkra. A mi zenénk mindenkihez szólhat.

A dalaitokat az egész világon hallhatjuk, és többet fel is dolgoztak közülük. Jártatok olyan országban, ahol különleges módon viszonyultak a ti egyedi stílusotokhoz?

Ali: Németország, és általában Európa nagyon fogékony erre a muzsikára. Nekik nem az angol az anyanyelvük, mégis sokan eljönnek a koncertjeinkre, és sok albumot is vesznek. Amikor itt éneklünk, annyira sokat jelent, hogy hallhatjuk a dalainkat más nyelven énekelni. Ezek ihletett pillanatok, és egyfajta alázatra vezetnek bennünket.

Gareth: Sokat jelentett az, hogy Chris Tomlin előtt játszhattunk, s az is, amikor otthon, Belfastban léptünk fel. Több teltházas koncertünk is volt Németországban, s egyszer azt kérték tőlünk, hogy játsszuk el a Boldly I Approach éneket. Ez általában nincs benne a programunkban, és amikor játszottuk, teljesen beindult a hallgatóság, és a végén tovább énekelték németül. Később tudtam meg, hogy abban az évben ez volt a leggyakrabban énekelt dal a németországi gyülekezetekben. Erre nem számítottam, és igen meglepett.

Rend Collective Gareth Gilkeson Budapest Ez az a nap! 2017
Gareth Gilkeson a Rend Collective-ből

Sok keresztény előadó a biztonságos gyülekezeti közegben szeret fellépni, míg rólatok tudjuk, hogy ezzel a vallásos jellegű zenével és dicsőítéssel világi közönség előtt is játszotok. Ez miként tud működni? Mire alapozzátok, hogy a nemhívő közeg jól fogadja majd a személyes bizonyságaitokat?

Ali: Ebben közrejátszik az a tény, hogy az ír zenét szívesen fogadják. A mi zenénk befogadó jellegű, és nem távolítja el az embereket. Olyan partnerünk is van, mint például a World Vision, akik nem csak a hívőkre koncentrálnak, hanem a világon bárkinek készek segíteni, világnézetétől függetlenül. Kezdettől fogva olyan énekeket szerettünk volna írni, melyekben ott van a bibliai üzenet, de olyan hangzással, melyet szombat este egy pubban is lejátszhatnak.

Gareth: Szerintem Jézus küldetése is befogadó jellegű volt. Néha a gyülekezetek attól tartanak, hogy a befogadó jelleg felhigítja a hívő közeget. Jézus szívesen alakított ki kapcsolatokat különböző emberekkel. Időt töltött velük, pedig elég vegyes társaság volt. Jézus tökéletes volt, és felismerte azt, hogy ki az, aki segítségre szorul. Mi azoknak (is) írunk dicsőítő jellegű zenét, akik nem járnak közösségekbe. Ez a mi viszonyulásunk. Bármilyen koncertteremben fellépünk, ahol zenekarok játszanak, nem csak gyülekezetekben. A dalszövegeink pedig egyenesek és őszinték.

Mikor határoztátok el, hogy autentikus ír hangszereket is használtok? Ezek közül melyik a kedvencetek, és miként hatnak ezek a koncert dinamikájára?

Ali: Nagyon szeretem használni ezeket a régi népi hangszereket a koncertjeinken. Kicsit szokatlan a nézőknek, amikor egy lány felkap egy tangóharmónikát, vagy egy mandolint, és azokkal dicsőít. Mindig szívesen mutatom be a zenei hagyományainkat a fellépéseinken (a kedvencem a tekerőlant). Szeretem, ha a vidámság megjelenik a dicsőítésben. Korábban azt láttam, hogy a dicsőítés az valami komoly tevékenység, merev arccal és előreszegezett tekintettel. Megélhetjük vidáman is a dicsőítést. Jézusra szeretnék mutatni, de ezt eredeti módon és vidáman.

Gareth: Az én kedvencem a Jingling Johnny. Ez egy régi népi hangszer, amit a pubokban használtak. Ott fapadló volt, és ha hozzáütötted, akkor olyan nagydob hangja van. Én magam állítottam össze a sajátomat, mivel ütőhangszeres tanár voltam Írországban. Tinédzser fiúkból alakítottam egy együttest, és minden létező ütős hangszeren játszottunk, amit csak össze tudtam szedni. Ezek a hangszerek nagyon fontos elemei a zenének, hiszen az emberek hajlamosak a dobost és az ütősöket nézni a koncert alatt.

