Isten nehéz és félelmetes küldetésre hívta Jónást. Azt a feladatot bízta rá, hogy menjen el Asszíriába, „Ninivébe, a nagy városba”, és prédikáljon ellene (Jón 1,2), hogy figyelmeztesse ezt a katonai szempontból kegyetlen, lelki szempontból pogány népet arra, hogy ha nem térnek meg, Isten közelgő ítélete sújtja őket.

Azonban Jónás ahelyett, hogy megtette volna, amit Isten kért, az ellenkező irányba tartó hajóra szállt. Ami ezután következett, azt mindenki jól ismeri: Isten hatalmas vihart támasztott, a hajó személyzetét nagy fölismerésre vezette, majd egy óriási halat küldött, hogy Jónás lázadását kioltsa. Jónás Istenhez könyörgött szabadulásért, és megvallotta Istenbe vetett hitét, valamint azt a meggyőződését, hogy „[a]z Úré a szabadítás” (2,10). Isten meghallgatta Jónás imádságát, és újra elhívta és elküldte őt Ninivébe, hogy közölje figyelmeztetését. Ezúttal Jónás engedelmeskedett, és figyelmeztette az ott élőket Isten közelgő ítéletére és a város küszöbönálló pusztulására.

Jónás nagy bosszúságára Ninive királya és a város lakói megfogadták az intést, hittek Istennek, és bűnbánatot tartottak (3,7–10). E reakciójuk hozta felszínre azt, hogy Jónás miért nem engedelmeskedett először Istennek: Asszíria Izráel gyűlölt ellensége volt, Jónás szerint pedig alaposan rászolgáltak Isten ítéletére és büntetésére. Továbbá – tévesen – azt gondolta, hogy Isten megváltó műve csak és kizárólag a választott népet, Izráelt illeti. Úgy vélte, hogy az Istentől kapott különleges elhívás, valamint az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adott ígéretek magasabb rendűvé tették a népet. Isten türelmes volt Izráelhez, és kitartóan szerette, de Jónás nem volt képes értékelni azt, hogy Isten esetleg más népekkel is hasonlóan kíván bánni.

Isten missziója azonban a világ minden népének szól. Ő minden nép jogos Királya, aki bármit megtehet, amit jónak lát – áldásában részesíthet bárkit, aki hozzá fordul megváltásért. Isten bárkinek és bármely népnek akármikor megkegyelmezhet, ha úgy akarja. Jónás Ninive megtérése feletti sajnálkozása felfedi, hogy milyen szűkkeblű volt Isten könyörületességéhez képest.

Bár Jónás könyvében nincsenek sajátos prófétai üzenetek, az elbeszélés rámutat, hogy Isten minden népnek szeretne üdvösséget adni. Aki csak hozzá fordul, még ha egy gonosz birodalom pogány városának lakossága is az, Istennél kegyelmet talál (Jer 29,13).

Jézus kijelentett missziói szándékai egyértelművé teszik ezt. Először a zsidókra koncentrált, de aztán megnyitotta a lehetőséget mindazon pogány hívők előtt is, akik hozzá fordultak (Mt 15,21–28). Feltámadása után pedig az egyház azt a küldetést kapta tőle, hogy – Jónáshoz hasonlóan – vigye el az evangélium üzenetét a pogány népeknek is mindenfelé, és hívja meg őket arra, hogy bízzanak abban, akinek a kezében az üdvösség nyugszik.

„Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.”

Jónás 2,8