János azt mondta Istenről: „aki van, aki volt, és aki eljövendő” (Jel 1,4; vö. 4,8). A mennyről kapott látomásában megjelent neki négy olyan élőlény, aki éjjel-nappal Istent imádja, és szintén úgy nevezi őt, mint „aki volt, aki van, és aki eljövendő” (4,8). Ez a kifejezés a 2Móz 3,14–15 versét idézi, ahol Isten „Vagyok” néven jelenti ki magát Mózesnek. Jézus is nyilatkozott így magáról (Jn 8,58), és ezzel Istennek mondta magát. János ezt erősíti meg, amikor kijelenti, hogy Isten nemcsak most az, akinek mondja magát, de ő ugyanaz az Isten, aki a történelem során mindig is volt, és ugyanez az Isten marad a jövőben is. Ezt az örök állandóságot szem előtt tartva nézzük meg, milyen megnevezésekkel nyilatkoztatja ki János Jézust a könyvében!

Jézus a Krisztus (Jel 1,1; 20,4); a hű tanúbizonyság, az elsőszülött a halottak közül, a föld királyainak fejedelme (1,5); az Alfa és az Ómega (1,8–13); az Emberfia (1,13), akinél kétélű éles kard van (1,16); az első és az utolsó (1,17); az élő, aki él, noha halott volt (1,18; 2,8); akinél a halál és pokol kulcsai vannak (1,18); aki kezében tartja a hét csillagot, és a hét arany gyertyatartó között jár (2,1); Isten Fia (2,18); a vesék és szívek vizsgálója (2,23); akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van (3,1); a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van (3,7); az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete (3,14); az Úr, aki méltó, hogy övé legyen a dicsőség, a tisztesség és az erő (4,11); a Júda törzséből való oroszlán és Dávid gyökere (5,5); a megöletett Bárány (5,6–7); a Bárány, aki él (5,8–9); az urak Ura és a királyok Királya (17,14; 19,16); az igazságos Bíró, aki Hű és Igaz, illetve a fehér lovon ülő harcos (19,11); Isten Igéje (19,13–16); az Úr, a próféták lelkének Istene (22,6); a kezdet és a vég (22,13), valamint a fényes hajnalcsillag (22,16).

Egy kicsit talán nyomasztónak is találjuk ezt a lenyűgöző felsorolást, de már egy ilyen futó pillantás is feltárja, hogy Jézus a megígért Messiás, aki meghalt, és újra életre kelt, hogy legyőzze a halált; ő az örökké állandó, hatalmas uralkodó, aki szereti övéit – tegnap, ma és mindörökké.

„A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!”

JELENÉSEK 4,8