Persze a lányok az elsők, mert ők rabolják el leginkább zeneszerző apukájuk szívét. Egy kislány annyira aranyos és ellenállhatatlan, neki muszáj írni egy dalt.

Scotty Inman-nak van egy lánya (7) és egy fia (5), és mindkettőjüknek írta a dalát. Hányszor mondhatják a szülők, de a jóval idősebb testvérek is a piciknek, hogy: – ugye nem fogsz felnőni?. Mert marasztalnád az időt, hogy sokáig tudd élvezni azt a bájos gyönyörűséget, aki odafut hozzád, és átölel téged, szeretve teljes erejéből. 

Tudom, hogy felnősz, de nekünk az a kislány/kisfiú leszel – énekli Inman, és igaza van.

Scotty Inman: Grow Up Slow (Lassan nőjj fel)

Ahogy valaki bölcsen megfogalmazta: Amíg kicsik voltak, lépcső voltam, amin felmentek. Ha felnőnek, korlát leszek, ha megcsúsznának. 

Két klasszikus dal jöjjön, amiből az első a híresebb. Bob Carlisle írt egy dalt 16 éves lányának, hiszen ott a „sweet sixteen” nagy dolog. Felkerült a következő lemezére, és nem várt dolog történt. Lánya adott egy kazettát (akkor még az volt) egy osztálytársának, aki lejátszotta a dalt rádióban dolgozó apjának. Ő átküldte pár rádiós barátjának, és pillanatok alatt szétszaladt az egész országban ez az ének. Bobot egy csomó beszélgetős műsorba meghívták – nagy sztori lett belőle. Szép is a dal, főleg egy apának.

Bob Carlisle: Butterfly Kisses (Pillangó puszik)

Steven Curtis Chapman is írt egy szép éneket a lányáról, akiért egy nap eljön a „herceg”, és elviszi táncolni őt. Ezt mindenki átéli, hogy egyszer majd el kell köszönnie a lányától, de addig élvezzük a jelen szépséges pillanatait.

Cinderella (Hamupipőke) 

Keith Green viszont – mint annyiszor pályája során – egy meglepő énekkel állt elő, melyet a szüleinek írt. Kéri, hogy ne őt vegyék mintának, de Jézust viszont fedezzék fel, és ismerjék meg. Kifejezi vágyát, mennyire szeretné, ha a szülei is a Mennybe kerülnének. 

Keith Green: Song To My Parents (I Only Wanna See You There) (Ének a szüleimnek)

Végül pedig jöjjön Matthew West: Before You Ask Her (Mielőtt megkérdeznéd őt)

Ezt nem másnak, mint lánya leendő férjének írta. Egy apától teljesen jogosan jönnek ezek a sorok, melyek épp az általa dédelgetett és szeretett lány jövőjére vonatkoznak. Kéri jövőbeni vejét, hogy mielőtt (meg majd utána is) megkéri a lányát, gondolja ezeket át.

Ilyenek mint: – Építsd őt, soha ne hagyd cserben, higgy az álmaiban, hadd szárnyaljon, mert akkor megérinti az eget, s hadd tudja, számít az, amit mond.

Majd ekként: – Maradj mellette jóban és rosszban, legyen ő és Jézus az első, legyél az ő boldogsága, emlékeztessen a gyűrű, ha nehéz idők jönnének is, mert az ígéreteink számítanak, melyeket megtartunk.

Matthew West: Before You Ask Her (Mielőtt megkérdeznéd őt)

Akiket szeretünk, azoknak verset írunk, felköszöntjük, ajándékot veszünk, csak fogjuk a kezét csendesen, vagy gyönyörködve nézünk rá. Ha pedig zenei tehetséget kaptunk, írunk éneket róluk vagy nekik.

A lényeg, hogy kifejezzük a szeretetünket. Mert ez mindennél nagyobb.