Előfordulhat, hogy az élet különféle szakaszaiban Isten népe elkeseredettséget él át. Az ilyen elkeseredett állapotok akadályozzák a hívőket abban, hogy megvalósítsák Isten terveit az életükre nézve. Pontosan ez történt azokkal, akik a fogságból hazatértek. Ekkor Isten Haggeus révén megszólaltatta közöttük a reménység üzenetét.

Haggeus szolgálatának a hatására a nép maradékában újra föléledt az Isten iránti lelkesedés, és hozzáfogtak ahhoz, hogy újjáépítsék a templomot, azt a helyet, ahol Isten népe istentiszteletre gyülekezhetett egybe. Amikor a templom romokban állt, annak Izráel Istennel való kapcsolata látta a kárát. Isten nyomást gyakorolt népére az aszály eszközével (Hag 1,11); amikor hallgattak Haggeus üzenetére, rögtön készen álltak a munkára, és hozzáfogtak a templom újjáépítéséhez (1,14–15). Aztán, amikor a régi templom dicsősége jutott eszükbe, megint kezdett erőt venni rajtuk az elkeseredés. Hogyan is lenne rá lehetőségük, hogy valaha is helyreállítsák a templomot eredeti szépségében és pompájában? Pedig Isten pontosan ezt ígérte nekik.

Isten a reménység üzenetével vette célba az emberek elkeseredettségét. Arra biztatta őket, hogy legyenek erősek, mert ő velük van (2,4). Emlékeztette őket a vele való szövetségükre, és biztosította őket arról, hogy Lelke által velük van. Intette őket, hogy ne féljenek (2,5).

Isten ugyanezt mondja a mai hívőknek is. Biztatja őket, hogy legyenek erősek (1Kor 16,13). Megígéri, hogy soha nem hagyja el őket (Zsid 13,5). Jézus is azt mondja követőinek, hogy ne féljenek (Jn 14,27).

Haggeus idején elkészült a templom, de a szövetség ládája nem volt benne, így nem nyerte vissza korábbi ragyogását. A remény azonban megmaradt. A Messiásnak el kellett jönnie ebbe a templomba (Mal 3,1). Haggeus előremutatott arra a dicsőségre, amelyre minden nép vágyik (Hag 2,7). Ez a két prófécia is Jézus Krisztusban teljesedett be. Jézus töltötte be a templomot az elképzelhető legnagyobb dicsőséggel, amikor elment Jeruzsálembe, és a templomban tanított (2,9). Jézus maga volt a templom, amelyet az előzőnél nagyobb dicsőségre újjáépített, amikor meghalt, eltemették, de föltámadt (Jn 2,19–22). Jézus ma is minden nemzetet meghív önmagához, Isten népe pedig várja, hogy a Hag 2,7 verse beteljesedjen, amikor is majd „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” összegyűlnek a trón előtt, és Jézus Krisztust dicsőítik (Jel 7,9–10).

Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek URa.

 HAGGEUS 2,7