Isten teljessége

Pál imádkozott azért, hogy Isten adjon meg valamit efezusi olvasóinak; valami olyasmit, amire minden kereszténynek lénye legmélyéből vágyakoznia kell: Isten teljességét (Ef 3,19). A világ mulandó – és sokszor elérhetetlen – élvezeteinek ürességével szemben sokkal jobb, ha átélhetjük Isten teljességét.

Ha csak egyszerűen megfigyeljük, milyen szavakkal jellemzi Pál Isten teljességét, már az is lenyűgöző: „dicsőségének gazdagsága”; Krisztus bennük lakozó jelenléte; „a szeretetben meggyökerezve és megalapozva”; „szélesség, hosszúság, magasság és mélység”; „ismeret” és „teljesség”.

Krisztus szeretete hiány helyett gazdag bőséget kínál. A megalázó szégyennel szemben Jézus dicsőséges. Vannak olyan ígéretek és reménységek, amelyek nem teljesülnek, vagy kútba esnek, Krisztus örökkévaló szeretete és jelenléte azonban ott gyökerezik és lakozik a hívőben. Isten teljessége határtalan; nincsenek korlátai, sem szigorú paraméterei.

Krisztusban a hívők olyan szeretetet ismerhetnek meg, amely minden más kapcsolatnál vagy vagyonnál többet ér, és elképzelhetetlen megelégedést nyújt. Pál valójában olyan valóságot mutatott be, amely annyira feszegette az emberi gondolkodás korlátait, hogy azt mondta róla: „minden ismeretet felülhaladó”.

Jézus lényegét nem az üresség határozza meg, hanem a teljesség. Semmi és senki sem választhatja el a hívőt Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének teljes magasságától és mélységétől (Róm 8,38–39).