A Hós 1,9 verse eleven képet ad erről az elvről, amikor Isten azt mondja Hóseásnak, hogy nevezze el gyermekét „Ló-Ammi”-nak, azaz „Nem népem”-nek. Bár Izráel szövetségi kapcsolatban élt Istennel, lázadása lehetetlenné tette, hogy élhessen is a szeretett gyermeknek járó jogokkal és kiváltságokkal. Azonban Isten engedetlenségük ellenére azt ígérte, hogy helyreállítja őket (1,10). Hóseás könyvében mindvégig azt látjuk, hogy Isten kitartóan keresi Izráelt, noha a nép folyton hűtlen, és lázad ellene.

Ez a kép akkor bontakozott ki a maga teljességében, amikor eljött Jézus, Isten tökéletes Fia, az, aki soha nem lázadt Atyja ellen. Tökéletes engedelmessége és bűntelen halála által magára vette azt a jogos haragot, amely Isten engedetlen gyermekét, Izráelt és az egész emberiséget illette volna. Jézus Istentől jött, és ahogyan a Jn 1,1–2 verse mondja: „Isten volt”, és „kezdetben Istennél volt”. A Mt 2,15 verse rámutat, hogy amikor Jézust születése után, még csecsemőként Egyiptomba kellett menekíteni, az a Hós 11,1 versében olvasható próféciának a beteljesedése: „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki fiamat.” Máté Krisztusra vonatkoztatja azt, amit Hóseás eredetileg a Mózes korabeli Izráelről mondott.

Halála és feltámadása által Jézus utat nyitott a szabadulásra és az új életre Isten eredeti gyermekei, a zsidó nép számára, valamint azok számára is, akik Izráel népén kívül élnek. Ez a megváltás tehát mindkét embercsoportnak szól, mindazoknak, akik hisznek Jézusban mint Megváltóban. Hit által a Hós 1,10 versében olvasható prófécia a mai hívőkre is vonatkozik: „Akkor ott, ahol azt mondták nekik: »Nem vagytok az én népem«, ezt fogják mondani nekik: »Az élő Istennek fiai!«” Minden ember, aki hisz és bízik a Fiúban, az élő Isten gyermekévé válhat.

Az ÚR pedig ezt mondta: Nevezd őt így: „Nem népem.” Mert nem vagytok az én népem, és én sem vagyok a tietek.

HÓSEÁS 1,9–10