A prédikátoroktól és államvezetőktől kezdve az ébredés úttörőin át a renegátokig rengeteg Krisztus-követő befolyásolta a történelmet. A hitükön, a Jézussal való személyes kapcsolatukon és a tartós hatásukon túl mi a közös ezekben a történelemformálókban? Először is, nem voltak tökéletesek. Hibáztak, mint az összes többi történelmi személyiség, köztük Noé, Dávid, az apostolok és a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében feljegyzett hit hősei. Hétköznapi, hibázásra hajlamos emberek voltak egy rendkívüli, tévedhetetlen Isten kezében.

De ha még mélyebbre nézünk a felszín alá, észrevehetjük, hogy ezek a hétköznapi hősök más tulajdonságokban is osztoztak. Olyan szokásokat gyakoroltak, amelyek segítették őket abban, hogy betöltsék a küldetést, amelyre Isten elhívta őket. Vizsgáljunk meg 10 ilyen szokást, amelyekből mi is tanulhatunk, amikor a saját, Istentől kapott küldetésünkbe lépünk.

1. A Szentírásból indultak ki 

Ha megnézzük bármelyik nagy hatású keresztény történetét, akkor szinte biztos, hogy Isten Igéje központi szerepet játszott az életében. Vegyük például Müller Györgyöt, a 19. századi árvaház-igazgatót, akinek hite máig számtalan embert inspirál. Müller egyszer azt írta: „Megértettem, hogy a legfontosabb dolog, amit tennem kell, hogy átadom magam Isten Igéjének olvasásának és az arról való elmélkedésnek”.

De a világot megváltoztató keresztények nem csak olvassák Isten szavát, hanem élnek is vele. Isten Igéjét teszik gondolkodásuk alapjává – az élet minden területén az igazság végső tekintélyévé. Ez a bibliai világnézet szolgáltatta azt az alapot, amelyből kiindulva a történelmet formáló keresztények hatással lehettek környezetükre, akár árvaházat alapítottak, akár hitbeli reformot indítottak el, akár megállították a rabszolga-kereskedelmet. Ezek a hatások azért voltak eredményesek, mert amikor a kultúra és a Szentírás ellent mondott egymásnak, ezek a keresztények a Biblia mellé álltak – bármi áron is.

2. Prioritást adtak az imának

A világot megváltoztató keresztények történeteinek központi témája – amellett, hogy életüket a Szentírásra építik – az ima hangsúlyozása. Imádkoztak egyedül, imádkoztak másokkal, imádkoztak csendességben, és imádkoztak az Istennel való folyamatos közösség részeként. Ezeknek a keresztényeknek az imádság nem rituálé, hanem életmód volt. Felismerték, hogy a Krisztus-követők számára az imádság nem egy opcionális lehetőség. Ez egy nélkülözhetetlen eszköz arra, hogy kapcsolatban maradjunk mennyei erőforrásunkkal.

A hihetetlen mennyiségű elfoglaltság, nyomás és felelősség nem akadályozta meg őket az imádkozásban, hanem inkább arra ösztönözte őket, hogy még többet könyörögjenek. Ennek szellemében írta Wilberforce a fiának: „Ne hagyd magad elcsábítani arra, hogy elhanyagold, megkurtítsd vagy siettesd a reggeli imáidat. Mindenekelőtt óvakodj attól, hogy félvállról vedd Istent… Mennyivel jobban szolgálhatnék, ha szorosabb kapcsolatot ápolnék Vele”.

3. Másokat szolgáltak

Wilberforce e szavai egy jelentős motívumot tárnak fel a hatásos keresztények cselekedetei mögött. Nem azért dolgoztak, mert saját elismerésükre szomjaztak, hanem mert túláradt belőlük Isten szeretete. És ebből a szeretetből fektették be Isten adta ajándékaikat mások szolgálatába, beteljesítve Péter szavait:

„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.”

