A szenvedés önmagában nem jó, és biztosan nem örömteli. De a szenvedésnek értéke van, mert gyakran olyan csodálatos gyümölcsöt terem az életünkben, hogy bizonyos értelemben hálásak lehetünk érte, amikor túljutottunk rajta.
A szorongás egy szörnyeteg. Megbéníthat, vagy olyan cselekedetekre késztethet, amelyeket egyébként soha nem tennél meg. Arra kényszerít, hogy a legmerészebb hazugságokat is elhidd, és még azoktól a dolgoktól is távol tarthat, amelyek a legjobban érdekelnek. A szorongás arra is képes, hogy elfeledtesse veled azokat a dolgokat, amelyekről tudod, hogy igazak.
Íme hat dolog, amit gyakran elfelejtünk, amikor a szorongás eluralkodik rajtunk.
A szorongást éppen az teszi olyan hatalmassá, aminek erőtlenné kellene tennie: nevezetesen az ismeretlen jövő. Nem tudjuk, mi fog történni. Mégis úgy viselkedünk, mint a próféták, akik borús jövőt jósolnak. Meggyőzzük magunkat, hogy olyan események fognak bekövetkezni, amelyek a valóságban ritkán történnek meg. Általában sokkal inkább pesszimisták vagyunk, mint a próféták.
Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
Máté 6:31-32
Amikor szorongani kezdünk, elfelejtjük, hogy vannak emberek, akik törődnek velünk, és nem hagynak magunkra. Legyen szó a családodról, a gyülekezetedről vagy a baráti közösségedről, nem vagy egyedül. Vannak emberek, akikhez fordulhatsz, akik szeretnek téged, akik meghallgatnak, és akik valóban a legjobbat akarják neked. Mindenekelőtt pedig van egy Mennyei Atyád, aki megígéri:
Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.
Zsidók 13:5b
A szorongás elfeledteti velünk azt, ahogyan Isten a múltban megsegített minket. Amikor korábban szükségben voltunk, Isten mindig gondoskodott rólunk. Miért nem bízunk még mindig benne? Emlékeznünk kell Isten múltbeli hűségére. Valljuk ki hittel:
Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
Zsoltárok 37:25
Legtöbbünk vagy az egyiket, vagy a másikat tudja elhinni. Isten vagy jó, vagy szuverén. De amikor az élet keményen sújtja az embert, nehéz belátni, hogy Ő valójában mindkettő lehet.
Azok számára, akiknek könnyebb elhinni, hogy Isten szuverén, és elég erős ahhoz, hogy megakadályozza a rossz dolgok megtörténtét, könnyű elkezdeni kételkedni a jóságában, amikor úgy tűnik, hogy nem segít úgy, ahogyan szeretnénk. Azok közülünk, akik bíznak abban, hogy Ő jó, nehezen tudjuk összeegyeztetni jóságát és szuverenitását. Végül is nem mindig tűnik elég erősnek ahhoz, hogy megállítsa a rossz dolgokat.
De Isten egyszerre jó és szuverén. Ő irányítja teljes mértékben az életedet, és minden dolgot együttesen a te javadra cselekszik (Róma 8:28). Lehet, hogy nehézségeken mész keresztül, de Ő veled együtt fog végigmenni rajtuk, és kegyelmet ad neked, hogy átvészeld őket. Az Ő kegyelme elegendő (2Korinthus 12:9). Nincs mitől félned, mert a Mindenható Isten a te oldaladon áll.
Nehéz hinni, amikor úgy tűnik, hogy oly sok imánk marad megválaszolatlanul. Isten egyáltalán meghallgat minket? De vajon milyen gyakran fordul elő, hogy az imáink valóban meghallgatásra találnak, és mi csak nem figyelünk oda?
Hitem legbátorítóbb időszakai közé tartoznak azok, amikor imanaplót vezettem. Leírtam az imáimat, és hagytam helyet, hogy később visszatérjek és leírjam a választ. Egy idő után lapozgatva az oldalakat, folyamatosan rájöttem, hogy Isten mennyi olyan imát válaszolt meg, amiről elfelejtettem, hogy valaha is imádkoztam. Az imanapló vezetése valami kézzelfoghatót ad arról, hogy Isten meghallgatja, amikor imádkozol. A mi Istenünk mindig meghallgat minket és az alábbira bátorít:
Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
1Péter 5:7
Még ha meg is történik veled az, amitől félsz, ne feledd, hogy a szenvedésed nem hiábavaló. Isten minden eseményt az életedben a hasznodra formál (Róma 8:28). Amikor egy nehéz időszak jön, gyakran szinte lehetetlen bízni abban, hogy van benne valami érték. De a fájdalomban mindig van ígéret.
Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.
Róma 5:3-5
Soha nem örülünk a szenvedéseinknek, de örülhetünk a szenvedéseinkben. Isten mindig dolgozik a háttérben, hogy fájdalmainkat arra használja fel, hogy még inkább hasonlóvá tegyen minket hozzá, és közelebb hozzon bennünket magához.
A szenvedés önmagában nem jó, és biztosan nem örömteli. De a szenvedésnek értéke van, mert gyakran olyan csodálatos gyümölcsöt terem az életünkben, hogy bizonyos értelemben hálásak lehetünk érte, amikor túljutottunk rajta.
Forrás: Relevant
