Filippiben Pál a második missziói útja során alapított gyülekezetet, amikor egy Istentől kapott látás arra késztette, hogy Macedóniába utazzon, és ott hirdesse az evangéliumot. A filippi gyülekezet volt az első európai gyülekezet, és különböző fajok, társadalmi osztályok és kultúrák egyvelege jellemezte. Pál írásában emlékeztette a gyülekezetet arra, hogy milyen reménységet nyertek Krisztus munkája folytán.

A Filippibeliekhez írt levél

Pál a levélben meglehetősen hosszasan mond köszönetet a gyülekezetnek, amiért mellé álltak az evangélium ügyében. Nyilvánvalóan komoly bátorítást kapott tőlük – imádságban és anyagiak terén is. A filippi hívők nagylelkűségükkel részesei lettek az egyház missziós terjeszkedésének.

Az evangélium további terjedése azonban jelentős ellenállásba ütközött, mind Pál szolgálatát, mind a filippi gyülekezet munkájának a folytatását tekintve. Az apostol ezért felhívta rá a figyelmüket, hogy ne gondolják, hogy szenvedésük azt jelenti, Isten nem törődik velük. Sőt a szenvedés is Istentől rendelt eszköz lehet az üdvösség üzenetének a terjesztésére. Ha a keresztények örömmel vállalják a szenvedést, és mindenben elégedettek tudnak lenni, abban a kiváltságban van részük, hogy példájukkal bemutathatnak egy olyan reménységet, amelyet ez a világ nem képes nyújtani. Ez az öröm csak akkor lehetséges, ha az egyház mélységesen tisztában van az evangéliummal, és folyamatosan növekszik az ismeretben, illetve Isten akaratának és útjainak a megértésében.

A filippi gyülekezetnek elég volt Pálra néznie. Mire az apostol megírta levelét a filippiekhez, már rengeteget szenvedett Jézusba vetett hitéért és az evangélium üzenetének terjesztése érdekében végzett munkája miatt. Római börtönéből írva Pál emlékezteti a gyülekezetet arra, hogy ő mindenben képes örömöt találni. Reménységét és bizalmát nem a körülményekre alapozza, hanem szilárdan Jézus művének a változhatatlan igazságába horgonyozza. Ez a levél bátorítást jelent mindenki, így a mai hívők számára is: úgy nézhetnek szembe az élettel, hogy áthatja őket az öröm, még a bukott világban is.

“Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.”

Filippi 4,12–13
Szólj hozzá te is!