Phil Stacey már gyerekkorától kezdve, állandóan énekelt. Eleinte a gyülekezetben, aztán a középiskolában, majd a haditengerészet együttesében, és végül eljutott az American Idol tehetségkutató műsorába. Egy barátja tanácsára jelentkezett, és már a bemutatkozása ismertté tette. Mielőtt énekelt volna, jött a hír, hogy megszületett a kislánya, s erre ott akarta hagyni az egészet. Aztán megoldották, hogy énekeljen, tovább is jutott, ez a sztori pedig szétszaladt mindenfelé. Eljutott egészen az első hatba, és emiatt a műsort követő turnéra is mehetett. Kapott lemezszerződést is, és kezdett ismert énekes lenni

Ennek az időszaknak a legismertebb dala, az If You Didn’t Love Me” (Ha nem szerettél volna) – ami az általános zenei felhozatalban érezhetően pozitív hatású.

Ám fokozatosan felismerte, hogy a világi karrier túlságosan sokat magához vonzotta. A hírnévvel együtt olyan kísértések is megjelentek, melyek szokatlan helyzetek elé állították. Folyamatosan abban a közegben élni, az egy idő után kiüresít – és jó, ha nem visz bele durvább erkölcstelenségekbe. Egy idő után úgy érezte, hogy vissza kell térnie a gyökereihez, ami nem más, mint a dicsőítés. A felemás érzéseket az tette tisztába, amikor rájött, hogy neki nem az embereknek előtt kell szerepelnie, és nem a hírnév az útja, hanem Isten dicsőítése.  

Ezzel együtt Phil sok olyan lehetőséghez jutott, amikor megoszthatta másokkal az Evangéliumot. Azok az emberek, akikkel így a szórakoztatóiparban találkozhatott és beszélhetett, lehet, hogy máskülönben soha nem hallhattak volna az Örömhírról. Ezzel együtt nem az volt az a közeg, ahol neki maradnia kellett. Az ismertség lehetőségeket teremtett, és akkor azzal és ott élni kell, mert Isten nyit ki bizonyos ajtókat. Aztán van, amikor ugyanazt az ajtót nekünk kell bezárnunk magunk után, amikor kilépünk onnan.

Minden énekes, aki a világi deszkákon is fellép, egyénileg kell, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket. Ha már ismert művész volt, és azután lett hívő, akkor úgy, ha pedig aktív hívőként lett világi körökben ismert, akkor pedig annak megfelelően. Nincsenek sablonok, és ha Jézus az első az életükben, akkor ő majd segít eligazodni ebben a kívülállóknak elképzelhetetlenül bonyolult világban.

Nekünk pedig az a dolgunk, hogy imádkozzunk értük, akik ott vannak a reflektorfényben, az ismertségben. Elsősorban azért, hogy tisztán és feddhetetlenül tudjanak élni – ezzel is példát mutatva. Másodszor pedig azért, hogy dalaikkal és kommunikációjukkal át tudják adni hallgatóiknak azt az üzenetet, amelyet rájuk bízott Isten. Vígagztaljanak, bátorítsanak, szeressenek, és képviseljék az igazságot. Szép de nehéz megbízatás – sikerüljön nekik.

Végül pedig jöjjön Phil egy nagyon szép dicsőítő száma, melyet a gyülekezetében énekel.

Let It Be Me (Hadd legyek én)

Forrás: CCM Magazine