Jézus: Az élet és szeretet igéje – 1János

Amikor Jézust megkérdezték a legnagyobb parancsolatokról, világosan kitért erre. Azt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,37–39) Az igazi keresztény nem állíthatja, hogy szereti Istent, ha nem törekszik hiteles, tartós kapcsolatokra másokkal.

János tudta: a gyülekezet közössége létfontosságú ahhoz, hogy az 1. század vége felé élő keresztények kitartsanak. Ám a keresztények egymás iránti szeretete nem csupán a számonkérhetőség és támogatás gyakorlati célját szolgálja. A gyülekezet szeretete Isten szeretetét példázza. A Szentháromság Isten – Atya, Fiú, Szentlélek – szeretetteljes összhangban létezik. Isten népének közösségi jellege az Istenség természetének mintájára formálódik (1Jn 1,5; 2,29; 4,7–8). Úgy kell szeretniük egymást, hogy az a Szentháromságon belüli szeretetet példázza. A valódi szeretet az Istennel való kapcsolat hitelességét jelzi (4,7–16; 4,20–5,5), és bizonyossággal tölti el a hívőket afelől, hogy üdvösségük csakugyan valódi (4,17–19). A szeretetnek missziós rendeltetése is van – mások látják az érett, önfeláldozó szeretetet Isten népének a tagjai között, és kialakul bennük egy kép arról, hogyan szereti Isten az ő népét.

Akik nem ismerik igazán Krisztust, azok nem fogják betölteni a szeretet eme törvényét. A hamis tanítók továbbra is a gyülekezet megtévesztésén fáradoztak – távolról sem azt mutatták be példájukkal, hogyan szereti Isten az övéit. Tanításuk a gnoszticizmus korai formájából állt; helytelenül elválasztották a lelki életet a testi létezéstől. Sok hamis tanító egyenesen azt hirdette, hogy Jézus lelki lény volt, fizikai testtel azonban nem rendelkezett. János szembeszállt ezzel az állítással, és kijelentette, hogy Jézus Krisztus fizikai lény volt, aki testben vitte véghez Isten tervét (1,1–4). Akik a testté lett Igét követik, azoknak valódi, kézzelfogható és konkrét módokon kell megélniük az evangélium üzenetét, hogy mindenki láthassa – különösen az ő egymás iránti szeretetükön és szolgálatukon keresztül. Isten népének a szeretet a meghatározó ismertetőjegye, nem pedig a titokzatos megtapasztalások.

„Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”

1János 3,16