Ez a történeti elbeszélés Istennek mint Izráel főparancsnokának a hatalmát, erejét és hűségét hangsúlyozza. Isten megtartja az ígéreteit, ő az, aki győzelmet szerez, és ajándékba egy csodás országot ad gyermekeinek. Mindez jól látható Jerikó bevételének a történetében (Józs 6), amelyben Isten egyértelműen demonstrálja, hogy valójában ő vívja meg a csatát népe érdekében.

Józsué könyve beszámol Isten különféle taktikáiról, amelyek segítségével győzelmet adott Izráelnek Kánaán lakói fölött. Ezek a leírások rámutatnak, hogy Izráel nem azért juthatott előbbre, mert nagyobb katonai erővel vagy szakértelemmel bírt. Sőt amikor Isten akarata ellenére lendült akcióba, akkor egy alig néhány fős ellenséges csapat megfutamította Izráel egy háromezer fős seregét (Józs 7,2–5). Az egész könyvön át azt mutatja be Isten, hogy Izráel nem a saját ügyességének köszönheti a győzelmeit, hanem Isten erejének, amely az emberekben munkálkodik.

Bár a könyv az ország elfoglalását írja le, a központi üzenet mégis az, hogy ezzel Isten az Ábrahámnak (1Móz 12,7; 13,14–17; 15,18–21; 17,8; 22,17), Izsáknak (26,3–4), Jákóbnak (28,4.13; 35,12) és az ő utódaiknak (48,4–22; 50,24) tett szövetségi ígéreteit teljesíti be. Az a föld, amelyet kapnak, jó és termékeny, tejjel és mézzel folyó; de még fontosabb, hogy ez az ígéret földje, vagyis ezzel Isten ígéretei teljesednek be, ami pedig egészen kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy Isten hűséges a szövetséghez.

A könyv arról az emberi vezetőről kapta a címét, aki mindvégig központi szerepet játszik benne. Józsuénak már a neve is – amely azt jelenti, hogy „az Úr megment”, vagy „az Úr ad győzelmet” – arra utal, hogy személye Isten vezetését testesíti meg. Isten hatalma és ereje, amely Józsué könyvében mindvégig érzékelhető, a Jézus Krisztus által aratott sokkal nagyobb győzelemre mutat előre. Józsué neve valójában a görög „Jézus” név héber megfelelője. Amikor Józsué bevezette az ígéret földjére Isten népét, azzal előrevetítette azt, aki majd „sok fiat vezet dicsőségre” (Zsid 2,10), és „aki a diadalmat adja nekünk” (1Kor 15,57) saját, a kereszten végbevitt műve által.

Bármennyire is jó és tiszteletre méltó vezető volt Józsué, Jézus mellett minden emberi vezető teljesítménye elhalványul. Amikor Jézus a földön járt, ő volt az alázat és a hősiesség tökéletes megtestesülése. Fölvette a küzdelmet a korrupt vallási és világi vezetők igazságtalanságaival szemben, ugyanakkor a társadalom elesettjeivel gyöngéden bánt. Sokat tanulhatunk minden olyan nagyszerű emberi vezetőtől, mint amilyen Józsué is volt, de végső soron Jézus fényében kell értékelnünk őket, aki tökéletes vezető volt, és marad is örökké (Jel 21,1–7).

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz.”

Józsué 1,9