Élet út
Minden énekesnek van egy pályája, melyet Isten alakít ki. A kulcsszó: a hűség.
Minden énekesnek van egy pályája, melyet Isten alakít ki. A kulcsszó: a hűség.
Amikor Pat Barrett itt járt Budapesten az Ez az a nap!-on 2019-ben, akkor egy ismert száma volt, a Good Good Father, melyet természetesen itt is elénekelt. Akkoriban a Housefires csapattal játszott, amely meglehetősen ismert volt modern gospel körökben. Éppen ezért volt meglepő, amikor Pat azt mondta az itteni koncertje után egy beszélgetés során, hogy úgy érzi, önálló pályára kell lépnie. Ez korántsem egyszerű döntés egy családos apa részéről, de az azóta eltelt két év igazolta őt. Egymás után írja a jobbnál jobb énekeket, mint például ezt is:
Brilliánsan tömör és kifejező költőiség, s hozzá egy szép dallam. Ma már egyre több nagyszerű éneke van, és látni, hogy feljebb ívelt a pályája. Ha körbenézünk, akkor láthatjuk, hogy minden muzsikusnak saját útja van, és ahogy minden ember másként néz ki, és egyedi képességekkel érkezik ebbe a világba, úgy a zenészek útja is egyedi. Vannak olyanok, akik rövid idő alatt olyan nagy életművet hoznak létre, hogy hatásuk mindmáig érezhető. A világi közegben ilyen volt például a Beatles, mely mindössze 3 évig adott koncerteket, és összesen 7 évig zenéltek együtt.
A keresztény könnyűzenében Keith Green volt az a kimagasló zenész, aki 8 éves pályafutása alatt óriási hatással volt környezetére. Még évtizedek múlva is a lemezeladási listák élén voltak az albumai, és sokaknak afféle igazodási pont lett őszinteségével és odaadásával. Van, akinek egyből látványos az indulása, mint például Francesca Battistelli esetében, míg a legtöbben fokozatosan lesznek egyre ismertebbek. Ám a cél nem az ismertség és a népszerűség, az csak a velejárója egy előadó életének. A Gateway gyülekezet dicsőítő csoportja például azért alakult, hogy a közösségben vezesse az imádatot. A kétezres évek elején az induló gyülekezet párszáz tagú volt, és egyszer csak ugrásszerűen megnőtt a létszám. A mára negyvenezresre nőtt közösség által lett ismert Kari Jobe, aki itt énekelte el a legendás Revelation Song (Szent vagy Mindenható/Drága Bárány) dalt:
Vannak ilyen egymásra találások, amikor egy énekes egy adott pillanatban elénekel egy dalt, mely onnantól kezdve etalonná válik. Van, aki végig aránylag magas ismertségi szinten mozog (Michael W. Smith), s van olyan, aki egy adott ponton kilép, sokan megismerik, majd visszatér korábbi közegébe (Bob Carlisle a Butterfly Kisses énekkel). A Petra együttesnek 25 éven át volt egy óriási íve, majd átmeneti szünet után pár évig újra lelkesítették hallgatóikat. Olyanok vagyunk mi emberek, hogy fiatalon tudunk úgy igazán lelkesedni, és ezzel másokat is lelkesíteni, és ezért a fiatalabb előadók vannak nagyobb hatással a közönségre. Idősebben is jó, ha lelkesek maradunk, sőt ez az igazi feladvány, hogy az élet küzdelmei során is fenntartsuk, sőt ha lehet, fokozzuk a lelkesedésünket. Az idősek viszont tapasztaltabbak, ami által tudják segíteni a fiatalabb előadókat. A saját korábbi dalaikhoz pedig olyan újakat írhatnak, melyeket már ezzel az életre való nagyobb rálátással szereznek.
A Bibliából tudjuk, hogy Isten előre elkészíti a lehetőségeket, melyek pont akkor nyílnak meg előttünk, amikor odaérkezünk. Így nyílnak ajtók a művészek előtt, és ezek mentén haladnak ők is. Nézzünk egy érdekes példát a lehetőségek megnyílására. Reverend Dan Smith 1992-ben, 81! éves korában jutott hozzá ahhoz a lehetőséghez, hogy élete legnagyobb kiadójánál megjelenhessen a lemeze. Nagyszerű blues zene, melyről a God’s Radar (Isten radarja) című számot hallgathatjuk meg.
Az is meghatározza, hogy milyen úton jár egy művész, hogy zenéje nagyobb színpadon szólal meg jobban, vagy klubkoncerten szeret inkább játszani. Sillye Jenő azt kedveli, amikor pár méterre vannak tőle hallgatói, akikkel dalai előtt meg tud néhány gondolatot osztani. Pintér Béla pedig a nagy színpadon is olyan természetesen viselkedik, mintha egy kis imaházban lenne.
A lényeg viszont ott keresendő, amit Jézus úgy fogalmazott meg, hogy minden nap tagadjuk meg magunkat, vegyük fel a keresztünket, és úgy kövessük őt. Mert a keresztény előadók nem az érvényesülést követik, hanem a Megváltót. Az a jó, ha minden helyzetben Ő van a középpontban, és akkor a művészi pálya és életút is úgy alakul, hogy a lehető legtöbb áldás átjöhet általa.