A bálványok, akár fizikaiak (szobrok), akár megfoghatatlanok (hatalom, hírnév, gazdagság stb.), passzívan fogadják a szeretetet és az imádatot, de soha nem adnak vissza, és nincs hatalmuk arra, hogy megmentsék imádóikat. Függőséget jelentenek, nem pedig kapcsolatot. Isten azonban dinamikus és kapcsolatteremtő, aki állhatatos szeretetet mutat és odaadja magát azokért, akik keresik őt, és erőteljesen segít nekik a szükség idején, amikor hozzá kiáltanak (Zsidók 4:14-16).

Íme öt dolog, amit a keresztényeknek tudniuk kell a bálványimádásról:

1. Szinte minden – még a jó dolgok is – bálványokká válhatnak

Isten egyértelműen tiltja a szobrok készítését imádat céljából, de a bálványoknak nem kell fából és kőből lenniük. Ugyanolyan könnyen lehetnek megfoghatatlanabb dolgok is, mint a hatalom, a hírnév, a gazdagság vagy a népszerűség. Kálvin János azt mondta, hogy a szívünk bálványgyár, amely folyamatosan gyártja a hamis isteneket.

Az általunk bálványozott dolgok önmagukban nem mindig bűnösek. Sőt, gyakran jó dolgok, amelyeket Istentől kaptunk ajándékba. A probléma akkor jelentkezik, amikor elfelejtjük az Adományozót, és helyette az ajándékot imádjuk. Amikor egy ajándéktól elvárjuk, hogy istenként működjön, ahelyett, hogy hálával élveznénk azt Isten felé, kiforgatjuk a célját, és a jó ajándék megromlik. Például a hírnév lehet egy olyan platform, amelyen reményt és segítséget oszthatunk meg, de veszélyes dologgá válik, ha a hírnévre való törekvés az urunkká válik. A gazdagság csodálatos lehet, ha nagylelkűen osztjuk meg, de mérgező dologgá válik, ha egyetlen célunkká válik. A népszerűség szép dolog lehet, ha közösségépítésre használjuk, de romboló dologgá válhat, ha sóvárgunk utána, és üresnek érezzük magunkat, amikor nem kapunk egyre többet és többet.

Normális dolog vágyakozni az Isten által adott ajándékok után. De fontos, hogy helyesen értékeljük vágyainkat, megtartva magát Istent és megismerve Őt, mint legnagyobb vágyunkat.

2. A bálványimádás gyökere a kapzsiság

A Kolossé 3:5 szerint „a kapzsiság… bálványimádás”. A kapzsiság szótári definíciója szerint intenzív, önző vágy valami után. A Biblia tele van figyelmeztetésekkel a kapzsiság következményeiről: a kapzsiság része az igazságtalanokat leíró negatív tulajdonságoknak (1Korinthus 6:9-10), romláshoz vezet (Példabeszédek 15:27), konfliktust szít (Példabeszédek 28:25), felemészti a hálát és az elégedettséget (Prédikátor 5:10), és mindenféle rossznak gyökere (1Timóteus 6:10).

Amikor valamire jobban vágyunk, mint Istenre vagy Isten szolgálatára, akkor az bálvánnyá válik, és hatalmat nyer, hogy rabszolgasorba taszítson minket (Galata 4:8), miközben soha nem nyújtja a remélt beteljesülést. Pál arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy meneküljetek a bálványimádástól (1Kor 10:14). Isten joggal haragszik, amikor teremtményei jobban akarnak más teremtett dolgokat, mint hogy megismerjék Őt mint Alkotójukat (Ézsaiás 44:9-23).

3. A bálványok felé fordulás Istentől való elfordulást jelent

A Biblia azt mondja, hogy senki sem szolgálhat két úrnak. Vagy az egyiket gyűlölöd, a másikat pedig szereted, vagy az egyikhez ragaszkodsz, a másikat pedig megveted. Ebben a konkrét versben Jézus a gazdagság bálványáról beszélt, mondván: Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a pénznek (Máté 6:24). De az ebben a tanításban közvetített fogalom nyitott. Nem szolgálhatsz egyszerre Istennek és a ______ (töltsd ki az üres részt).

