Stryper – az egyszervolt csoda

Érdekes anyagból vagyunk mi gyúrva, sok minden ki tud jönni belőlünk, és tényleg az a jó, ha a józan ész a legjobb barátunk. A Stryper, mely nevében és csíkos ruhájú megjelenésében is Jézus szenvedésére utal, hihetetlen pályát futott be, és a fiúk (immár férfiak) ma is aktívak.

1983-ban indultak el, és rövidesen milliós példányszámban fogytak a lemezeik. Folyamatosan jelen voltak a MTV adásaiban, ami elképesztően nagy dolog volt. Ott hirdetni az evangéliumot, ahol sikamlós klipek és trágár rapszövegek mennek tucatszámra! A csapat frontembere, Michael Sweet (nekünk csak Édes Mihály) fantasztikus zeneszerző, a témák pedig élesek, amilyen a jó rock maga.

Ehhez a stílushoz ilyen szavak illenek, mint: támadás, harcos, szabadság, teljes, mindig, le a gonosszal és így tovább. Ne köss alkut, adj oda mindent Jézusnak, küzdj, és teljesen kötelezd el magad. Megalkuvást nem tűrő tanítványságot fogalmaztak meg, magasra tették a mércét – pont oda, ahol a Bibliában van.

Mivel fantasztikusan jó zenét játszottak, a nemkeresztény közeg is befogadta őket, sőt odavolt értük. Bibliákat dobáltak a koncert alatt a közönség közé, és aki elkapta, nagy valószínűséggel máshonnan nem kapott volna. Ám a hívő társadalom nem fogta fel, hogy mekkora lehetőség adatott általuk, és sok kritikát kaptak.

Olyan ez, mint amikor egy misszionárius jó feltételekkel bérelhetett egy Mercedes autót. Felrótták neki, hogy miért jár luxuskocsival, pedig annak a fenntartási költsége jóval alatta volt az amerikai autóknak. Végül aztán visszaadta a Mercit, vett egy másik kocsit, és egy csomó pénzt költhetett aztán javításokra.

Ez a felületes ítélkezés mindannyiunkat elérhet – nagyon vigyázni kell a véleményalkotással, pláne, ha az negatív végkimenetelű. Hőseink tíz év szárnyalás után feloszlottak, Sweet pedig egy évre rá, első szólólemezével megalkotta a talán legdallamosabb modern gospel pop-rock albumot. Aztán újra összeálltak, és azóta is jönnek a nóták, és szól a rock – Jézus üzenetével.