Ív az égen
A szivárvány Isten azon ígéretét jelképezi, hogy többé nem pusztítja el özönvízzel a földet. De ennél is fontosabb az, amire látványa emlékeztet, tudniillik hogy Isten hűségesen beteljesíti népének tett minden ígéretét.
A szivárvány Isten azon ígéretét jelképezi, hogy többé nem pusztítja el özönvízzel a földet. De ennél is fontosabb az, amire látványa emlékeztet, tudniillik hogy Isten hűségesen beteljesíti népének tett minden ígéretét.
A modern ember számára furcsa azt olvasni, hogy Istent „emlékezteti” valami. Lehetséges volna, hogy a mindent tudó Isten bármit is elfelejtsen? Itt inkább arról van szó, hogy míg az emberek lázadása látszólag határtalan, addig Isten folyamatosan szem előtt tartja szövetségi ígéretét.
Ezek az ígéretek az Ádám és Éva számára adott küldetésben gyökereznek (1Móz 1,26–31). Feladatuk nem pusztán az volt, hogy hátradőlve élvezzék otthonuk kényelmét. Azt a megbízatást kapták, hogy uralkodjanak a világban, ekként képviselve Istent, valamint hogy szaporodjanak és sokasodjanak, ezáltal az egész világot betöltve Isten képviselőivel, akik őt dicsőítik.
A bűn miatt minden tekintetben eltorzult ennek a feladatnak a megvalósítása, de az eredeti küldetés ugyanaz maradt. Nem változott azután sem, hogy a bűn mindent átható természete borzalmas következményekben mutatkozott meg, és ezért Isten bánkódott a teremtés fölött (6,6).
Isten ítéletet hajtott végre, de megőrzött egy kiválasztott maradékot az özönvíztől. Miután megmentette Nóét és családját a bárka segítségével, Isten megerősítette velük az eredeti küldetést (9,1). Az ő feladatuk is az volt, hogy sokasodjanak, és töltsék be a földet – ami Isten kegyelméből vált lehetségessé.
Isten egy szövetséggel erősítette meg az ő életükben és küldetésükben betöltött saját szerepét. Az ókori világban a szövetségkötés arra szolgált, hogy meghatározza egy-egy uralkodónak és az alattvalóinak a viszonyát. Rögzítették benne a kapcsolat jellegét és azt, hogy az adott királyságban az alattvalóknak milyen kötelezettségeik vannak, illetve hogy melyek az élet keretei. Nyilvánvalóan ez történt Nóé esetében is.
Az Isten, illetve Nóé és a családja között létrejött szövetség alapja a kegyelem és az irgalom volt. Isten elhívta őket, megóvta őket, és ígéretet tett arra, hogy hűséges marad hozzájuk. A Nóéval kötött szövetséget Jézus halála teljesítette be. Amikor egy római katona hegyes lándzsája átdöfte Jézus oldalát, miközben ő a bűnözőknek kijáró kereszten függött, akkor Isten haragja az ő egyszülött Fiát sújtotta (Jn 19,34). Ebben a csúcspontban találkozott Isten haragja és irgalma, és Isten minden ígérete Jézusban teljesedett be (2Kor 1,20).
Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.
1MÓZES 9,12–16