A mennyei Atya célja nem csupán az, hogy üdvösséget adjon nekünk, hanem az is, hogy Krisztus képére formáljon bennünket. „Ezért hagyjuk el a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni!” – int bennünket a Zsidókhoz írt levél (6,1, EFO). A lelki növekedés nem opcionális luxus, hanem az újjászületett élet természetes velejárója.

Sokan azonban félreértik, mit jelent érett kereszténynek lenni. Vannak, akik úgy gondolják, az évek száma vagy a megszerzett bibliai ismeret a döntő. Mások a külső viselkedés alapján ítélnek: ha valaki komolynak tűnik, biztosan érett. Jakab levele azonban világosan megmutat öt olyan területet, ahol az igazi lelki érettség megnyilvánul. Egyik sem a látszatról szól, sokkal inkább a szív állapotáról.

Az érett keresztény derűs marad a próbák közepette

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek…” (Jakab 1,2–4)

A keresztény élet nem mentes a nehézségektől sőt, Isten gyakran éppen ezeken keresztül formál bennünket. A hit próbája nem csupán azt mutatja meg, miben hiszünk, hanem azt is, hogy milyen mélyen. Az érett hívő nem zúgolódik, nem keseredik el, hanem örömmel fogadja a próbákat, mert tudja: Istennek célja van vele.

Az ilyen ember nem az érzelmei rabja, hanem a hitére támaszkodik. Pál apostolhoz hasonlóan képes azt mondani: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4,13).

Az érett keresztény érzékeny mások szükségeire

„Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” – helyesen cselekesztek.” (Jakab 2,8)

A gyermeki hit egyik legfőbb jellemzője az önközpontúság. Az érettség azonban együtt jár azzal, hogy levesszük a tekintetünket magunkról, és meglátjuk a másik embert. Az irgalmasság, a kedvesség, a gyakorlati szeretet nem másodlagos dolgok. Jézus szerint ezeken múlik majd az ítéletünk (lásd Máté 25,31–46).

Aki Krisztusban növekszik, az nem csak ismeri az Igét, hanem cselekszi is: ad, segít, vigasztal, észreveszi a magányost, a rászorulót, a szenvedőt.

Az érett keresztény uralkodik a nyelvén

„Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” (Jakab 3,2)

A nyelv a szív tükre. Jézus maga mondta: „Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lukács 6,45). Egy ember lelki fejlettségének egyik legnyilvánvalóbb mutatója az, hogyan beszél. Aki képes uralkodni a nyelvén, az az önuralom más területein is erős.

Pletyka, panaszkodás, ítélkező beszéd – mindezek az éretlenség jelei. Az érett hívő inkább áldást mond, mint kritikát, inkább bátorít, mint megaláz. Beszédéből egység fakad, nem megosztás.

Az érett keresztény békességre törekszik

„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jakab 4,1)

A konfliktus nem ritka jelenség a keresztény közösségekben sem, de hogy miként kezeljük, az mindent elárul lelki állapotunkról. Az éretlen hívő megbántódik, visszavág, harcol a maga igazáért. Az érett hívő viszont igyekszik békét teremteni, lecsillapítani a feszültséget.

A Jézus-követés nemcsak az igazság képviseletét jelenti, hanem a szeretet gyakorlását is. Aki Krisztus nyomdokain jár, az nem a vita kedvéért él, hanem az egységért még ha ez áldozattal is jár.

Az érett keresztény türelmes és imádkozó életet él

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig…” (Jakab 5,7–8)

A türelem és az imádság kéz a kézben járnak. Mindkettő annak jele, hogy Istenben bízunk. Nem a saját tempónkban, hanem az Ő idejében várjuk a gyümölcsöt. Mint a gazda, aki veti a magot, majd türelemmel vár, míg az eső megérkezik úgy él az érett hívő is. Nem sürget, nem követel, hanem kitartóan imádkozik.

Jakab később Illés prófétára hivatkozik, aki „ugyanolyan ember volt, mint mi” mégis hatalmas dolgokat vitt véghez, mert kitartóan imádkozott (Jakab 5,17–18). Ez nem különleges szentek kiváltsága: ez az érettség normája.