Az őrállókat a városfalakra küldték; az ő dolguk volt, hogy észrevegyék, ha ellenség közeledik, és riadót fújva figyelmeztessék a várost (1Sám 14,16; 2Sám 18,24). Isten az őrállói tisztséghez hasonlítja Ezékiel próféta szolgálatát: az ő dolga, hogy mindazt, amit Isten megmutatott neki, közölje a néppel. Nem ő volt az egyetlen próféta, akit Isten őrállói feladattal bízott meg (Hós 9,8; Hab 2,1). A katonai őrállóhoz hasonlóan Ezékielnek is az volt a feladata, hogy idejében figyelmeztesse Isten népét, és módjuk legyen megtérni. Az őrállói hivatás nagyon fontos szerepkör; ha az őrálló elmulasztja teljesíteni a kötelességét, akkor halállal kell lakolnia (Ez 33,8).

Jézus is azt tanította a tanítványainak, hogy legyenek éberek, és álljanak készen visszatérésére (Mt 24,42–43). A tanítványok azt a feladatot kapták, hogy Jézusra, a nagy példaképre figyeljenek, és rögtön reagáljanak, amikor látják, amint Isten munkába fog.

Isten kegyelme, hogy gondoskodik olyan vezetőkről, akik őrködnek, figyelnek, felügyelik az ő mai egyházát. Feladatuk hasonló az előttük élt prófétákéhoz és tanítványokéhoz. Pál apostol emlékeztette az efezusi véneket arra, hogy ő maga is őrállóként szolgált. Ezt mondta: „Azért vigyázzatok [őrködjetek], emlékezzetek arra, hogy én három évig nem szűntem meg éjjel és nappal könnyek között inteni mindenkit.” (ApCsel 20,31) A zsidókhoz írt levél szerzője később arra biztatta Isten népét, hogy „[e]ngedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és hallgassatok rájuk, mert ők mint számadók vigyáznak lelketekre, hogy ezt örömmel, ne pedig sóhajtozva tegyék, mert ez nektek sem használ” (Zsid 13,17).

Isten legjobb módszere, hogy népét más emberek szolgálata révén vezeti és tereli. Csak Jézus adhatja meg a kellő alázatot az embernek ahhoz, hogy engedelmeskedni tudjon a vezetőknek, valamint a képességet a vezetőknek arra, hogy kellő empátiával végezzék vezetői feladatukat (1Pt 5,1–4).