Az emberi szív mélyén ott van a vágy, hogy szabad legyen. Szabad a félelemtől, a bűntudattól, az emberek elvárásaitól, a múlt hibáitól és a jövő bizonytalanságától. A Szentírás egyik központi üzenete, hogy Isten ezt a szabadságot nekünk akarja adni. Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, és harmadnapra feltámadt, az ajtó megnyílt: többé nem kell rabokként élnünk. Jézus maga mondta: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8,36).

Szabaddá válhatunk a színlelés kényszerétől. Olyan korban élünk, ahol a közösségi média és az emberek véleménye sokszor erősebb hatással van ránk, mint Isten szava. Naponta érezhetjük, hogy mindig mindenkinek meg kell felelnünk. Mintha az emberek elégedettsége lenne a mérce az életünkre nézve. De a Biblia figyelmeztet: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt” (Péld 29,25). Csak akkor tudunk igazán szabadon élni, ha végre megértjük: Isten szeretete nem a teljesítményünkhöz van kötve. Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy Isten elfogadjon. Ő már most, Krisztusban, úgy szeret, ahogy vagyunk.

Jézus szabaddá tesz a meg nem bocsátás terhétől. A sértések, csalódások és elutasítások mindannyiunk életében jelen vannak. Sokszor mi magunk prédikáljuk a megbocsátást, miközben belül hordozzuk a sérelmeket. De Jézus világosan tanít: ha nem bocsátunk meg másoknak, az Atya sem bocsát meg nekünk (Máté 6,15). Nem azért, mert Isten bosszúálló lenne, hanem mert a meg nem bocsátás bezárja a szívünket. A keserűség börtönné válik, ahol mi magunk is szenvedünk. Isten megbocsátása teljes és végleges. Ha Isten ilyen nagyvonalúan megbocsátott nekünk, hogyan tarthatnánk meg a sérelmeinket másokkal szemben?

Jézus megszabadít a félelem láncaitól. A félelem egy láthatatlan börtön. Sokszor nem is tudatosul bennünk, mennyire befolyásolja a döntéseinket. Félünk újra bízni, mert egyszer már megsebeztek. Félünk kilépni hitben, mert attól tartunk, mi lesz, ha kudarcot vallunk. Félünk teljesen átadni az életünket Istennek, mert nem tudjuk, hová vezet majd az út. Pedig a Biblia újra és újra emlékeztet: Isten szeretete tökéletes, és „a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4,18). Nem minden, ami velünk történik, jó, de Isten mindent a javunkra munkál (Róma 8,28). Amikor ez a bizonyosság megfogja a szívünket, a félelem már nem uralkodhat rajtunk.

A szabadság, amit Jézus ad, nem egy felszínes érzés, hanem egy mély, belső valóság. Ez a szabadság megváltoztatja, ahogy önmagunkat látjuk, ahogy másokhoz viszonyulunk, és ahogy a jövő felé tekintünk. Nem kell többé álarcokat viselnünk. Nem kell a múlt terheit cipelnünk. Nem kell a félelemtől remegve élnünk. Mindez azért lehetséges, mert Jézus Krisztus feltámadt, és az Ő élete ma is szabadító erő mindenki számára, aki hisz benne.