1Péter 4:10

William Tyndale visszhangozta ezt az elvet, amikor ezt hirdette: „Minden ember, bármilyen mesterséget vagy foglalkozást űz is, legyen az sörfőző, pék, szabó, kereskedő vagy földműves… szolgáljon testvéreinek úgy, ahogyan maga Krisztusnak is szolgálna”.

4. Hűségesek voltak a hétköznapi életben is

Tyndale felismerése, hogy minden hétköznapi munka lehet Krisztus szolgálatának eszköze, utal egy másik szokásra, amely a történelem nagy hatású keresztényeinek közös szokása volt: az élet hétköznapi, mindennapi részleteiben is Istenért éltek. Bármit is tettek, arra törekedtek, hogy azt hűségesen tegyék.

Ha a mindennapi hűség példáját szeretnénk megismerni, felidézhetjük a 17. századi Susanna Wesley nevű anyát. Jézusnak a Máté 25. fejezetében található, a talentumokról szóló példázatára utalva Susanna ezt írta: „Nem tudok nem úgy tekinteni minden gyermek lélekre… mint egy rám bízott talentumra”. Az általa gondozott kis lelkek egyike, John Wesley később segített létrehozni a metodista ébredést, amelynek hatása az egész világon elterjedt, és más világformálókra, köztük Wilberforce-ra is befolyással volt. De Susanna nem a „metodizmus anyjaként” indult neki a történelembe való ráhatásnak. Csak azt tűzte ki célul, hogy hűségesen nevelje gyermekeit.

5. Örök szemlélettel éltek 

Az olyan keresztények, mint Susanna Wesley, hűségesen szolgálták Jézust a mindennapi életben, mert felismerték, hogy az idő rövid, de az örökkévalóság végtelen. Ahelyett, hogy a kényelmes földi létet előtérbe helyezve önmagukat valósították volna meg, megragadták azt a figyelmeztetést, amelyet Pál adott a hívőknek:

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

1Korinthus 15:58

Ez az örökkévaló gondolkodásmód lángol William Carey, a 18. századi cipész szavai mögött, aki a modern missziók atyjaként vált ismertté. Carey ezt hirdette: „Nem a kudarctól félek; attól félek, hogy olyan dolgokban leszek sikeres, amelyek nem számítanak”.

6. Közösséget építettek

A hatásos keresztények felismerték, hogy az életet nem csak az örökkévalóságnak kell élni, hanem közösségben is kell élni. Felismerték, hogy az emberek a közösségre vannak programozva. Egyetlen ember sem változtatta meg igazán egyedül a világot.

Wilberforce például nem tudott volna egyedül véget vetni a rabszolgaságnak; együtt dolgozott a hasonlóan gondolkodó hívőkkel, köztük Hannah More-ral és számos más kereszténnyel. E hívők közül sokan egymás közelében éltek, hogy jobban tudjanak együtt imádkozni, stratégiát kidolgozni és egymást bátorítani. Istentől és egymástól megerősödve fogtak össze, és változtatták meg a történelmet.

7. Fontosnak tartották a mentorálást

A keresztény közösség része, hogy tanuljunk azoktól, akik előttünk jártak Istennel – és cserébe tanítjuk azokat, akik utánunk jönnek. Ha megnézzünk olyan keresztények életét, akiket Isten arra használt, hogy hatással legyenek a társadalomra, akkor észrevehetjük, hogy Isten milyen sok más személyt használt előtte, hogy hatással legyen rájuk. Wilberforce például először úgy került kapcsolatba a világot megrázó kereszténységgel, hogy összebarátkozott egy John Newton nevű férfival – az egykori rabszolgakereskedővel, aki az Amazing Grace című himnuszt írta.

A közvetlen mentorálás mellett a nagy hatású keresztények gyakran közvetve, az íráson keresztül számtalan más keresztényt is mentorálnak. Jóval azután, hogy szerzőik letették a tollat, Wilberforce, Newton, Müller és egy sereg más keresztény szavai ma is hatással vannak a világra.

