Mindenkivel előfordult már, hogy cserben hagyták, vagy egy helyzet nem a reményei szerint alakult. Az ilyen csalódott vagy bosszús pillanatok felfedik azt a tragikus tényt, hogy a világban súlyos hiányosságok vannak. Bár a hívőket élteti a reménység, hogy Jézus Lelke által megígérte a feltámadást és a győzelmes életet, továbbra is ebben a világban kell élniük, ahol találkoznak a halállal, és megtapasztalják a gyászt és a fájdalmat (az eljövendő országgal ellentétben; lásd Jel 21,4).

Jézus feltámadása felfedi a hívők előtt az életre vezető igazi utat. Aki azt hiszi, hogy a bővelkedő élethez valahogyan ki kell kerülni a szenvedést és a nehézségeket, annak téves felfogása van arról, mit ígért Jézus. Jézus élete és példája arra tanít, hogy a teljes élethez hozzátartozik a szolgálat, a nehézség, az ellenállás, a fájdalom és a szenvedés. A hívők ránéznek Jézus életére, és látják: Isten legjobb terve Fiára vonatkozóan az volt, hogy a legelképzelhetetlenebb körülmények között is közel maradjon hozzá.

Az Újszövetség sokszor rámutat, hogy Isten ott volt Fiával egészen végig, amikor Jézus magára vette a bűnt, és szenvedett a kereszten. A jó hír az, hogy Isten nem hagyta Fiát a sírban. Mivel Jézus engedelmes volt mindhalálig, majd legyőzte a halált, utat készített minden ember számára, hogy megtalálják az örök életet. Jézus alávetette magát a halálnak, és rátalált az életre. „Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt” (Mk 8,35) A hívők csak úgy találhatják meg ténylegesen a teljes életet, amelyet Isten nekik szánt, ha behódolnak akaratának és útjának. Adni kell; ez a titka annak, hogy kapjunk.

Jézus mindebben győzedelmes. Őt soha nem győzhette és nem is győzheti le a bűn, a halál vagy a sír. Győzelme abból fakad, hogy önzetlen szolga volt. Azzal, hogy kegyelmesen odaadta életét, megteremtette a valódi örök élethez vezető utat.