A hívők háromféleképpen lehetnek hatással a környezetükre: imádságukkal, példamutatásukkal és tetteikkel. Az imádság láthatatlan, de a hatása annál inkább látható. Nagyon sok jó dolog azért történik valós világunkban, mert valaki imádkozott, és ugyanezért nem fordulnak rosszra adott folyamatok és helyzetek. Ami viszont látható hatás, az a példánk és a tetteink – benne a szavainkkal. „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését” – fogalmaz a Biblia, és ez így is van.

Elképesztő hiány mutatkozna jelen világunkban, ha hirtelen kivonnánk minden hívőt onnan, ahol ténykedik. Az elragadtatás majd valóságosan is ilyen lesz, de most csak képzeletben gondoljuk el. Persze a hívők messze nem tökéletesek, de túlnyomó többsége jószándékú, becsületes, megbízható és segítőkész. Egyszer egy főnök ott állt a hívő alkalmazott mellett, és azt kérte tőle, hogy a telefonos beszélgetésben hazudjon a cég „érdekében”. A férfi nem tette meg, majd ezt mondta a főnökének: „Ha egyszer hazudok magáról, akkor később hazudni fogok magának is.” A főnök rájött, hogy mennyire értékes munkatársa van, és ezután sokkal inkább megbecsülte őt. Egy hívő magától is jól akar teljesíteni, mert van egy láthatatlan Főnöke, akinek egy napon elszámol majd, és aki mindig látja őt.

Belső értékrendünk szerint mozgunk a körülöttünk levő valóságban, és egy olyan országot képviselünk, amely láthatatlan, de általunk mégis érzékelhetővé válik. Ilyen például a türelem és az udvariasság. Ezek számtalan helyzetben megnyilvánulhatnak, és oldják az emberek közötti feszültséget. Már az sokat jelent, ha nyugodtan és előzékenyen vezetsz, hiszen csak ezzel helyzetek százaiba viszel könnyítést, jóérzést. Egyszer például a reptéren várakoztak az utasok, amikor a sor végéről kellemetlen stílusban próbáltak ketten előre jutni. Mindenki ideges lett, nehezen kezelhető, feszült helyzet alakult ki. Ekkor egy, a sor első részében álló illető fogta magát, és felajánlotta, hogy szívesen átadja a helyét annak a két utasnak, s helyet cserélt velük. Ez a gesztus annyira gáláns és váratlan volt, hogy mindenki elcsendesedett utána. Mintha kihúztak volna egy láthatatlan dugót, és a zavaros víz pillanatok alatt lefolyt volna.

A valóságban mindig vannak olyanok, akik valamiért bajba kerültek – önhibájukból vagy más miatt. Itt rengeteg hívő tevékenykedik, akik a különböző szervezetekben felkarolják az elesetteket. Böjte Csaba, Szenczy Sándor sokak számára látható módon segítettek az elmúlt évtizedekben, de számtalan név nélküli hívő is teszi a dolgát, és saját környezetében segíti az alkoholistákat, a lelki zavarokkal küzdőket, hajléktalanokat vagy a bajba jutott házaspárokat. Amerikában például sok megagyülekezet létezik, néha több tízezres létszámmal. Egy ilyen, nagyvárosban működő közösség például annak a városrésznek az életét is jó irányba fordítja, mert programjai révén az összes korosztály járhat oda. A fiataloknak segítenek elhelyezkedni, megóvják őket a veszélyes hatásoktól, és ott vannak, hogy a valós élet bármilyen nehézségében megoldáshoz segítsék az embereket.

A Biblia szerint nemcsak szavakra van szükség, hanem a valós életben véghez vitt cselekedetekre, melyek konkrét helyzetben, konkrét időben, konkrét személyeknek adnak olyat, amire szükségük van. Hasonlóan, a valóságban jelenik meg a pénzmozgás is, melyet Isten gyermekei generálnak. „Az igazak jövedelme életre van” – fogalmaz a Szentírás. Óriási összeget kezelnek a hívők, és ez a családjuknak megy, a közösségüknek megy, a rászorulóknak megy, és nem a játéktermekben és nem a kocsmákban költik el.

A hívők élete gazdagítja a látható valóságot, az ott élő embereket. Isten országa bennetek van – mondta a Mester, és ez megjelenik általunk. Az pedig majd fantasztikus lesz, amikor ott leszünk majd, ahol nincs bűn, nincs kosz, nincs semmilyen gonoszság, csak tisztaság és békesség. Az a valóság kívül-belül szép lesz. Addig pedig átmeneti ittlétünket próbáljuk meg színesíteni, gazdagítani, jobbá tenni. Ez a valóság. Itt hass, alkoss és gyarapíts.