Az óceánnak ezen a felén kevesen tuhatjuk, hogy kicsoda Jordan, és milyen dalt is írt. Ám közel kétmillióan az elmúlt évben világszerte megtanulták. Elképesztően fárasztó tud lenni az élet, ahol hosszan elnyúló, keserves bajok, problémák, betegségek szívják le naponta az erőnket. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk feltöltekezni, erőt átvenni, fizikailag és lelkileg is feltölteni a lemerült cellákat. Ehhez elengedhetetlen az ima és az Ige.

Elégséges időt tölteni a Mennyel, hogy jó irányba hangolhassanak, és lehetőséget adni a Biblia szavainak, hogy beszélhessenek hozzánk, mert amit mondanak, abban Élet van. Nagy szerepe van a közösségeknek, gyülekezeteknek is, ahol hívő barátaink mellénk állhatnak, erősíthetnek, biztathatnak, gyakorlati tanácsokkal, sőt anyagi támogatással is segíthetnek. Ám akárhogy támogatnak a mellettünk levők, a küzdelem dandárja mindig arra jut, aki éppen benne van. A karcok, a sebek, a hegek rajtuk húzódnak, ők pedig küzdenek.

Egy ilyen helyzetben, ha eljut hozzád ez az ének, akkor az egy energiabombát jelent.

Ez a művészet, hogy jól ismert jelenséget, üzenetet úgy jelenítesz meg, hogy az új oldalról, frissen hozza neked a szükséges muníciót. Jordan saját életének a tapasztalatai alapján írta ezt az éneket. Elmondja, hogy mint előadóművész, gyakran van távol a családjától, feleségétől és négy gyermeküktől, akik közül a legkisebbnek krónikus betegsége van. Tudja, milyen kimerülni az élet harcaiban, amikor már a csontjaidban érzed a fáradtságot. Ám dacára mindezeknek, ott legbelül biztat egy szelíd hang, hogy menj tovább. Isten azt szeretné, ha nem áltatnánk magunkat, hogy nincs semmi baj, és nem tartanánk magunkban a kimerültségünket, hanem megosztanánk vele, átadnánk neki. Idézi Jézust, aki hív, hogy menjünk hozzá, ha fáradtak vagyunk, és megnyugtat bennünket. Ám ez nemcsak a mostani problémáinkra igaz, hanem majd az életünk utánra is. Ahol nem lesz sírás, fájdalom és gyász. És akármennyi kimerítő helyzetet is éltünk meg itt, tudnunk kell, hogy ahova megyünk, ott teljes nyugalom vár majd bennünket, mert oda hazaérkezünk.

A szövegben ilyen mondatok vannak, mint:
– Viharok csaptak le rád, és úgy túnik, a bajok útja sosem ér véget
– Minden nap igénybe vesz a világ, és úgy érzed, beleszakadsz
– Fáradt utazó, ez sosem úgy volt kitalálva, hogy egyedül járj
– A Menny gyógyítása odatalál, bárhol legyen is sebed
– Mindezekben megéri kitartani
– Jézus kéri, hogy tedd le nála terheidet
– Ez az utazás nem tart már soká, mert nemsokára hazaérkezünk

És ilyen vannak azok között, akiknek erőt adott:

Egyedülálló nőnek, aki szülés előtt állt. Fiataloknak és időseknek, akik kimerítő küzdelmet folytattak valamilyen komoly betegséggel, vagy fiatal fiúnak, akinek a kis barátja volt gyógyíthatatlan beteg. Negyedik gyermekét váró nőnek, akit megcsalt a férje. Szülőknek, akiknek tékozló gyermekük volt. Depressziósoknak és rokonát ápolónak.

És sorra ilyeneknek, az élet iszonyú helyzeteiben levőknek, illetve a környezetükben levőknek, szeretteiknek, időseknek, akik a hazaérkezés előtt álltak.

Egy dal – amiért érdemes volt megszületni, ha csak ezt írta volna. De ott a felesége, a négy gyermeke, és újabb dalok.

És mindannyiunknak megvannak a maga dalai, amik nem zenében hangzanak. Jó szavak, odafigyelés, egy sms, egy telefon, pénz a megfelelő időben, meglátogatni valakit, tenni a másikért. Adjunk ki sok-sok albumot ezekből a „dalokból”.

“Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

(1. János 3,18)

Forrás: CCM Magazine