A rómaiakhoz írt levél talán a leginkább tanító jellegű Pál írásai közül. A levél megírásának idejéig Pál még egyszer sem látogatott el a virágzó római gyülekezetbe, bár nyilvánvaló, hogy nagyra tartotta őket, és vágyott minél előbb eljutni hozzájuk.

Rómaiakhoz írt levél

A levél elején Pál hivatalosan bemutatkozik, és beszél elhívásáról Jézus (rab)szolgájaként (1,1–7). Ezután leírja, milyen nyomorúságos állapotban vannak a bukott világban élő bűnös emberek, akik önként azt választották, hogy a teremtett dolgokat imádják a Teremtő helyett (1,25). Valamennyi emberi bűnre magyarázatot nyújt ez az esztelen csere.

Istennek meg kell ítélnie az ember bűnét. Szentsége nem lakozhat a bűn jelenlétében, és igazságossága megköveteli a megfelelő büntetést minden gonoszságra. A bűn egyetlen jogos zsoldja a halál (6,23), és mindenkinek – akár zsidó, akár pogány – meg kell kapnia jogos ítéletét (3,23).

Isten azonban kegyelméből lehetővé tette a megmenekülést Jézus által. Az emberi bűnért járó büntetést Krisztusra töltötte ki; ő hordozta el helyettes áldozatként Isten haragját (5,6–11). Aki Krisztusba veti hitét, az bocsánatot nyer Jézus kereszten elvégzett műve miatt. Jézus fizet az ő bűneiért. Ezenfelül Isten gyermekei elnyerik azt az igazságot* is, amelyet Krisztus érdemelt ki tökéletes élete révén. Így megismerhetik a békességet és az Istennel való közösséget (5,12–20). Ez igaz a zsidókra, noha legtöbben közülük megvetéssel utasítják el a Jézus által felkínált üdvösséget, és a pogányokra is, akik beoltatnak Isten családfájába (9–11. fejezet). Az egész teremtett világban semmi sincs, ami megfoszthatná Isten szeretetétől azokat, akiket ő megmentett, hiszen az üdvösség Istentől, Istenből és Istenért van.

Akiket Isten megment, azok felajánlják életüket „élő áldozatul” Istennek mint okos istentiszteletüket (12,1). Levele végén Pál bemutatja, mi mindenre hat ki az az átformálódás, amelyet az evangéliumnak kell kimunkálnia. A keresztényeknek úgy kell imádniuk Istent, hogy ajándékaikkal szolgálják a gyülekezetet, szeretik a jót, mindennek örvendeznek, szeretetben szolgálnak egymásnak, engedelmeskednek a hatalmon levőknek, bölcs döntéseket hoznak, és hordozzák egymás terhét. Az ilyen – és hasonló – cselekedetekben mutatkozik meg az üdvösség munkája, amelyet Isten visz véghez az ember életében, olyan reménységet, örömöt és békességet teremve a szívében, amelyet soha nem vehetnek el tőle.

„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Róma 6,23