A Sátán egyik legerősebb fegyvere a félelem, ami gyakran megakadályozza, hogy beteljesítsd, amit Isten akar tőled. Sok szolgáló azért nem valósítja meg Isten tervét, mert hagyják, hogy a félelem korlátokat állítson eléjük.

A Biblia egyik legismertebb történetében Mózes is megküzd ezzel a félelemmel, ahogy mi is gyakran a szolgálat során. Az ő élete három szakaszra bontható: az első 40 évét a fáraó udvarában töltötte, ahol megtanulta, hogyan legyen valaki; a következő 40 évet a sivatagban, hogy megtanuljon senki lenni; az utolsó 40 évét pedig Isten szolgálatában, hogy megtanuljon Isten valakije lenni.

A sivatagban töltött idő végén Isten megjelent Mózesnek az égő csipkebokornál, és megbízta, hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból. Mózes első reakciója az volt, amit sokan éreznek, amikor Isten hívja őket: „Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait?” (2Mózes 3:11).

Mózes nem érezte magát alkalmasnak erre a hatalmas feladatra, pedig Isten egy nagy küldetést bízott rá. Talán te is éreztél már hasonlót, amikor Isten elhívott, hogy szolgálj neki. Lehet, hogy úgy gondoltad, nem vagy elég képzett vagy nincs meg a megfelelő háttered a feladat elvégzéséhez.

Mózes problémája abból a kérdésből fakadt, amit Istennek tett fel: „Ki vagyok én?” A helyes kérdés inkább az lett volna: „Ki az Isten?”. Mózesnek nem kellett volna magabiztosnak lennie, hiszen Isten már ismerte minden erősségét és gyengeségét, amikor elhívta őt. Mózes elhívása nem róla szólt, hanem Isten tervéről.

Pál apostol ezt világosan megértette, amikor így fogalmazott: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Korinthus 3:4-5).

Ha Mózes és Pál is alkalmatlannak érezték magukat, akkor ez természetes érzés lehet számunkra is. Ha azonban Isten valamit el akar végeztetni veled, sikerülni fog, bármi legyen is az. A Biblia tele van példákkal, ahol váratlan embereket használ fel tervei megvalósítására. Dávidot, a legfiatalabb gyermeket választotta királynak. Ráhábot, a prostituáltat, hogy segítsen egy nemzeten. Egy idős özvegyasszonyt, hogy megmentse Illés prófétát.

Jeremiás próféta is alkalmatlannak érezte magát, amikor Isten elhívta: „Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” (Jeremiás 1:6). Isten ugyanúgy válaszolt neki, mint Mózesnek – megígérte, hogy vele lesz: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet!” (Jeremiás 1:8-9).

Isten válasza az alkalmatlanságodra az Ő ereje. Nem számít, mennyire érzed magad felkészületlennek vagy elégtelennek. Isten több mint elég arra, amire elhív téged. Természetes, hogy néha nyugtalannak vagy szorongónak érzed magad, amikor Isten megbízást ad neked. Ez segít abban, hogy rá hagyatkozz. A növekedéshez szükség van kihívásokra. Ha minden könnyű lenne, nem fejlődnél.

Ha Isten elhívott a szolgálatodra, akkor felkészít arra, ami előtted áll. Bízz benne, hogy rajtad keresztül véghezviszi azt, amit te magad nem tudnál megtenni.

Forrás: Rich Warren, pastors.com