Jézus kiküldte a tanítványokat egy missziós útra, akiknek harcolniuk is kellett, mert a démonok és a betegségek maguktól nem mennek el. Amikor visszajöttek, beszámoltak a történtekről, és a Mester elvitte őket pihenni. Van ilyen fáradtság, amikor a jól végzett munka után – ami több év is lehet – pihenőt írnak elő odafentről a számunkra. Ekkor nem kell aktívan szerveznünk, szolgálnunk, lesz más, aki elvégzi.

Ez a munka-pihenés máshonnan is megközelíthető. Az Úr azt mondta, hogy a jó ember a szívéből hoz elő kincseket, ám azokat a kincseket valamikor be is kell vinnünk a szívünkbe. Mindkét megközelítés szerint vannak dolgos, majd pihentető, feltöltő/feltöltekező időszakok. Pihennie kell a földnek, hogy újra teremhessen. Ha nyugis időszakod van, akkor azt használd ki! Arra adatott, hogy töltődj, fogalmazd meg a küldetésed, mondd ki (ha túlzásnak hangzik, akkor is) amit szeretnél, azt az álmot, amit Isten helyezett beléd. Mert van, hogy évekig kell készülnöd valamire, aztán egyszer csak valósággá válik. Néha csak elkezdesz valami kicsit, és adatik hozzá a többi. A pihenő időszakban nagyon zavaró tud lenni, ha addigra több mindent megtanultál, és látod, hogy az aktívak rosszabbul csinálják – nem kis részben a nálad levő információknak a hiányában. Ilyenkor azonban van időnk gerendákat kiszedni. Mert először azokat kell eltávolítani. Bűnök, rossz kötődések, lelkesedés felesleges dolgokért, változtatandó szokások…

Nem könnyű rábízni Istenre az aktivizálásunk időpontját, de megéri. Mert akkor már szabadabbak vagy attól, hogy ismernek vagy sem, és csakis Jézus és az ő ügye érdekel, hogy az előre menjen. Ez egy szép folyamat, ahogy megyünk össze, Ő meg egyre nagyobb lesz.

Van viszont egy olyan fáradtság, ami nem természetes. Amikor kiábrándultak, csalódottak vagy elkeseredettek leszünk. Ezek általában közösségekben szerzett, vélt vagy valós sebek miatt alakulnak így. Szóval, tettel, mellőzéssel, beszólással, háta mögötti megjegyzéssel…hosszú a lista, amivel szét lehet feszíteni elválaszthatatlannak hitt szolgálótársakat is. Odaátról pedig dolgoznak is rajta tudatosan. Aztán jöhet a megkeseredés, amiből sok rossz származik. Ha ilyen helyzetbe kerültél volna, akkor nagyon hamar rázd ki magad belőle, bocsáss meg, s ha kell, menj, és beszéld is át, mert nem biztos, hogy az úgy volt. Jelents ki aztán magad és Isten előtt, hogy ragaszkodsz a küldetésedhez, ahhoz az álomhoz, amit kaptál, ahhoz a pályához. amit meg kell futnod. Ami csak a tied. Ez nem azt jelenti, hogy egyből szolgálni fogsz, hanem azt, hogy Isten időzítése szerint kész vagy hasznára lenni a környezetednek. Lehet, hogy másfajta közösségbe és kegyességi formába vezet az Úr (pl. új gyüliből hagyományosba vagy viszont).

A lényeg, hogy állj fel, és jelentkezz újra a főparancsnoknál. Majd ő megtalálja a helyedet. Az neked is a legjobb lesz. Meg mindannyiunknak. Ne bánkódj a múlt miatt, tanultál belőle. Mostantól viszont, használd ki aktívan az ajándékba kapott időt. Vár az Úr, és várunk mi is.

„Ébredj föl, ébredj föl! Szedd össze erődet, Sion! Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem, szent város! Hiszen soha többé nem lép be kapuidon ellenséges idegen. Kelj fel, rázd le a port magadról, ülj székedbe, Jeruzsálem! Szabadítsd ki magad nyakad kötelékeiből, Sion fogoly leánya!

Ézsaiás 52,1.2

„Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős!”

Zsoltár 45,3