A 80-as évek közepén érkezett hozzánk egy amerikai modern gospel együttes, a Continental Singers. Egy női karmester vezette őket, Julia Winterberg. Eredetileg sportcsarnokokban léptek volna fel, de kitudódott, hogy ez egy hívő csapat, és letiltottak minden koncertet. Maradtak a templomok, s bennük egy olyan szíves vendégfogadás, ami része volt annak, hogy Julia egy év múlva visszatért egy hasonló együttest létrehozni – ám magyarokból.

Az első turné próbatábora Miskolcon volt, ahol egy héten át készültek zenével és koreográfiával egyaránt. Az összetétel felekezetileg vegyes volt: katolikus, református, evangélikus, baptista, kisegyházi és egészen új gyülekezet is képviselve volt. A közös cél háttérbe tolta a különbözőségeket, hiszen mindenki az Evangéliumot szerette volna átadni, a mai zene nyelvén megfogalmazva. 

Ekkorra a kommunizmus ellenségképe és üldözése miatt a hívők már összefogtak egymással, a külső nyomás segített nekik megérteni, hogy összetartoznak. A rendőrség nem engedte a Continental nevet, így az országos turnéra induló kórus a Jubilate néven futott. Mentek oda, ahova szívesen hívták őket, és a legkülönfélébb közösségek templomaiban, imaházaiban léptek fel. Már összeállításukban, de hozzáállásukban is képviselték a valódi egységet. Ennek van egy semmivel össze nem hasonlítható, jó íze. „Mily szép és gyönyörűséges, amikor a testvérek harmóniában, jó egyetértésben élnek” mondja a 133. Zsoltár, és a Jubilate tagjai a turné során ezt sokszorosan megélték és átélték. A mintegy száz fellépésen a nézők ennek az egymás szeretetének a jó illatát érezhették. 

Ekkor sorra alakultak Budapesten és más városokban pásztorkörök, ahol az adott hely lelkészei, vezetői jöttek össze imádkozni, barátkozni. A fővárosi kör szervezte meg a 2000-es Felvonulás Jézusért rendezvényt, amire 25 ezren mentek el. Erre építve folytatta a nagyszabású dicsőítő találkozókat az Ez az a nap. És folytatódott a barátságokra épülő egység kialakulása is, egyre több lelkészt, zenészt és gyülekezeti tagot magába vonva. 

Idén pedig jött Miskolc, ami különleges visszatekintésre adott alkalmat. „Mit Miskolc adhatott” – énekelte az Edda, és most is adott.

Az idei rendezvény egyik érdekessége volt, hogy a helyi pásztorkörben, és a szervezőbizottságban is volt Jubilate tag, akik anno innen indultak Miskolcról. A programban pedig szerepelt a Magyar Continental Singers, akikhez társult egy újabb Jubilate tag is vendégénekesként. Körök, melyek elindulnak, majd visszaérkeznek, s közben áldásokat adnak le útjuk során.

Az egység hullámai tovagyűrűztek a Jubilate koncertjein, és hasonló hullámok százait keltette az Ez az a nap! is, országon belül és túl is. Vetünk, aratunk, hullámokat keltünk, körök indulnak el. A lényeg az aktivitás. Megtenni azt, amit éppen megtehetünk. Sok mindennek nem látjuk a hatását, eredményét, de reménykedve tesszük.

Ám néha már itt a földön visszaérkeznek hozzánk a jelzések. Kezdések, folytatások, az elvetett magok kikelése, időnként aratása. Ezek gyönyörű pillanatok. Nem gondoltad volna, de elindítottál egy láncolatot, és csodálkozva látod, hogy Isten milyen hűségesen kézbe vette, és megáldotta azt.

Ha hisszük, ha nem, minden érte végzett tevékenységünk a legjobb dolog, amit tehetünk rövid földi pályánk során. Többségét odaát köszöni majd meg, minek a nagy részét addigra már el is felejtettük. De ő nem.

„Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét.” (János 4,38)