József ugyan nem tudta, de az ő egyiptomi szolgasága családjának a későbbi ellátását készítette elő. Isten úgy látta jónak, hogy Józsefet Egyiptomba küldje, bölcsességgel ruházza föl, és olyan pozícióba helyezze, amelynek a segítségével fölkészítheti az országot a közelgő éhínségre. József belevetette magát a munkába, stratégiát készített, infrastruktúrát épített, és rávette az embereket, hogy nagy gabonakészleteket halmozzanak föl. Éhező testvérei nem ismerték föl Józsefet, amikor arra kérték, hogy nagylelkűen gondoskodjon számukra élelemről. Azután József fölfedte kilétét testvérei előtt, akik megvitték az elképesztő hírt idős apjuknak. Mindaz a sokévi munka, amelyet József Egyiptomban végzett, a családjának szóló áldást készítette elő.

Jézus is beszél arról, hogy az áldás helyét készíti elő népének. Ahogyan József, úgy Jézus esetében is meglepő az odavezető út. Egy római kereszten szenved és hal meg, majd Isten erejével feltámad, és mennybe menve az Atya jobbjára ül. Ott azon fáradozik, hogy Isten népe számára az áldás helyét készítse elő. Isten úgy festi le előttünk a mennyei otthont, mint egy nagy házat, amelyben sok hely van (Jn 14,2–3). A feltámadástól addig a napig, amelyen Isten mindent újjáteremt, Jézus azon dolgozik, hogy helyet készítsen népének.

Nagyon nehéz elképzelni annak a helynek a nagyszerűségét. A teremtő Isten hat nap alatt készített el mindent, ami létezik. Óriási hegységek, lélegzetelállító tengerpartok, hatalmas erdőségek: mind-mind Isten keze munkáját tükrözik, amelyet a teremtés hajnalán végzett. Most, sok-sok évvel később Isten azon dolgozik, hogy egy új lakhelyet készítsen, ahol népe örökké élhet. Pál – Ézsaiás prófétát idézve – felkiáltott, és azt mondta, hogy amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív soha nem gondolt, olyan lesz az, amit Isten készített népének (1Kor 2,9).

A Biblia olyan képet fest a mennyországról, hogy az ember, úgy tűnik, képtelen megfelelő szavakat találni dicsősége leírására. A mennyei lakhelyet – amely mentes a bűn következményeitől – úgy mutatja be, hogy ott az utcák aranyból vannak, és a tengerek olyan gyönyörűek, mint a kristály. Ott Isten népe az ő áldásából fakadóan bőségben él. Minthogy nem lesz bűn, képesek leszünk Istent imádni, élvezni a vele való közösséget, szeretni egymást, értelme lesz a munkának, és igazán ünneplünk. Minden jó ajándék bőséggel elő van készítve Isten tárházaiban, hogy élvezhessük.