Isten betartotta ígéretét, és Ábrahám utódainak egy olyan országot adott, amely csordultig volt az ő túláradó áldásának és gondoskodásának a jeleivel. Az Éden és Ádám óta Isten mindig gondoskodott az ő képét hordozó emberi vezetőről. Ábrahám, Izsák, Jákób, József, Mózes és Józsué – noha messze nem voltak tökéletesek, hanem magukon viselték a bűn torzulásait – Isten világot fenntartó és formáló munkájának az eszközei voltak. De minthogy ők is az átok gyermekei voltak, végül nekik is meg kellett halniuk.

A Bírák könyve Izráel egy nagy vezetőjének a halálával kezdődik. Józsué volt az, aki Mózes halála után átvette a nép vezetését, és bevitte Izráelt Kánaán földjére. Engedelmességre buzdította az embereket, határozottsággal bátorította őket, és bevezette őket abba az országba, amelyet Isten adott nekik. Ez az ország azonban még mindig tele volt Isten ellenségeivel. Isten megparancsolta Izráelnek, hogy tisztítsa meg azt a földet minden olyan néptől, amely ellenszegül az egyetlen igaz Istennek és az ő népének. Józsué halálakor még sok munka volt hátra e téren, a küldetést tehát még be kellett fejezni.

Ekkor az Isten által kijelölt újabb vezetőknek – Júda törzsének – kellett átvennie a szerepet. Isten Lelkének az erejével vezette a népet, hogy szembe tudjanak szállni ádáz ellenségeikkel. Isten ígérete egyértelmű volt: azt mondta, hogy előttük jár majd, velük lesz, ezért nincs mitől félniük. Egyes-egyedül Isten vihette győzelemre őket, és semmisíthette meg az ellenséget. Izráelnek mindössze az volt a dolga, hogy bízzon és engedelmeskedjen.

Isten ma is kitart eredeti szándékai mellett. Az emberi vezetők jönnek-mennek, de Isten továbbra is szuverén úrként viszi véghez jó tervét. Ennek a munkának a sikere ma sem az emberi vezetők tehetségén vagy erején múlik, hanem Isten hatalma és jelenléte teszi lehetségessé.

Feltámadása után Jézus is ezt az igazságot erősítette meg. Azt mondta követőinek, hogy a missziói munka megkezdésével várjanak a Szentlélek erejének a megérkezéséig (ApCsel 1,4). Az ő megbízatásuk nem arra szólt, hogy katonai erővel elfoglaljanak egy földterületet, hanem hogy az egész földet töltsék be Isten ismeretével és dicsőségével. Ez a küldetés pedig „[n]em erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel [történik]! – ezt mondja a Seregek Ura” (Zak 4,6).

Történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az URat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? Az ÚR ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot. Akkor Júda ezt mondta testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele. Júda felvonult, az ÚR pedig kezükbe adta a kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél, tízezer embert.

BÍRÁK 1,1–4