Egy koncert a hangosításon áll vagy bukik. A dalokat biztosra tanulják meg a profi előadók, de a tökéletes élményhez kell egy minőségi hangeljuttatás is. Minden koncerten ott van egy kiszolgáló csapat, a roadokkal, látványtechnikussal, szervezőkkel, akik mind tudják a dolgukat, és felállítják azt a keretet, melyet az előadó tölt meg tartalommal. Ám ennek a minőségéről a hangcucc és annak kezelői gondoskodnak.

A hangosítás nemcsak szakmai kérdés, hanem emberi is. A végső megszólalás közös produkció a zenész és a technikus között. Fontos, hogy aki ott áll a keverő mögött, az kedves és udvarias legyen, mert akkor a beállás nyugodt és gyors lesz. Jól kell tudnia bánni a különböző stílusú művészekkel, és az ő kommunikációja és szakmai hozzáértése jótékony hatással van mindarra, ami a színpadon történik. Tudnia kell, hogy ő szolgálja az előadókat, ugyanakkor hozzá is tesz a produkcióhoz. Olyan, mint egy karmester, aki a saját embereit vezényli, de az elhangzó zene milyenségét is. Mert ez egy művészet, a hangzás művészete.

Akik például templomokban, kisebb kultúrházakban lépnek fel, tudják, hogy minden helyiségnek más a hangzása. A hang fizikai jelenség, mely tengerszinten 340 métert tesz meg másodpercenként, tehát egy ötven méteres helyen nagyon gyorsan szaladgál ide és oda. A hangzást úgy kell beállítani, hogy mindenhol lehessen érteni a szöveget, és minden hangszer is jól szólaljon meg. Az üres terem beállítása pedig igen megváltozik, ha beülnek a nézők, és ezt is tudni kell modellezni. Egyszer például egy történelmi katedrálist kellett behangosítani, ami közel száz hangszóróval sikerült, melyeket úgy kellett elhelyezni, hogy ne nagyon látszódjanak, csak hallatszódjanak. Oszlopok, oldalhajók, oltárrész – mind megannyi hangzási kihívás, de sikerült megoldani. A Müpa Bartók terméhez is sok hozzáértő (nemzetközi és hazai) akusztikai mester tette hozzá a tudását és tapasztalatát, hogy a világ egyik legjobb hangzású helye legyen.

Azt mondják, hogy a harmadik szám körülre kerül teljesen összhangba az előadó és a hangzásmester, és ez is mutatja, hogy itt nagyon érzékeny összjáték van az odafenn és az odalenn között. És akkor ehhez jön a látványtechnika, ami mára már külön műfajjá nőtte ki magát. Értékelnünk kell a hangosítókat, akik hajnalban már elkezdik összerakni a cuccot, és késő este állnak neki lebontani azt – mérhetetlen sok kávé segítségével. Ha pedig egy utazó csapatot szolgálnak ki – mint az Ez az a nap! Roadshow rendezvényein -, akkor alighogy leszedik az előző este elemeit, van, hogy egyből indulnak, ha egy messzebb levő helyre kell menni, hogy időben odaérjenek, és a beállásra adottak legyenek a feltételek. Fizikai és szellemi munka egy csapaton belül, és mindez úgy, hogy fegyelmezetten és illedelmesen történjen mindez. Alkalmazkodás egy helyhez, előadókhoz, producerekhez, a médiához és ki tudja még kihez. Összetett teljesítmény mindenképpen.

A másik fele a zenének a stúdiómunka. Itt rengeteg ötlettel tud a hangmérnök segíteni a zenekarnak, mivel ő ismeri a hangzásokat, melyeket ki lehet hozni abból a sokmilliós felszerelésből. Annak idején, amikor megjelentek az első komolyabb szintetizátorok, akkor egy hozzáértő azt mondta, hogy a billentyűs ne lepődjön meg, ha egy év múlva is új hangzás jön ki belőle. Ha ez igaz volt egy szintire, akkor mennyi kombinációs lehetőség lehet a modern keverőkben, hangzásmintákban, effektekben. Minden stúdiósnak megvan a maga stílusa, ezért az előadó odamegy, ahol leginkább az ő elképzeléseinek mentén jöhet létre a kész anyag. Egy képzett hangmérnök nagyon sokat tud hozzátenni a számokhoz, hogy abból a lehető legjobb a legszebben kijöjjön. A stúdiósok között van olyan, aki koncerten is szeret hangosítani, de ez nem általános, mivel két, egymástól eltérő közegben kell teljesíteni. Mintha befelé és kifelé forduló személyiségtípus között kellene választani. Nem mindenki szereti a nyüzsgést, a pörgést, ami az élő koncerteken van.

Az viszont tény, hogy mindkét esetben nagyon sokat ad a zenéhez egy hozzáértő és szakavatott zenei szakember. Munkájuk nagyon értékes, mert ők azok, akik egy együttest az általa elérhető legmagasabb szintre tudnak juttatni. Ez pedig az egész szakma közös célja: jó zene, jó előadók, jó hangzás.