Az első hangtól az utolsóig a Canyon gondosan megmunkált, hogy egyszerre adjon teret a bánatnak és az örömnek. Ez a lemez személyesnek, mégis hívogatónak tűnik, mintha Ellie felajánlotta volna saját fájdalmát (kanyonok) és megváltását (folyók), hogy a hallgatók is megtalálják ugyanazt a reményt.
Ellie Holcombnak sajátos hangzása van. Egy dicsőítésvezető szenvedélye keveredik egy énekes-dalszerző szelídségével és egy kreatív indie művész tüzével. Mindezek az elemek együttesen adnak valami különlegeset korábbi projektjeihez, a 2014-es As Sure as the Sunhoz és a 2017-es Red Sea Roadhoz. Ellie mindkét lemezt mélyen személyesnek és önéletrajzi ihletésűnek érzi, miközben arra invitálja a hallgatót, hogy a dalszövegekben találja meg a saját történetét. Ugyanez igaz legújabb lemezére, a Canyonra is.
Az „I Don’t Want To Miss It” a jelenlétre és a tudatosságra való felhívással nyitja az albumot, akárcsak az elgondolkodtató „Color”, amely lehetőséget kínál arra, hogy lelassítsunk és belélegezzük az élet szépségeit. A Grand Canyonban tett kirándulás lenyűgöző látványvilágával megspékelve a címadó dal megmagyarázza az album üzenetét: „Van egy folyó, ami átfolyik a legmélyebb bánatomon / van egy folyó, ami átfolyik a legmélyebb fájdalmamon / van egy folyó, ami átfolyik minden álmon, ami soha nem vált valóra, kanyonná tett engem / de van egy folyó, ami átfolyik”.
A személyes fájdalom, a nashville-i tornádók és a világjárvány időszakában született dalok a Canyonon azt a teret kutatják, ahol az öröm és a siralom találkozik. A „Sweet Ever After” című számban a NEEDTOBREATHE frontembere, Bear Rinehart énekel, és hangzásilag felemelőnek tűnik, ahogy a társszerzők a mély tragédiáról szóló történeteket éneklik, amelyeket a megváltás reménye jellemez.
Natalie Hemby kölcsönzi a hangját a „Paradox”-hoz, amely azt a törékeny teret járja be, ahol a tragédia és a remény találkozik. A „Stronger” a bátorítás vidám pillanata, egy tökéletes nyári himnusz azoknak, akiknek egy kis inspirációra van szükségük, ahogy a „Brand New Day” is egy újabb szórakoztató hangzású pillanatot kínál az albumon.
A Canyon lazább oldalán, a „Mine”-ban Ellie férje, Drew Holcomb egyfajta gyengéd altatódalban szól a gyermekeihez. Bár a dal nyilvánvalóan a szülők szemszögéből íródott a gyermekeikhez, kettős értelmet nyer, ha a Mennyei Atya szemszögéből hallgatjuk. A „Gold” című dalban, amely egy ugyancsak különleges pillanat a lemezen, Carly Bannister csatlakozik Ellie-hez, hogy végigkísérjen minket egy olyan fiú élettörténetén, aki nem látja az értékét.
Ellie énekesi képességei teljesen új szintre lépnek a „Constellations” című dalban, amely különösen nyers és sebezhető a szöveges tartalmát tekintve, és érzelmes, erőteljes hallgatásra késztet. Egy másik lírai kiemelkedő pillanat, az „I Will Carry You” amely egy gyönyörű dal a támogatásról és a társakról a nehéz időszakokban.
Az első hangtól az utolsóig a Canyon gondosan megmunkált, hogy egyszerre adjon teret a bánatnak és az örömnek. Ez a lemez személyesnek, mégis hívogatónak tűnik, mintha Ellie felajánlotta volna saját fájdalmát (kanyonok) és megváltását (folyók), hogy a hallgatók is megtalálják ugyanazt a reményt. Minden dalszöveg arról szól, hogy mennyei Atyánk találkozik velünk a bánatban, miközben a lemez hangzásvilága a völgy közepén is diadalmas örömre sarkallja a hallgatót.
Forrás: Worship Leader