8. Befektettek a családba

A tanítványság egyik legjelentősebb formája a közvetlen családunkba való befektetés. Isten az idők kezdete óta úgy tervezte a család intézményét, hogy az emberi társadalom magja legyen – az elsődleges egység, amely minden új generációt arra nevel, hogy Istennel járjon, és hatással legyen a rájuk hagyott világra.

Tragikus módon a történelem azt mutatja, hogy néhány nagy hatású keresztény feláldozta ezt az elsődleges kiváltságot és felelősséget más – akár jó – célok oltárán. De más, nagy hatású keresztények, köztük Luther Márton, William Wilberforce és Susanna Wesley még akkor is a család ajándékába fektettek, amikor a kultúra furcsa szemmel nézett rájuk emiatt. Tudták, hogy Isten arra hívta el őket, hogy a családjukra is hatást gyakoroljanak.

9. Lélekben jártak

Akár otthon, akár a nagyvilágban szolgálják Krisztust, a hatásos keresztények felismerik, hogy saját erejükből semmit sem tehetnek. Jézus nem túlzott, amikor azt mondta tanítványainak:

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”.

János 15:5

Így van – semmit. Corrie Ten Boom, az órásmester, akinek a nácik által megszállt Hollandiában zsidókat rejtegető erőfeszítései milliókat inspiráltak, ezt írta: „Az Úr munkáját saját erőből végezni a legzavaróbb, legkimerítőbb és legunalmasabb munka. De amikor betölt a Szentlélek, akkor Jézus szolgálata csak úgy árad belőled”.

10. Időt szakítottak a pihenésre

Ahhoz, hogy ne a saját erőnkből dolgozzunk, hozzátartozik annak felismerése is, hogy Isten arra teremtett minket, hogy pihenjünk. A 2Mózes 20:11 emlékeztet bennünket arra, hogy miután Isten hat nap alatt megteremtette a világegyetemet, a hetedik napon példát mutatva megpihent, tudván, hogy szükségünk lesz pihenésre, hogy feltöltődjünk, újrakoncentráljunk és felfrissüljünk.

Ha a Wilberforce-hoz hasonló hithősök életét nézzük, azt gondolhatnánk, hogy nem engedhették meg maguknak a pihenést. De valójában azt nem engedhették meg maguknak, hogy ne pihenjenek. Ezért szánta arra Wilberforce a vasárnapokat, hogy időt töltsön a gyerekeivel, és hogy kivonuljon a munka káoszából – még akkor is, ha a 18. századi Anglia egyiket sem tartotta divatosnak. Ahogy egy másik nagy hatású keresztény, a híres prédikátor, Charles Spurgeon megjegyezte: „A pihenőidő nem pazarlás. Ez lehetőség, hogy friss erőt gyűjtsünk… Bölcsesség, hogy időnként szabadságot vegyünk ki. Hosszú távon többet fogunk tenni, ha néha kevesebbet teszünk”.

A történelemformáló élet titka

Ha megvizsgáljuk az evangéliumokat, azt találjuk, hogy Jézus megélte mindazokat a dolgokat, amelyeket a történelmet megváltoztató Krisztus-követők mutatnak. Isten szavának tekintélyére támaszkodott. Élénk imaéletet folytatott. Felvette a szolga alakját (Filippi 2:7). Hűséges volt az élet hétköznapi részleteiben is, akár a tanítványaival reggelizett (János 21:9-19), akár a templomi adót fizette (Máté 17:24-27). Örökkévaló perspektívával élt. Közösségben volt másokkal. Befektetett a tanítványaiba. Gondoskodott a családjáról, még a keresztről is (János 19:27). Lélekben járt. És időt szakított a pihenésre.

Végeredményben azt láthatjuk, hogy a hatásos élet titka az, hogy úgy éljünk, mint Jézus.

Forrás: Crosswalk