Egyszerű nagyszerűk – Ez az a nap! történetek

Többször is az a megtiszteltetés ért, hogy Ez az a nap!-ra érkező, nagyon ismert művésszel tölthettem időt átlagos, hétköznapi helyzetekben. Pont ezek azok a pillanatok, amikor az illetőnek a jelleme, személyisége megmutatkozik, és nagy örömömre sokszor láthattam igazi nagyságot a hírnév mögött.

Az egyik ilyen eset akkor volt, amikor hajnalban, a szlovák határt átlépve, telefonált az egyik együttes, hogy beérkeztek magyar területre, és a Westendnél találkozunk. Ekkor, az ottani tetőn tartottuk a rendezvényt. Fél hat körül, nagyjából egyidőben érkeztünk oda a turnébusszal. Kinyílt az ajtaja, és megjelent napjaink legnagyobb hatású dicsőítésvezetője: Matt Redman. Két kisgyermekét terelgette lefelé, és kérdezte, hogy merre van a mellékhelyiség. Ezt még nappal sem könnyű megtalálni egy bevásárlóközpontban, pláne, ha teljesen üres. (Itt szeretnék minden rendezvény szervezőinek egy kis megbecsülést juttatni, mert nagyon sokat köszönhetünk nekik, akiknek munkája révén működik minden, amit a közönség azután lát.) Minden rutinomat mozgósítva megtaláltuk a szükséges helyiségeket, és láthattam Mattet, amint nagyon szépen eleget tesz apai kötelezettségeinek. A férjek tudják, hogy milyen sokat jelent a feleségeknek, ha az állandóan rájuk háruló feladatokból (gyerekek ellátása, házimunkák) időnként átvállalnak valamennyit. Mattet látva, ő ilyen férj lehet.

Egy másik eset Israel Houghtonhoz fűződik. Jöttünk befelé a reptérről, és egy speciális helyzetet mesélt a hátsó ülésen mellette levőknek. Volt egy fiatalasszony a dicsőítő csapatában, akinek jelentkezett egy magatartási problémája, amit nagyon nehéz volt megfogalmazni. Israel egy adott helyzetben tetten érte ezt a viselkedést, és a hölgy el is tudta fogadni a véleményét. Aki segített már kényes helyzetben, az tudja, milyen finoman kell az ilyet levezényelni. Egy csapat vezetője, aki odafigyel a tagokra, és segít megoldani a konfliktusokat – türelemmel és precizitással.

A következő eset a Gateway dicsőítő csoport látogatásánál történt. Több fiatal zenész is bekerült az együttesbe, ami óriási megtiszteltetés volt a számukra, mert abban a 40 ezer tagú gyülekezetben tucatjával találni képzett muzsikusokat. Jöttünk-mentünk, próbáltak, megnéztük a várost, elég sok időt töltöttünk együtt. A technikusuk egy idősebb férfi volt, és egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy miként viselkednek a fiatal zenészek. Azt akarta tudni, hogy kellő tisztelettel beszélnek-e velünk, szervezőkkel huszonéves társai. Mondtam, hogy rendben van minden, de utána többször eszembe jutott ez a kérdés. Az idősebbek törődtek azzal, hogy udvariasak és tisztelettudóak legyenek a dicsőítő csoport tagjai, mert ekkor lesznek hitelesek.

Ez a három eset érzékelteti, hogy milyen fontos az, hogy a nagy név mögött nagyszerű jellem is legyen.  A kettő pedig szép ötvözetet alkot, és a nagyszerű művész hiteles emberként játszik a színpadon. Nincs sztárallűr, ők is olyanok, mint mi, és ugyanazokkal a hétköznapi teendőkkel találkoznak. Ők is ugyanahhoz az Istenhez fordulnak segítségért, ha elakadnak valahol. Ő pedig nem tesz különbséget ismert és kevéssé ismert hívei között – szívesen segít mindenkinek.