Megélni és túlélni a sikert

Az ötvenes évek gyógyító evangélistái közé tartozott William Branham, akinek volt egyszer egy átélése. Két kígyó volt előtte, melyek megmarták a kezét. Az egyik kisebb harapásnyom volt, a másik nagyobb. Amikor imádkozott, hogy mit jelent ez, akkor a következő magyarázatot értette meg. A kisebb harapás az, amikor a nehéz időszakban kell helytállni, a nagyobb pedig az, amikor a sikert kell kezelni.

A modern gospel szereplőinek is meg kellett tanulniuk, hogy a siker, sőt igen nagy siker esetén mi a teendő. A keresztény könnyűzene a kilencvenes évek elején érte el ismertségének a csúcspontját. Ekkor az amerikai lemezeladásban 6%-os eladásával a modern gospel megelőzte a komoly zenét és a dzsesszt. A két legismertebb név: Amy Grant és Michael W. Smith voltak. Hallgassuk most Amyt, amint két klasszikus dalát énekli, Smith kíséretével:

A világ szívesen fogadta őket, mert helyesek voltak, fülbemászó zenéket hoztak, és valami új szín tűnt fel általuk. Smith például 1993-ban több néző előtt lépett fel, mint Michael Jackson. Ekkor nagyon észnél kellett lennie, mert ebben a közegben más értékrendek mozognak. Főleg a klipek azok, amelyeknél vissza kellett venni, mert mint jó kinézetű férfit, szívesen szerepeltették volna csinos nőkkel. Ám neki ott volt Debbie, akit nagyon szeretett, és gyermekei, akiknek jó példát kellett mutatnia. Smith átbeszélte ezt az egész jelenséget a feleségével, és sikerült meghúznia azt a bizonyos vonalat, amiről tudta, hogy nem lépheti át. Ennek aztán nem érdemes még a közelébe sem menni. Jó is volt, hogy nem engedett a csábításnak, mert nem sokkal utána a világi kiadók nem láttak már akkora fantáziát benne (Amyt is ejtették), mert ott minden az eladhatóságról szól.

Az a jó, ha egy hívő művész nem a sikert veszi célba, hanem Isten szolgálatát. Ennél amúgy sincs nagyobb plénum, mint a világ Teremtőjének énekelni, zenélni. Hogy aztán ez itt a földön mekkora hallgatóság előtt történik, az ebből a szempontból másodlagos. Smith azért is tudott jól navigálni a veszélyes sziklák és a szirénhangok között, mert nagyon mély volt az első találkozása Jézussal. Előtte majdnem meghalt kábítószer túladagolása miatt, és szétesett életét a Megváltó rakta össze. Egy ilyen megmentés elkísér egy életen át, és egészséges függésben tart, ami lehetővé teszi, hogy a Szentlélek korrigálhasson is, ha szükséges.

Jó, ha egy művész már az induláskor tisztázza magában a fontossági sorrendet, és akkor a mellőzöttség sem viseli meg, és a sikert is jól fogja kezelni. Keskeny úton járunk, jobbra is, balra is el lehet térni róla, de rajta maradni a legjobb. Jöhet kudarc vagy ismertség, mi csak menjünk ezen az ösvényen Jézus után, mert ez vezet egyedül az Életre.