Isten helyenként a házasság metaforáját használja a Szentírásban arra, hogy népével való kapcsolatát szemléltesse. Erre az illusztrációra építve mondja azt a Jeremiás könyvében, hogy a hamis istenek imádata lényegében lelki házasságtörés és paráznaság (Jer 3,1). A házasságtörés – amikor az ember olyasvalakivel lép intim fizikai kapcsolatba, aki nem a házastársa – nagyon mély sebeket okoz. Isten ugyanilyen fájdalmat élt át: Izráel népe lázadt Isten ellen, nem engedelmeskedett parancsolatainak, és legbensőbb lelki önvalóját bálványoknak adta.

Bár a bizalmi kapcsolat efféle megsértése nagyon tiszteletlen volt Istennel szemben, és megharagította, mégis kész volt megbocsátani bűnüket. Arra hívta őket, hogy térjenek vissza hozzá, és tapasztalják meg, hogy már nem haragszik (3,12). Isten könyörgött Izráelnek, hogy térjen vissza hozzá; nagyon szeretett volna úgy bánni velük, mint gyermekeivel (3,19). Számtalan bűnük ellenére sem ingott meg Isten szeretete. Azonkívül, hogy fölkínálta a kapcsolat helyreállítását, Isten a lelkük meggyógyítását is fölajánlotta, hogy ne essenek vissza többé (3,22).

Minden ember vétkezett Isten ellen azzal, hogy megszegte parancsait, vagy mást imádott helyette (Róm 3,23). Isten mégis elküldte Jézust a világba – nem azért, hogy elítélje, hanem hogy utat készítsen a bűnbocsánatra (Jn 3,17). Isten nem egy határozat formájában bocsátotta meg a bűnt, hanem saját Fia halála által elrendezte, és megfizetett érte. Jézus föláldozta magát a kereszten, hogy ezáltal minden egyes Isten ellen elkövetett bűn adósságát kifizesse. A Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit teszi lehetővé minden ember számára a bűnbocsánatot (ApCsel 13,38–39). Krisztus engesztelő áldozata hit által a mienk, és Krisztus tökéletes igazságát kapjuk meg a bűn helyett (Fil 3,9).

Ezek a lelki tények teszik lehetővé a valódi kapcsolatot Isten és ember között. Minden bűn árulás Istennel szemben, éppen olyan visszataszító és borzalmas, mint Izráel népének a paráznasága. Isten az ő végtelen kegyelmében mégis kész megbocsátani azoknak, akik bűnbánattal és a Jézusban való hittel fordulnak hozzá. Ahogyan egykor Izráelnek, úgy a Krisztusban hívőknek is fölkínálja a lehetőséget arra, hogy elinduljanak a megszentelődés útján, vagyis a bűnbocsánaton kívül áldást és gyógyulást is kínál. Jézus kereszten bemutatott áldozata megfizette az ember bűnét, győzelmes feltámadása révén pedig ma is segíti a hívőket abban, hogy – a Szentlélek által – egyre inkább önmagához hasonlóvá formálja követőit.