Minden hívőnek megvan a maga útja. Isten ezt az utat az általa ajándékozott képességekhez és a mindenkori tapasztalatainkhoz igazítja. Soha nem kell túl nagyot ugranunk, de erőfeszítés és hitbeli bevállalás sokszor kellhet a továbbhaladáshoz. Az Ige tudatja, hogy: „Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8,30). Ez gondos törődésre utal, és valóban, mennyei Apánk odafigyel életutunk minden pontjára, elágazására és a továbbjutás esélyének felkínálására is.

Az egyénekhez hasonlóan van életútja minden szolgálatnak, közösségnek és gyülekezetnek is. Az Ez az a nap! bizonyos értelemben elérte pályájának csúcsát a tavalyi Puskás-stadionbeli rendezvényével. 25 év küzdelme valósította meg a látást, benne sok-sok tanulsággal. A kérdés adott volt: az ország legnagyobb létesítményében tartott összejövetel után merre vezethet az út? Gondoltuk, most amolyan nyugdíjasszerű időszak következik, de pont ellenkezőleg történt. Soha nem volt ennyi nagy rendezvényünk ilyen rövid időszakon belül. Március közepétől június közepéig, ebben a három hónapban már volt Nick Vujicic, Veszprém, és lesz Madrid (május 26.), Pula (június 3.) és Debrecen (június 10.).

Képi hasonlattal szemléltetve: a Puskás egy hatalmas sas volt, ám a sasfészekből kis sasok repültek ki több irányba is – némelyik külföldre. A nagy rendezvényeknek megvan a speciális rendezési menetrendje, és mintha az lenne a feladat, hogy ezt a 23 év alatt felgyűlt tapasztalatanyagot adjuk tovább. A veszprémi szervező kollégáinknak, a debreceni jeles csapatnak, majd horvát barátainknak és a madridi gyüliknek is. Ha erre vezet az út, akkor erre megyünk, és kimozdulva saját világunkból elképesztően tehetséges és áldott emberekkel találkozunk. Lelkesek, sok tapasztalattal bírók, odaadóak, és elvégzik ott helyben azokat a teendőket, amelyek szükségesek a rendezvény lebonyolításához. Sokat tanulunk egymástól.

Minden együttes a maga sajátos útján jutott el hozzánk, és a két külföldi helyszín is egyedi módon került a látóterünkbe. Pula amfiteátrumában még soha nem rendeztek dicsőítést, pedig lenyűgöző helyszín. Itt, ahol mártírokat öltek az oroszlánok, egészen különleges lesz imádni Istent, aki erőt adott nekik, hogy az életüket is odaadják a hitükért. Különleges öröm szenvedni az Úrért és az ő igazságáért – tudatja az Írás. Amikor pedig feltűnt a Hillsong United, akkor ez az aréna, ott a tenger mellett, összeforrott az Ocean-t éneklő együttessel. Mint kiderült, az egyik helyi közösség 30 éve imádkozott azért, hogy egyszer ilyen alkalom legyen az ókori létesítményben. Most eljött az ideje. A helyszín műemlék jellege miatt csak rengeteg huzavona és több hónap után kaptuk meg az engedélyeket. Itt eddig csak világsztárok léptek fel, közülük is kevesen.

Madrid pedig egy e-maillel indult, az év első napjaiban, amikor egy kiköltözött magyar származású dicsőítésvezető keresett meg bennünket, hogy csináljunk valamit együtt a közösségével. Sok beszélgetés után kiutaztunk, több spanyol vezetővel is egyeztettünk, majd megszületett a döntés, hogy ott is elindulnánk egy felekezetközi dicsőítő alkalommal. Kapóra jött Israel Houghton jelentkezése, aki részben latinos számokat is énekel, tehát pont illik a spanyol közeghez. Ezzel együtt egyedi nehézségek merülnek fel, ha háromezer kilométerre szervezel valamit. A Zoom segít, de Debrecen azért közelebb van, és ismerjük a magyar viszonyokat, a madridit pedig fokozatosan értjük meg. A történelmüket, az egyházak egymáshoz való viszonyát, a vezetőket, a zenészeket és a szervezőket. Ami viszont közös, hogy mindenhol szükséges a közösségek összefogása. Dicsőíteni pedig mindenki tud, mert ez átnyúlik az örökkévalóságba. A többi szolgálatra odaát már nem lesz szükség, de az imádat az örökkévalóságban is jelen lesz. Jézus körül jövünk össze – itt is és majd ott is.

Erről szól az Ez az a nap! – immár külföldön is, és ahová még elvezet az utunk. Egy biztos: mi szeretnénk végigmenni az életpályánkon, és ami abban van, azt megélni. Mert ezt az alakítja, aki a legjobban szeret bennünket a világon. És ez adja az állandóságot és a biztonságot a sokféle változó tényező között. Ő, aki nem változik, akihez bármikor oda lehet menni, s aki a legjobbat szánja nekünk. Mindig és mindenkor.