Pál elmagyarázta, hogy szolgálata üzenetének a középpontjában Isten Jézus Krisztus által, a Lélek közvetítésével megnyilvánult dicsősége áll. Ahhoz, hogy Isten dicsőségére tudjon összpontosítani, szükség volt osztatlan figyelmére és odaadására, és ez ma is igaz a hívőkre.

Az üzenet hordozása örömöt jelentett Pál számára, de azért kihívásokkal is járt. Sem azelőtt, sem azután nem sok embernek volt része rendszeresen olyan megpróbáltatásokban a szolgálata során, mint Pálnak. Ő mégis örvendezett, noha elképesztő szenvedést kellett elhordoznia az evangéliumért, mert így saját gyengesége Isten hihetetlen erejét nyilatkoztatta ki. Sőt kijelentette, hogy az evangélium dicsőségét „cserépedényekben” hordozzák a hívők (2Kor 4,7). Maguk a hívők ilyen törékeny edények – egyszerű, hétköznapi teremtmények. Ennek ellenére, vagy éppen ezért Isten kiválasztotta őket arra, hogy elvigyék a világnak neve felülmúlhatatlan dicsőségét, hirdessék a megbékélést és szabadságot az összetört és elveszett embereknek, hogy új életre lelhessenek Jézusban.

Pál elismerte, hogy a hívőkre üldözés vár, ha Jézus Krisztus jó hírét akarják terjeszteni. Ám minden helyzetben van győzelem, tette hozzá. Lehetséges, hogy Jézus követőit szorongatják, de nem roppantják össze, kétségeskednek, de nem esnek kétségbe, üldözöttek lesznek, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek (4,8–9). Akármilyen helyzetbe kerülünk is, sosincs túl késő, és senki sincs túl messze ahhoz, hogy Krisztus elhozza győzelmét az életébe. Pál tudta, hogy Jézus Krisztus legyőzte a sírt, és így bármilyen olyan helyzetet és körülményt le tud győzni, amely vereséggel fenyegeti követőit.

Szerte a világon ma is mindenféle szenvedést és üldöztetést élhetnek át a hívők, amiért elviszik a megbékélés evangéliumi üzenetét másoknak. Pálhoz hasonlóan ma is örömöt meríthetnek viszont abból a tudatból, hogy gyengeségük és szenvedésük felfedi Isten ámulatra késztető hatalmát, amelyet Jézus Krisztus evangéliuma jelenít meg.

Ezért tehát, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Isten erejének kincse cserépedényekben van Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.

2KORINTHUS 4,1–9