A bálványok választása Isten elutasítását jelenti, Isten választása pedig a bálványok elutasítását. Nem járhatunk egyszerre két irányba. Amikor a Biblia a bálványokról beszél, gyakran beszél „elfordulásról” és „odafordulásról”. Akik értéktelen bálványokhoz ragaszkodnak, azok elfordulnak Isten irántuk való szeretetétől” Ezzel szemben Pál örül, hogy a thesszalonikaiak a bálványoktól elfordultak Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljanak (1Thesszalonika 1:9). A Biblia az Istentől való elfordulást is csereként említi: Népem elcserélte dicsőséges Istenét értéktelen bálványokra (Jeremiás 2:11). Ugyanebben a szakaszban Isten így folytatja: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2:13). Ha elfordulunk Istentől, és bálványokkal próbálunk megelégedni, az olyan csere, amely csak hiábavalósághoz és folyamatos szomjúsághoz vezet.

4. A bálványok egyetlen ellenszere a szeretet

Mindannyian imádunk valamit. Ha nem Istent imádjuk, akkor a bálványok természetesen be fognak csúszni, hogy kitöltsék az űrt. Az 1János 5:21 arra buzdít: „Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!”, de ez lehetetlennek tűnhet egy olyan világban, amely tele van az isteneknek álcázott ajándékok szirénhangjaival. A bálványok iránti szeretetet csak úgy lehet legyőzni, ha egy nagyobb szeretet győzi le. Thomas Chalmers azt írja, hogy lehetetlen pusztán megszabadulni a bálványoktól, mert „a szívnek kell, hogy legyen valami, amihez ragaszkodhat… Ezért az Isten iránti felsőbbrendű ragaszkodás Krisztus szabad evangéliuma által szükséges ahhoz, hogy kiszorítsa a világi ragaszkodást”.

Istent nem hozza zavarba erős vonzalmaink vagy vágyaink. Sőt, C. S. Lewis megmagyarázza: „Úgy tűnik, hogy Urunk nem túl erősnek, hanem túl gyengének találja vágyainkat. Félszívű teremtmények vagyunk, akik az itallal, a szexszel és a nagyravágyással bolondozunk, amikor végtelen örömöt kínálnak nekünk, mint egy tudatlan gyermek, aki továbbra is tortát akar sütni a nyomornegyedben, mert nem tudja elképzelni, mit jelent a tengerparti nyaralás felajánlása. Túlságosan könnyen örülünk.”

5. A bálványok elvesznek, Isten ad

Istent a Bibliában sokszor nevezik „féltékeny Istennek” (pl. 2Mózes 20:5, 5Mózes 4:24, Józsué 24:19, Zsoltárok 78:58, Ezékiel 39:25), és az emberek arra vannak felszólítva, hogy egyedül Őt imádják. Elsőre Isten e leírása negatív tulajdonságnak tűnhet, mintha követelőző vagy önző lenne. De Ő egyben mindentudó is, ami azt jelenti, hogy mindent tud, beleértve azt is, hogy az Ő imádatán kívül soha nem fogjuk megtalálni az igazi beteljesedést. Ezért hívja fel folyamatosan a figyelmet – a törvényen és a prófétákon, az evangéliumokon és a leveleken keresztül egyaránt – arra, hogy Ő jobb, mint bármilyen bálvány, amit csak ki tudnánk találni. Senki másban nem találunk üdvösséget és igazi megelégedettséget.

Azt mondja bálványimádó népének: „dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt az Istent, akinek a kezében van az életed és a sorsod, nem dicsőítetted.” (Dániel 5:23). A bálványok nem látnak, míg Isten mindent lát. A bálványok semmit sem tehetnek magukért, míg Isten mindenható. Több olyan szakasz is van, amely a bálványok tehetetlenségét mutatja be, részletesen leírva, hogy az emberek saját kezűleg készítették őket – fát vágtak és faragtak belőlük, a maradékot pedig arra használták, hogy például a főzőtüzet szítsák vele (Ézsaiás 44:15). Istent ezzel szemben nem emberi kéz alkotta, hanem Ő teremtett minket.

Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.

Zsoltárok 96:4-5

Forrás: Crosswalk