A laptopomon időről-időre megjelenik valamelyik szoftvernek a jelzése, hogy szeretné frissíteni önmagát. Ez az, amire a hívő szavak szoftverének is időnként szüksége van. Az életnek van egy sodrása, ami a teendők, elintézendők egymásutániságával visz magával. Határozottan ki kell lépni ebből az árból, és át kell gondolni, hogy ki vagyok, miért élek, kik a legfontosabbak a számomra, s hogy mennyi időt töltsek velük. Ez igaz a szeretteinkre és azokra is, akik kitaláltak és hordoznak bennünket.

Egyszer egy kreatív dicsőítő találkozón, egy szép hangú lány elénekelt egy éneket. Mikor befejezte, az alkalmi társulás vezetője megkérte, hogy legyen szíves énekelje el újra, de most úgy, hogy az ének minden egyes szavát gondolja át, és úgy énekelje, hogy a szöveg átmenjen rajta. A dal óriási változáson ment át, s jóval erőteljesebben szólalt meg, mert minden szó jelentéssel telt meg. Ez az a frissesség, amilyennek meg kell őriznünk a nekünk olyan sokat jelentő szavainkat.

Egy lelkész vagy dicsőítő, szakmájából következően sokszor találkozik a hit kifejezéseivel, s azok ellaposodása főként őket veszélyezteti.  Mi szeretjük Istent és Jézust, akiknek az életünket és a megváltásunkat köszönhetjük. A velük való beszélgetések segítenek, hogy mindig személyekként gondoljunk rájuk, s ne a vallásunk alkotórészeire. Akit szeretsz, arról soha nem fogsz gépiesen beszélni. A nálunk is fellépett Jesus Culture alábbi dala több szempontból is jól szemlélteti választott témánkat:

Először is látni az énekeseknél, hogy átélik a dal mondanivalóját. Ez az időszak nagyon intenzív volt a dicsőítő csapat életében, egy erőteljes megújuláson mentek át, és ez a csapat volt a közösség zászlóshajója. Másodszor elhangzik két mondat, ami pontosan az, amire gondolunk. Így szól angolul: „I don’t wanna talk about you like you’re not in the room, I wanna look right at you, wanna sing right to you.” Ez valahogy így hangzik magyarul: Nem akarok úgy beszélni rólad, mintha nem lennél ott a teremben, rád akarok nézni, neked akarok énekelni. (A dal magyar változatában – Légy tűz – kicsit szabadabb fordításban így szól: „Nem akarom azt az érzést, mintha távol lennél, mikor terád nézek, mikor dicsőítlek”.)

Ha ilyen személyesnek látjuk Jézust, akkor nem fogunk frázisokat pufogtatni, hanem minden mondatunknak amit róla vagy neki mondunk, lesz tartalma és jelentése. Az olyan szavakat, mint: Isten, Jézus, Szentlélek, örökélet, megváltás, bűnbocsánat, újjászületés, feltámadás – amennyire módunkban áll – ne engedjük le az összekötő szavak szintjére. Ezeknek tartalma van, fensége és mélysége. Amikor használjuk őket, akkor legalább egy kicsit gondoljunk bele a jelentésükbe, és így nem fognak ellaposodni, közhellyé válni.

Persze ennek a szándéknak nem szabad ítélkezéssé válnia – mindent a maga helyén, jól kell érteni. A nagy dolgok maradjanak mindig nagy dolgok, Isten a világ teremtője, Jézus pedig a megváltója, így személyük mindig kiemelt marad. Ha számunkra belül azok, akkor a beszédünk is tükrözni fogja ezt, figyelni sem kell rá. Ha a töltött káposzta vagy a meggyes rétes a kedvenc ételed, akkor pusztán az említése is jólesik. Ha pedig az ételeink ilyen hatást tudnak kiváltani, akkor életünk legfontosabb személyei és hitünk fantasztikus ígéretei is megmozdíthatják a lelkünket.

A következő ének Jézus nevéről szól, és az énekeseken látszik, hogy tényleg csodálatosnak tartják Jézus nevét, és persze ezen keresztül a személyét is:

Mert a hit személyei és az ígéreteik csodálatosak. Nekik is, nekünk is, mindenhol, mindenkinek.