The Art of Celebration

Folyamatosan kapcsolatot tartotok a hallgatóságotokkal a szociális médiában. Ali, téged influenszernek is tekinthetünk a sok követőd miatt. Milyen az átlagos Instagram követőd, és miről szoktatok beszélgetni?

Ali: Szeretek kapcsolatban lenni másokkal. Mindig azt próbálom kommunikálni, hogy szeressék Istent és a gyerekeiket. Küszködő emberek keresnek meg a kérdéseikkel. Ha csak egy énekhang vagyok, az kevés. Ezeken a csatornákon kapcsolatba kerülök az emberekkel, meghallgatom őket, próbálom őket megérteni, és segíteni nekik.

Gareth: A podcaston tudsz beszélgetni, ami finomabb hangolódásokat is lehetővé tesz, és számomra emiatt nagyon érdekes. Van egy tíz epizódos sorozatunk, ami ki fog jönni, és reméljük, hogy jól fogadják majd.

Ali, a férjeddel együtt nemrégen fejeztetek be egy gyerekkönyvet, ami hozzátesz eddigi tevékenységedhez, mint énekes, zeneszerző és dicsőítésvezető. Mint aki maga is anya vagy, mit mondanál más anyáknak, hogy mi motivált téged ennek a megírására?

Ali: Nagyon sok visszajelzést kaptunk arról, hogy a My Lighthouse üzenetét többezer gyülekezet használta már témafelvezetőként a nyári bibliatáboraikban. Azért készült a könyv, hogy a gyerekek ehhez valami kézbevehetőt kaphassanak, melyet olvashatnak, s ami segít értelmezni az üzenetet. Mókás élmény volt együtt alkotni az illusztrátorokkal. Én magam szeretek felolvasni a gyerekeinknek, s látni őket, amint száguldoznak a képzelet világában. A My Lighthouse egy kisfiúról szól, aki olyan átlagos valaki. Aztán kalandos módon segít másoknak épségben kijutni a partra. Isten az életünk világossága, aki hazáig kalauzol bennünket. Ehhez a történethez tudnak kapcsolódni az emberek. Szeretem a gyerekeket, és boldoggá tesz az, amikor kreatívan sikerül Jézus felé irányítani őket.

Gareth: Amikor szülő leszel, akkor egy csomó dologba bekerülsz, ami a gyerekekkel kapcsolatos. Mindig is szerettem volna ott megszólalni, ahol mások ezt nem teszik. A hívő zenék és könyvek, amiket láttam, valahogy nem azok, amiket a gyerekemnek szántam volna. A feleségemmel nagyok sok visszajelzést kaptunk a My Lighthouse kapcsán, és akkor határoztuk el, hogy egy könyvet fogunk írni róla.

Mi a következő lépés nektek, illetve a Rend Collective életében?

Ali: Ott él folyamatosan a remény, hogy biztonságosan visszatérhetünk majd az emberi közösségekbe. Tervezzük, hogy megyünk majd a szabadtéri fesztiválokra. Amint biztonság lesz és nyitás, turnéra indulunk ezzel az akcentusunkkal és a mókás hangszereinkkel. Ez már nagyon hiányzik. Várom, hogy szülessenek dalok is, melyeket ez az időszak inspirált. Az emberek valóságközeli témákra várnak. Tevékenyek maradunk, és próbálunk hatni a dicsőítésben, amennyire módunkban áll, és jövünk vissza, hogy újra személyesen találkozhassunk az emberekkel.

Gareth: Nagy dolog lesz újra összejönni. Remélem ismét többen lehetünk majd egy szobában, és minden újra személyes lesz. Ezek sokat számítanak az emberek életében. Aztán amikor összejöhetünk, akkor ezt már nem is fogjuk többé magától érthetődőnek venni.

Forrás: NRT (Kevin Davis)

Rend Collective Gareth Gilkeson  Budapest Ez az a nap! 2015
Szólj hozzá te is!