A dicsőítők és az átélések

Egyetlen objektív forrása van egy hívőnek, mégpedig a Biblia. Ugyanakkor vannak átéléseink, melyeket ugyan össze kell vetnünk a Szentírással, ám nagyon tudják erősíteni a hitünket. Vannak olyan átélések, melyek addig nem ismert bibliai összefüggésekhez, példákhoz vezetnek oda bennünket. Volt például valaki, aki Jézussal való találkozásakor egy képet látott, és abból megértette, hogy örökélete van. Ezt soha nem mondta neki addig senki, abból a látomásféléből értette meg. Hetekkel később olvasta a Bibliáját, és abban azt, amikor Jézus közli, hogy aki őt követi, annak örökélete van. Az illető szinte felkiáltott, hogy ő már ezt tudja, most pedig olvasta az Igében is.

Akik a dicsőítést vezetik, azok mennyei tevékenységhez csatlakoznak, és az a tapasztalat, hogy mennyei átélések is szoktak történni velük. Ennek széles a skálája, úgy történik, ahogy nekik éppen a legmegfelelőbb időzítésű és intenzitású. Az átélések szólhatnak a dicsőítőnek, de a hallgatóságnak is, és van olyan, amikor minden résztvevő részese lesz egy ilyennek.

Mivel az imádatkor közeledünk Istenhez, sokszor az a legnagyszerűbb, hogy intenzívebben éljük át a jelenlétét. Isten közelségének az érzését sokan elmondták már, amikor nehéz helyzetben voltak. Nyomta vagy fenyegette őket valami vagy valaki, és akkor az a békesség és nyugalom, mely egyedül a Mindenhatónál található, kiemelte őket abból a helyzetből. Dicsőítéskor ha Isten nagyságát érzékeljük, akkor az ijesztő is lehet, de nem ez a lényeg, hanem hogy miután nagyobbnak láttuk, még jobban tudjuk őt imádni.

Fontos leszögezni, hogy nem szabad futni az átélések után. Azok nem tesznek bennünket különbbé, és ha történetesen valakinek nincs említhető élménye, akkor ő sem kisebbrendű. Óvatosan kell ezekkel bánnunk, ugyanakkor Isten ad időnként ilyet, ilyeneket.

Egyszer egy tapasztalt lelkész ilyenképpen fogalmazta meg ezt. „Ha neked nagy átéléseid vannak, akkor ne gondold különbnek magad a többieknél. Lehet, hogy neked kellettek ezek az élmények ahhoz, hogy eljuss arra a szintre, ahol már voltak a körülötted levők.” Alázat mindig és mindennél – az véd bennünket.

Biblia – átélések – alázat. Minden a maga helyén, és akkor mehetünk egyre feljebb és feljebb.