A keresztény élet az első században és ma is kultúraellenes. A történészek szerint a Pál szolgálata idején uralkodó görög társadalom irtózott a szelídségtől és az alázatosságtól. Pál mégis arra buzdította a Krisztus-követőket, hogy a társadalom értékítélete ellenére is törekedjenek ezekre. Modern korunk nagy hangsúlyt fektet az egyéni jogokra és kiváltságokra. Az alázatosság azonban ellentéte annak, amit társadalmunk értékel.

Mit jelent alázatosnak lenni?

Az alázat kibékít minket Istennel. Az alázat által látjuk meg, hogy nem tudjuk magunkat megmenteni a saját erőnkből, tökéletességünkből vagy jó cselekedeteinkből. Alázatra van szükségünk ahhoz, hogy elfogadjuk Isten üdvözítő kegyelmét és irgalmát.

  • Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét. (Róma 3:23)
  • Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. (Róma 10:9)
  • Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)
  • Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1János 1:9)

Ezek a versek és a hozzájuk hasonló részek azt mutatják, hogy Isten az, aki munkálkodik bennünk, hogy a bűnbánatra juttasson el minket, de nekünk alázattal kell ezt elfogadnunk. Az alázat nem azt jelenti, hogy megtagadjuk az ajándékainkat és a tehetségeinket. Nem azt jelenti, hogy félve kell járkálunk. Ez teljesen más. Ez az a mód, ahogyan Istenhez és másokhoz viszonyulunk.

Az alázat a keresztény ember életében azt jelenti, hogy fenntartjuk az Istennek való alárendeltséget Krisztusban. Jézus a Máté 10:24-ben azt mondta, hogy a szolga nem áll a gazdája fölött, sem a tanítvány a tanítója fölött. Erre emlékezhetünk minden alkalommal, amikor a csillagok felragyognak, és rádöbbenhetünk, hogy Isten hozta létre ezeket az égitesteket. Ő felel minden egyes hajszálért a fejünkön és minden egyes homokszemért a parton. Nem vagyunk egyenlőek Istennel, és az alázat segít ezt szem előtt tartani.

Krisztus követőiként arra vagyunk hivatottak, hogy hirdessük az Ő országának örömhírét, és hogy beszéljünk másoknak az Atya nagy szeretetéről, aki elküldte Fiát, hogy meghaljon a bűneinkért, hogy örök életünk legyen. Alázatra van szükségünk ahhoz, hogy ezt az igazságot Krisztus szolgálatában érvényesítsük. Az alázatos szív, amely emlékszik a saját megváltásra való szükségére, megnyitja az utat mások számára, hogy ők is felismerjék saját szükségüket Isten megváltó kegyelmére.

Az alázat lehetővé teszi számunkra, hogy ne vegyük túl komolyan a sikert vagy a kudarcot. Azt jelenti, hogy képesek vagyunk tanulni a kritikából ahelyett, hogy támadó szellemben válaszolnánk. Az alázat segít abban, hogy feladjuk az egoizmust, és helyette megtanuljunk egészséges önismerettel rendelkezni.

Hol beszél a Biblia az alázatról?

  • Jakab 4:10: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
  • 1Péter 5:5-6: „Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”
  • Dániel 10:12: „Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem.”
  • Zsoltárok 149:4: „Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.”
  • Efézus 4:1-2: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel.”
  • 1Péter 3:8: „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.”

Az alázatot érdemes követni

Az Istennel való kapcsolatunk növekszik, ha alázatra törekszünk. Amikor megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk, az alázat megőrzi lelkünk békéjét. Nem kell azon töprengenünk, hogyan fogjuk kezelni a próbát, mert tudjuk, hogy Isten Isten, mi pedig nem vagyunk azok. Ő tartja kezében a múltunkat, jelenünket és jövőnket. Amikor megalázzuk magunkat előtte, felismerjük, hogy nála vannak válaszok a kérdéseinkre.

A másokkal való kapcsolataink is növekszenek, ha alázatra törekszünk. Az alázat lehetővé teszi számunkra, hogy saját magunkra való tekintet nélkül szolgáljuk egymást. Az alázatosság arra késztet minket, hogy olyan helyekre is elmenjünk, ahol talán kényelmetlenül éreznénk magunkat. Emlékszünk saját szükségünkre az Úr iránt, ami arra késztet bennünket, hogy másoknak is beszéljünk az Ő csodálatos kegyelméről.

Ahogy Jézus igáját magunkra vesszük, tanulunk tőle. Látjuk, hogyan szeretett másokat, és hogyan engedelmeskedett az Atyának. Ő a mi példánk az alázatos szolgáról, akinek az a vágya, hogy a gazdájának örömet szerezzen. Jézus a mi Urunk és Megváltónk.

Forrás: Crosswalk