Jézus van a középpontban

A Csillagponton két mikrobusz volt hivatott Zánkára fuvarozni a reptérre érkező külföldieket. Igen ám, de három turnusban jöttek; a másodikkal épp le lehetett érni a Balatonra, majd egyből vissza kellett jönni a másikkal együtt, hogy az éjfél után érkező Hillsongot fogadják. Csúszott az érkezés, Zánkán pedig az eligazító megtalálása, és emiatt egy órával később indulhatott a két mikrobusz vissza Pestre. Fél 1 helyett fél 2-re érkeztek a repülőtérre, ami persze teljesen kihalt volt. Alig volt idejük megijedni, hogy hol lehet az együttes, amikor nyílt az ajtó, és kimasíroztak londoni barátaink. Mivel nem EU-tagok, a sokféle zenei cuccal át kellett menniük a vámon, és pont akkor végeztek, amikorra két sofőrünk odaérkezett.

Az Ez az a nap! csapata minden rendezvény szervezésének kezdetekor deklarálja, hogy Jézus az első meghívottunk az alkalomra, övé a központi hely, köré épül minden, és a dicsőség is az övé, illetve Istené. Ez nemcsak egy keresztény szokás, hanem ezt nagyon is komolyan gondoljuk. Nem erény a részünkről, hanem tapasztalat, hogy minden szempontból így a legjobb.

Amikor egy hívő elindul az útján, akkor mindent odaad az Úrnak, csak érte él. Ennek természetes következménye, hogy áldások jelentkeznek az életében. És ekkor kezdődik el egy folyamat, hogy ezekből mennyit adunk tovább a sajátunkként, és mennyit Jézustól származóként.

Van egy lényeges ige, mely rávilágít minden tanítvány motivációjára – minél magasabb poszton van, annál inkább. Ez a János 7,18: „Mert aki a magáét mondja, az magának keres dicsőséget. De aki annak a dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és nincs benne hamisság.”

Gyönyörű érzés, amikor hallasz vagy látsz egy ismert keresztény vezetőt, és egy picit sem érzed az egóját, hogy ő mennyire áldott. Jézussal van elfoglalva, a saját személye el is enyészik utána, és benned csak a biztatás és a példa marad meg, hogy menj közelebb Jézushoz, és kövesd őt még komolyabban. Az óember nagyon ravasz, mert olyan is van, akiről mindig azt olvashatod, hogy ő mennyire áldott. Persze, nem így van felvezetve, és bizonyára nem szándékosan van ez így, de ott még nem történt meg az átállás.

Amíg még te is fontos vagy magadnak, és hízeleg az összehasonlítás, hogy áldottabb, tapasztaltabb vagy a melletted levőknél, addig amit adsz, az részben Jézus, részben pedig te. Aztán – jó esetben – jön a felismerés: az emberekben a jézusi marad meg, ami pedig az emberi rész, az tűnékeny, és hamar elpárolog.

Ha erre rájössz, akkor tudatosan elkezded kivonni magad az áldások továbbadásánál a képből, és ez a szándék átmegy a megáldottakhoz. Te nem leszel fontos, csak Jézus. Az egód méltatlankodik, de azt kíméletlenül ki kell iktatni, viszont az örömöd egyre nagyobb lesz, mert a dicsőség Jézusé lesz. És ez a dolgok természetes rendje, hiszen mindenünket kaptuk, és ha mindent jól elvégeztünk (létezik ilyen?), akkor hívhatjuk magunkat haszontalan szolgáknak.

Jézus van az Ez az a nap!-ok középpontjában, és megkérjük őt, hogy ahova mi nem érnénk oda, elfelejtenénk, vagy nem lenne kapacitásunk, ott segítsen nekünk, hiszen érte teszünk mindent.

Jöjjön egy másik példa az elmúlt 23 év sok száz hasonló esetéből.

Araszolgatunk a madridi csúcsforgalomban, hogy elhozzuk Israel Houghtont és csapatát a repülőtérről. Látszik, hogy nem érünk oda a gép érkezéséig. Egy tapasztaltabb munkatárs nyugtatja a fogadóbizottságot, hogy az elmúlt két évtizedben az Úr mindig összehangolta ezeket a helyzeteket, és nem kell aggódni, most is így lesz. Így is lett. Kétszer kellett megkerülni az épületet, mert nem volt parkolóhely, de épp amikor beértek a váróterembe, lépett be kedvenc énekesünk is a családjával. Odamentek a buszhoz, pont befért minden, hangszerestől, babakocsistól, és irány a szálló.

Újabb megtapasztalás arról, hogy ha Jézus van a középpontban, akkor ő segít a felmerülő problémák megoldásában. Mert: „Keressétek először Isten királyságát és az ő igazságát, és ráadásként ezek is mind megadatnak nektek.” (Máté 6,33)