A Hós 3,1 versében Isten azt mondja neki: „Menj el újra, szeress egy asszonyt, akit szeret a társa, és mégis házasságtörő, ahogyan az Úr is szereti Izráel fiait, de ők idegen istenekhez fordulnak…” Törvénytelen életmódja miatt Gómer, Hóseás felesége teljesen rabjává vált a szenvedélyeinek, míg végül szó szerint rabszolgává nem lett. Noha Hóseás szíve bizonyára darabokra tört, mégis engedelmeskedett Isten parancsának, megkereste feleségét, és kiváltotta őt saját ostobasága következményeiből.

Hóseás élménye hűen tükrözte azt a durva elárultságot, amelyet Istennek kellett átélnie saját népe miatt. Lázadó tévelygésük ellenére Isten az irántuk való mély vonzalmát mutatta meg azzal, hogy folyamatosan kereste, hívta őket feltétel nélküli szeretettel. Hóseás visszafogadta Gómert, és újra együtt élt vele, ahogyan Isten szíve örökkévaló elköteleződéssel hajlik népéhez.

Ahogyan Hóseás állhatatosan törekedett arra, hogy helyreállítsa kapcsolatát feleségével házastársa hűtlensége ellenére, úgy Isten is kitartóan fáradozik azon, hogy népét kegyelmesen visszatérítse magához, és visszahelyezze őket – még ha nem érdemlik is meg – eredeti helyükre, a vele való kapcsolatba.

Ez a beszámoló, amely leírja, hogyan mentette meg hűtlen feleségét Hóseás, gyönyörűen vetíti előre azt, ahogyan Isten a legvégsőkig elment azért, hogy hűtlen népét visszanyerje. Elküldte saját Fiát, Jézust, hogy ő legyen a megváltás ára. Hóseás története persze csak halovány árnyéka Isten tökéletes szeretetének, amelyet Izráel és minden Jézus Krisztusban hívő iránt tanúsít. Ezek után a Krisztusban hívők is képesek őszinte szeretetkapcsolatban élni Istennel, mert – ahogyan az 1Jn 4,19 verse mondja a keresztényeknek – „[m]i azért szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket”.

Isten tökéletesen kifejezte népe iránti szeretetét azzal, hogy Krisztus drága vérén megváltotta (1Pt 1,18–19). E megváltás eredményeképpen azok, akiknek egykor az volt a nevük, hogy „nem népem”, most teljes joggal mondhatják magukról, hogy „Isten választottai, szentek és szeretettek” (Kol 3,12). Pál kétszer is idézi Hóseást, amikor arról beszél, hogy minden embernek, akár zsidó, akár pogány, lehetősége van arra, hogy Isten gyermeke legyen (Róm 9,22–26). Ha Hóseást annak fényében nézzük, amit Jézus tett, akkor egyértelműen látszik, hogy Isten mindig azon van, hogy megváltsa népét, még ha népe bűnös döntéseket hoz is, vagy szándékosan lázad ellene. Isten végső szándéka az, hogy teljesen helyreállítsa és meggyógyítsa azokat, akik elfogadják a Jézusban kínált üdvösséget.

1Ezt mondta nekem az ÚR: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az ÚR szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak, és szeretik a mazsolás süteményt. 2Megvettem az asszonyt tizenöt ezüstért és másfél hómer árpáért, 3és ezt mondtam neki: Sokáig kell majd várnod rám. Nem paráználkodhatsz, és nem leszel senkié, és én sem megyek be hozzád.

 HÓSEÁS 3,1–3