Akik prédikálni szoktak, elmondják, hogy az, amit mondanak, visszahat rájuk, és kötelezi őket, hogy aszerint is éljenek. Ennek az egyik leghatásosabb, és legviccesebb példája Afrikában történt. Egy lelkész – aki saját maga még nem tért meg – hiába írta, és adta tovább az igehirdetéseit, senki nem mozdult be általuk. Elhatározta, hogy elmegy, és megfigyeli, hogy mi van azoknak a prédikációiban, akik szemmel láthatóan hatással tudnak lenni hallgatóikra. Több ilyet is meghallgatott, szorgosan jegyzetelt, majd hazament, és a tapasztalataiból merítve, megírt egy sajátot. Vasárnap aztán el is mondta az evangelizációs üzenetet, majd megtérésre hívta a megjelenteket. Nem mozdult senki, és ekkor az elmondottak elkezdtek hatni – benne. Fogta magát, lement a szószék elé, letérdelt, és átadta az életét Krisztusnak.

A saját dalok ugyanígy mozognak az énekesekben, és alakítják az életüket. Ez főleg a dal születésénél van így, amikor még új a szöveg üzenete, mert maga az alkotó is megfigyelője, és címzettje is annak. Aaron Bucks ennek egy másik változatát élte meg, amikor néhány barátjával együtt bevonultak a stúdióba, hogy felvegyenek egy dalt. Az I Got You rögzítése közben jött a hír, hogy legkisebb fiának leállt a légzése, s a mentő úton van vele a kórházba. “Mindent otthagytam, odasiettem, de sajnos, már nem sikerült visszahozni őt az életbe. Pár hét múlva – még mindig lebénulva a fájdalomtól – arra gondoltam, hogy lehet, hogy gyógyítólag hatna rám a zene. Bementem a stúdióba, hogy felénekeljem a szöveget, és akkor ahogy elindult a zene, jöttek a következő sorok: Olyan békességet kaptam, ami minden értelmet felülhalad… Amikor elborítanának az aggódásaim, akkor belül egy örömöt élek át… Tudom, hogy nem hagysz magamra, amikor a félelem hullámai zúgnak, már látszik a világítótorony a távolban…Őrületes napok ezek, de nem kell félnem, mert  ha nem is látszik még, te mindig készítesz valamilyen megoldást. 

Ahogy hallgattam, újra elborítottak a fájó érzések, de aztán képes voltam felülemelkedni rajtuk, és énekelni arról a nyugalomról, amit belül éreztem. Mert ilyenkor nem egy elképzelt témáról énekelsz, hanem saját magadról, mert a szöveg pontosan rólad szól.”

Aarontól azt remélték, hogy valamilyen tisztességes szakmát fog kitanulni, de barátai biztatására inkább zenélt és dicsőített, majd sikerült egy kiadó segítségével lemezt is kiadnia. Zenei pályájának első dala a California lett, mely az igazi barátságról és bajtársiasságról szól.

Mindenkivel előfordul az életben, hogy magányosnak érzi magát, másoktól elszigetelődve, amikor olyan nehézségen megy át, ami a körülötte levőknek ismeretlen. Életem nehéz szakaszaiban ott voltak mellettem a barátaim, volt idejük a számomra, és erősítettek, ahogy csak tudtak – mondja Aaron.

Érdekesen fogalmaz az inspirációról: 

„Nekem, mint zeneszerzőnek és előadónak, bármi jelenthet inspirációt. Ehhez viszont le kell lelassítanom magam, mert csak akkor működik a ráhangolódás. Minden érdekel, ami velünk, emberekkel kapcsolatos, ami velünk történik. Amikor olyanokról hallok, akik kitartottak egy nehéz helyzetben, akik céltudatosan végigvittek egy jó elképzelést, akiknél a szeretet vagy a hit fontos szerepet játszott – nos, ők inspirálnak igazán. De ugyanígy hatnak rám azok a történetek, amikor küzdeni kellett valamiért, és az is belefér, ha hibázik valaki. Az a reményem, hogy akármilyen élethelyzetben legyen is az, aki a zenémet hallgatja, a dalaim szebbé teszik számára azt a napot.”

Forrás: Cross Rhythms Magazine