A neten lehet látni, amint színvak emberek egy speciális szemüveggel először látják (talán életükben) a színeket – és sírnak örömükben. Minden szín ajándék, mely színesíti az életünket. Piros, fehér, zöld – elég csak ezt a hármat ilyen sorrendben hallani. Aztán mennyi tartalom van színekben a focinál: a zöld, a lila, a piros, a Reds és a Los Blancos. Jó nézni az erdőket, hogy hányféle zöld van egymás mellett. Gyönyörű az őszi hegyoldal is, és még inkább, amikor több fut egymásba. A sárga, a piros, a bordó és a barna, ahogy különböző összhatásban jelennek meg. A vizek, a Balaton, a tenger mindig más kékje. Egyes színek olyan erővel hatnak ránk, hogy máig emlékszünk, hol találkoztunk velük. Ha elvetődsz egy keleti szőnyegkiállításra, ott olyan színkombinációkat láthatsz, mint korábban soha. A szürke, a lila, a bíbor, a kék, a sötét rózsaszín és a mályva mindenféle formában és változatosságban.

A színeknek a szépségét ízként érezhetjük a szánkban, valami nagyon ízleteset és finomat, egy ötödik ízt, a látványét. Hasonlóan keletről érkező élmény, a gránátalma. Már maga a gyümölcs is érdekes, mert egy nagy almába vannak téve ribizliszemek. Kibontod, levet centrifugázol belőle, és gyönyörű színe lesz. Az a mély, nyugodt bíborlila – elképesztően szép, talán van ilyen drágakő is. Ráadásul tucatnyi módon egészséges is. Ha többször utazol, láthatod, hogy a szállodákban mennyire változatosak a belső terek, mennyire kreatív a belsőépítészet világa. Mindenhol mások a színek, olyanok vannak egymás mellett harmóniában, amilyeneket nem is képzeltél volna egy terembe. És a színek mellett ott vannak az ötletes formai megoldások, síkban és térben változatosan és választékosan. Szín és forma – egy új szint.

Aztán Keukenhof Hollandiában. Nálunk is vannak botanikus kertek, a közelünkben Szlovéniában is, de aki eljut oda, Amszterdam mellé, szánjon rá április végén egy napot. Tulipánkreációk közt sétálsz, mindenféle formában és színben ültetve. A cirmos, a világos, az egyszínű, a fehérből alulról felfelé sárgába váltó és a rózsaszín-fehér egy tulipánon, szirmonként váltakozva. Aztán, amikor túljutottál ezeken a csodákon, jön az orchidea pavilon. Arra egyszerűen nincsenek szavak. Ugyanaz a fajta zöldben, fehérben és lilában. Színek és formák gyönyöre. Kijössz az épületből, és úgy érzed magad, mint egy sátoros lagzi után a gyomrod, hogy nem tudsz már többet enni. Nem fér már több szépség a lelkedbe – csordulásig megteltél. És a végén az emberek közt talán legszebb: a kislányok arca. Bézs, finom rózsaszín, hamvas barack hatások. Más árnyalatú a homloka, és megint más a szemhéja, különbözik a szeme alatt, és eltér a szája szélénél. Az álla is más, és a szája fölötti gödröcskék is, és mindehhez hozzájön még az a sokféle póz, ahogy éppen a karja volt, mikor elaludt.

Végül pedig egy jelenet a názáreti ács életéből, amikor három tanítványával felmentek egy hegyre, ahol megjelent nekik Mózes és Illés, és a Mester ruhája megváltozott, amint közel jött a Menny: „Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön” (Márk 9,3). Ebből viszont az következik, hogy ahol olyan szín van, amilyen nincs a földön, ott olyan szeretet, öröm, gonosztól, kosztól való tisztaság, nyugalom, elfogadás, ösztönzés és biztonság is van. Ez Isten Országa, és részben már itt átélhető.