A Csillagponton két mikrobusz volt hivatott elvinni Zánkára a reptérről az érkező külföldieket. Igen ám, de három turnusban jöttek, akik közül a másodikkal épp le lehetett érni a Balatonra, majd egyből vissza kellett jönnie a másikkal együtt, hogy az éjfél után érkező Hillsongot fogadják. Csúszott az érkezés, Zánkán pedig az eligazító megtalálása, és emiatt egy órával később indulhatott a két mikrobusz vissza Pestre. Fél 1 helyett fél 2-re érkeztek a repülőtérre, ami persze teljesen kihalt volt. Alig volt idejük megijedni, hogy az együttes hol lehet, amikor nyílt az ajtó, és kimasíroztak londoni barátaink. Mivel nem EU tagok, a sokféle zenei cuccal át kellett menniük a vámon, és pont akkor végeztek, amikorra a két sofőrünk odaérkezett.

Amikor elkezdődik egy rendezvény szervezése, akkor az Ez az a nap! csapata deklarálja, hogy Jézus az első, akit meghívunk az alkalomra, ővé a központi hely, köré épül minden, és a dicsőség is az övé illetve Istené. Ez nemcsak egy keresztény szokás, hanem ezt nagyon is komolyan gondoljuk. Ez nem erény a részünkről, hanem tapasztalat, hogy minden szempontból így a legjobb.

Amikor egy hívő elindul az útján, akkor mindent odaad az Úrnak, csak érte él. Ennek természetes következménye, hogy áldások jelentkeznek az életében. És ekkor kezdődik el egy folyamat, hogy ezekből mennyit adunk tovább a sajátunkként, és mennyit Jézustól származóként.

Van egy nagyon lényeges ige, mely rávilágít minden tanítvány motivációjára – minél magasabb poszton van, annál inkább. Ez a János 7,18: „Mert aki a magáét mondja, az magának keres dicsőséget. De aki annak a dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és nincs benne hamisság.”

Fotó: Tóth András

Az gyönyörű érzés, amikor hallasz vagy látsz egy ismert keresztény vezetőt, és egy picit sem érzed az egóját, hogy ő mennyire áldott. Annyira Jézussal van elfoglalva, hogy az ő személye el is enyészik utána, s benned csak a biztatás és a példa marad meg, hogy menj közelebb Jézushoz, és kövesd őt még komolyabban. Az óember nagyon ravasz, mert olyan is van, akiről mindig azt olvashatod, hogy ő mennyire áldott. Persze, nem így van felvezetve, és bizonyára nem szándékosan van ez így, de ott még nem történt meg az átállás.

Amíg még te is fontos vagy magadnak, és hízeleg az összehasonlítás, hogy áldottabb, tapasztaltabb vagy a melletted levők egy részénél, addig amit adsz, az részben Jézus, részben pedig te. Aztán – jó esetben – jön a felismerés: az emberekben az marad meg, amennyi Jézustól jövőt kapnak, ami pedig az emberi rész, az tűnékeny, és hamar elpárolog.

Ha erre rájössz, akkor tudatosan elkezded kivonni magad az áldások továbbadásánál a képből, és ez a szándék átmegy a megáldottakhoz. Te nem leszel fontos, csak Jézus. Az egód méltatlankodik, de azt kíméletlenül ki kell iktatni, viszont az örömöd egyre nagyobb lesz, mert a dicsőség Jézusé lesz. És ez a dolgok természetes rendje, hiszen mindenünket kaptuk, és ha mindent jól elvégeztünk (létezik ilyen?), akkor hívhatjuk magunkat haszontalan szolgáknak.

Ez az etikai része ennek a szándéknak, és van egy szervezési velejárója is.

Jézus van az Ez az a nap!-ok középpontjában, és megkérjük őt, hogy ahova mi nem érnénk oda, elfelejtenénk vagy nem lenne kapacitásunk, ott segítsen nekünk, hiszen érte teszünk mindent.

Jöjjön egy másik példa az elmúlt 23 év sokszáz hasonló esetéből.

Araszolgatunk a madridi csúcsforgalomban, hogy elhozzuk Israel Houghton-t és csapatát a repülőtérről. Látszik, hogy nem érünk oda a gép érkezéséig, s onnantól akár nagyon hamar is kijöhetnek. Ekkor egy tapasztaltabb munkatárs nyugtatja a fogadóbizottságot, hogy az elmúlt két évtizedben az Úr mindig összehangolta ezeket a helyzeteket, és nem kell aggódni, most is így lesz. Így is lett. Kétszer kellett megkerülni az épületet, mert nem volt leálláshoz hely, és amikor bementek a terminálra, akkor jött ki kedvenc énekesünk a családjával. Odamentek a buszhoz, pont befért minden, hangszerestől, babakocsistól, és irány a szálló.

Újabb megtapasztalás arról, hogy ha Jézus van a középpontban, akkor ő segít a felmerülő problémák megoldásában. Mert: “Keressétek először Isten királyságát és az ő igazságát, és ráadásként ezek is mind megadatnak nektek.” (Máté 6,33)